84 cikk rendezése:
1. cikk / 84 Munkaadó által biztosított díjazási jogcímek
Kérdés: Társaságunknál nagyon sok olyan típusú bérelem van, ami speciális körülmények közötti munkavégzéshez kapcsolódik (pl. bizonyos munkaruha viseléséhez vagy hideg munkakörnyezethez stb.), és ezeket jelenleg alapbér-kiegészítésként fizetjük meg a munkavállalóknak, egyedi megállapodások alapján. A hosszú távú célunk, hogy ezek az egyedi (kevés személyt érintő) bérelemek ne képezzenek számítási alapot azon juttatásoknál, melyeket szintén önként vállal a munkáltató, de azok mindenkinek járnak (pl. 13. havi fizetés). Megoldás lehet, ha a jövőben pótlékként kezeljük ezeket a bérelemeket? Egyáltalán mi a különbség a között, hogy valamit alapbér-kiegészítésként vagy pótlékként (fix összegű) fizetünk meg?
2. cikk / 84 Munkába járás – a költségtérítésének differenciálhatósága
Kérdés:
Munkába járás költségtérítése körében cégünk jelenleg egységesen 18 Ft/km támogatást fizet minden érintett munkavállalójának. Differenciálható-e szabályosan a támogatás mértéke a munkavállalók között úgy, hogy például a távolabbról – X km felett – bejáró dolgozóknak nagyobb összegű térítést fizet? Esetleg kapcsolhat-e ehhez munkakört is, tekintve, hogy egy operátornak anyagilag nagyobb megterhelést jelent az üzemanyag önerőrészének kifizetése, mint egy magasabb beosztású, és ezáltal jobban is kereső munkatársnak? Belső szabályzat készítése szükséges?
3. cikk / 84 Munkaviszony létesítéséhez kapcsolódó tájékoztató pótlása
Kérdés: Új HR-es kollégát vettünk fel, és a céges papírok átnézése során kiderült, hogy a munkavállalóinknak a korábbi munkatársunk nem készített a munkaszerződésük mellé tájékoztatót. Önök szerint érdemes-e a jelenlegi helyzetben, ami a járványra tekintettel több sajátos, az alapműködésünktől lényegesen eltérő feltételt hozott (pl. home office, munkaidőkeret), pótolni ezeket a tájékoztatókat?
4. cikk / 84 Vasárnap és munkaszüneti nap díjazása a szállodában
Kérdés: Szállodai tevékenységet folytató munkáltató (0-24 órában) dolgozóival kötött munkaszerződésében szerepel, hogy a munkáltató rendeltetése folytán vasárnap és munkaszüneti napon is működő munkáltató, a munkavállaló munkaköre is rendeltetéséből adódóan e napokon is rendes munkaidőben dolgozó munkakörnek minősül. A munkavállalók szállodai recepciós, fürdőrecepciós, uszodamester munkakörökben dolgoznak, 2 havi munkaidőkeretben, általában napi 12 órás beosztás szerint. A fürdő nyitvatartása eltér a szállodáétól, hétfőtől szombatig 08-20 óráig, vasárnap 8-12 óráig tart nyitva. Jogosult-e bármelyik dolgozó (akár a szállodában, akár az uszodában dolgozik) vasárnapi munkavégzés esetén vasárnapi pótlékra? Illetve havibéres elszámolás esetén, mivel a fizetett ünnep bérét eleve tartalmazza a havibér, 100% bérpótlékon kívül (havibér/174 x munkaszüneti napon ledolgozott óraszám összegen) felül bármilyen egyéb juttatásra? (Az esetleges éjszakai, illetve műszakpótlék természetesen elszámolásra kerül.)
5. cikk / 84 Jutalék – nem járhat részteljesítés esetén
Kérdés: Ha az értékesítői jutalékszabályzat akként rendelkezik, hogy a megkötött üzletet követően csak a teljes adminisztráció elvégzése esetén jár a jutalék, annak a munkavállalónak ki kell-e fizetni a jutalékot, aki az üzletet megkötötte, de a munkaviszonya megszűnése okán nem tudja már az adminisztrációt elvégezni?
6. cikk / 84 Osztott munkaidő – kollektív szerződés alapján a közlekedési ágazatban
Kérdés: Az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése alapján a kollektív szerződés a közlekedési ágazatok szinte valamennyi munkaköreiben lehetővé teszi azt, hogy az érintett munkavállaló megkérdezése és beleegyezése nélkül állapítson meg osztott munkaidőt. De vajon az ilyen módon bevezetett osztott munkaidőnek kötelező (alapelvi) előfeltétele-e az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen arra, hogy haza tudjon menni a "kieső" időben, vagyis a tartózkodási helyet ne a munkáltató határozza meg? Mi van akkor, ha a munkavállaló a munkahelyétől távol lakik, és emiatt a munkahelyét nem tudja elhagyni, és ott helyben kénytelen eltölteni a köztes időt? Például a munkavállaló minden harmadik nap reggel 7 és másnap 7 között végez munkát, 22 és 4 óra közé esik az osztott munkaidő munkamentes része. Ebben az esetben a "kieső idő" munkaidőnek minősül, vagy talán ügyeletnek? Ha ez esetleg mégis jogszerűen minősülne ügyeletnek, akkor az évi 250 (300) órás korlát "megkerülése" végett "átnevezhető-e" a kollektív szerződésben ez a konstrukció készenlétnek, ha a munkavállaló tényleg nem tud hazamenni? Ha igen, akkor miért?
7. cikk / 84 Bérkorrekció gyermekgondozási szabadság után – az ajánlattétel időpontja
Kérdés: Egyik kolléganőnk jelezte, hogy gyermekgondozási szabadságáról szeptemberben kíván visszatérni. A harmadik gyermekével van távol, hét év után tér majd vissza. Ilyen esetben mikor kell elvégezni a kötelező béremelést? Először kiadjuk az időközben felhalmozódott szabadságokat, amelyekre még a távolléte előtti bérrel számoljuk a szabadságot, és csak a tényleges munkába állás előtt korrigáljuk a bérét? Mi a helyzet akkor, ha mégsem tudjuk tovább foglalkoztatni, és meg kell szüntetnünk a munkaviszonyát? Ekkor is kötelező a béremelés?
8. cikk / 84 Letiltás foganatosítása munkaviszony megszüntetése esetén
Kérdés: Havi fix összegű gyermektartásdíj letiltása esetén hány havi tartásdíjat kell levonni a munkáltatónak, ha 8 havi végkielégítést és 2 havi felmentési időre járó távolléti díjat fizet ki egyszerre a távozó munkavállalónak?
9. cikk / 84 Bérszámfejtési hiba korrekciója
Kérdés: A munkáltató a munkavállaló bérét 2016. december 1-jétől megemelte, azonban bérszámfejtési hiba miatt azóta is a korábbi bérét folyósította a munkavállalónak, és a pótlékokat, egyéb járandóságokat is a korábbi bér alapulvételével számította ki. A hibát 2019 márciusában ismerte fel, azt korrigálnia szükséges. Hogyan járjon el?
10. cikk / 84 Munkavállalói meghatalmazott jelenléte bértárgyaláson
Kérdés: Cégünknél egy bizonyos beosztástól felfelé a munkatársaknak éves célkitűzéseket és ehhez kapcsolódó prémiumokat határozunk meg, amely az éves bér egy jelentős százaléka lehet. A feladatok értékelésére a tárgyévet követő év márciusában kerül sor. Ennek a folyamatnak a része egy értékelő megbeszélés. Egyik kollégánk vitatja a tavalyi teljesítményével kapcsolatos adatokat, az értékelő megbeszélésre magával kívánta hozni a szakszervezet vezetőjét is. Mi ezt megtagadtuk, mivel a bérszabályzatunk csak annyit ír elő, hogy ezen a megbeszélésen az érintett munkavállaló személyesen lehet jelen, ráadásul ez – véleményünk szerint – nem szakszervezeti ügy, a szakszervezettel külön tartunk éves bértárgyalást. Helyes volt-e az eljárásunk? Ha nem, indíthat-e emiatt pert a munkavállaló?
