15 talált cikk a telephely , vezető , GYES kifejezésre

Kérdés: Amennyiben a munkáltató gazdasági okokból úgy dönt, hogy jelentősebb mennyiségű munkavállalót kíván elküldeni, és ezzel a döntéssel egyértelműen beleesik a csoportos létszámcsökkentésbe, akkor az érintett munkavállalók kiválasztásánál mire kell figyelni? Arra gondolunk, hogy általános követelményeken (pl. felmondási védelmek figyelembevétele, egyenlő bánásmód követelménye) túl érdemes-e kidolgozni egyéb szempontrendszert, és ha igen, milyen logika mentén? A felmondásokba bele kell fogalmazni, hogy milyen elvek mentén jutott arra a munkáltató, hogy megszünteti a jogviszonyt? Sajnos nem arról van szó, hogy bizonyos tevékenységeket leállít a cég, egyszerűen minden szektorból el kell küldeni kollégákat, az általános létszámot kell csökkenteni, ezért vagyunk bajban az érintettek kiválasztásával.

Kérdés: A gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságról visszatérni szándékozó, egy multi áruházlánc munkavállalója fordult hozzánk a következő kérdéssel. A munkavállaló konkrét munkahelye Budapesten van, de időközben vidékre költözött, és a cég egy lakóhelyéhez közelebbi helyi egységében kívánna újból munkába állni. Jelentkezett is a helyi vezetőnél, aki azzal utasította el, hogy az Mt. 113. §-ának előírásai vonatkoznak rá: mivel a gyermeke még nincs hároméves, ezért korlátozottan foglalkoztatható. A munkavállaló egyébként attól is tart, kifogás lehet a cég részéről, hogy a munkaszerződése szerint a fővárosi egységbe szól a munkavégzés teljesítése. A munkaszerződése értelmében a munkavégzés helye elsődlegesen a munkáltató egyik telephelye, illetve a munkáltató valamennyi magyarországi telephelye és fióktelepe. Úgy véljük, ez a megállapodás mindkét félre egyaránt vonatkozik, azaz nemcsak a munkáltató "áthelyezési szándékát" elégítheti ki, hanem a munkavállaló ilyen irányú igényét is alátámasztja. Jogos-e a munkavállaló igénye az áthelyezésre? Elutasíthatja-e a munkáltató a munkavállaló foglalkoztatását?

Kérdés: Az 1/2000. SzCsM rendelet 119. §-a (5) bekezdésének b) pontjában meghatározott vezető ápoló munkakörre vonatkozóan a 257/2000. Korm. rendelet 3. §-a (2) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy vezetőnek minősül. A vezető ápoló feladatának megnevezése: egészségügyi tevékenységet folytató egység vezetője, FEOR-kódja: 1327. A Kjt. 23. §-ának (1) bekezdése szerint vezetői feladat ellátása vezető beosztásra történő megbízással történik. A törvény szerint a megbízott vezető a munkaköre mellett látja el a vezetői teendőket. A Kjt. 23. §-ának (3) bekezdése szerint: "A magasabb vezetői, valamint a vezetői megbízás jogszabályban megjelölt, legfeljebb 5 évig terjedő határozott időre szól". A Kjt. 23. §-ának (5) bekezdése értelmében a munkáltatói jogkör gyakorlója a megbízást írásban visszavonhatja. A megbízás határozott idejének letelte vagy a megbízás visszavonása után a közalkalmazottat a kinevezése szerinti munkakörben kell továbbfoglalkoztatni. A vezető ápolói feladatok ellátására külön meg kell bízni a dolgozót a Kjt. 23. §-ának (3) bekezdése alapján, melynek időtartama 5 évre szólhat, vagy erre a munkakörre akár határozatlan időre ki lehet nevezni a dolgozót vezetői pótlék nyújtása mellett? Amennyiben 5 évre szóló vezetői megbízatással látható el a feladat, és a határozott idő letelte után a megbízatás visszavonására kerül sor, mi minősül a közalkalmazott alapmunkakörének (ápolói, vezető ápolói), tekintettel arra, hogy a vezető ápolói feladatok is egy munkakörhöz kapcsolódnak? Helyes-e az a gyakorlat, hogy a vezető ápolói munkakört a dolgozó határozatlan időre szóló kinevezéssel látja el, és emellett megbízzák 5 évre egy szociális intézmény telephelyvezetői feladataival? Vagy ilyen esetben (ha az a verzió helyes, hogy a vezető ápolói feladatokat 5 évre szóló megbízással látható el) a vezető ápolói megbízatását vissza kellene vonni, és utána lehet megbízni a telephelyvezetői feladatokra?

Kérdés: Ha a 70 főt foglalkoztató munkáltatónak több telephelye, illetve részlege van, és az egyes telephelyek (részlegek) vezetői az üzemi tanács részvételi jogai tekintetében rendelkeznek jogkörrel, de az egyes telephelyek, részlegek létszáma nem éri el a 15 főt, akkor kell vagy sem egyáltalán üzemi tanácsot választani a munkáltatónál?

Kérdés: Mi van olyankor, ha több üzemi tanács létezik, és az egyik hozza csak meg a határozatot a másik tudta nélkül? Nem hajlandó leülni a másik üzemi tanács, hogy a jelöltek nevéről határozzanak, mert váltig állítja, hogy ez így jogszerű.

Kérdés: A cég számos áruházában, üzletében vannak szakszervezeti tagok, és ezek többségében szakszervezeti tisztségviselőt is választottak. Jellemzően egy fő tisztségviselő van az egységekben, a munkavállalói létszámtól függetlenül. Üzemi tanács nem működik a munkáltatónál. Kérdésünk a szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem helyzetére irányul. Az Mt. 273. §-ának (3) bekezdésében említett tisztségviselőket a 236. § (2) bekezdésben foglaltak szerint kell önálló telephelyen foglalkoztatottnak tekinteni. Kell-e a jogszabályt úgy értelmezni, hogy csak akkor minősül önállónak a munkáltató telephelye, ha működik üzemi tanács, és a telephely vezetője az üzemi tanácsot megillető egyes részvételi jogokkal rendelkezik? A gyakorlatunk szerint – és eddig a munkáltató sem kifogásolta – azokban az áruházakban, üzletekben, ahol a vezető rendelkezik például a munkarend meghatározásának jogával [264. § (2) bek. j), n) pontjai] vagy egyébbel, szakszervezeti tisztségviselő működik, részére biztosított a munkajogi védelem. A munkáltató egyébként nem tartozik kollektív szerződés hatálya alá.

Kérdés: Helyi önkormányzati költségvetési szervként működünk, önkormányzati szolgáltató feladatot látunk el, általános iskolák, gimnáziumok, kollégiumok (34 telephely) Nkt. 74. § és 76. §-aiban meghatározott működtetési feladatait. Ezen intézmények technikai dolgozói (gazdasági vezető, gondnok, karbantartó, udvaros, fűtő, portás) 2013. január 1-jétől a mi alkalmazásunkban állnak mint közalkalmazottak. Tehát jogviszonyukra ettől kezdve a 77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet vonatkozik. Ez azonban – ellentétben a régi, közoktatási intézményekre vonatkozó Kjt. végrehajtási rendelettel – más besorolási szabályokat tartalmaz. Korábban lehetőség volt arra, hogy a portást mint kisegítő dolgozót – amennyiben megvolt hozzá a megfelelő iskolai végzettsége – "C" fizetési osztályba, illetve a karbantartót mint műszaki dolgozót, végzettsége alapján akár "F" fizetési osztályba soroljanak. A 77/1993. Korm. rendelet melléklete azonban a portásokat, a karbantartókat kizárólag a minimálbérrel fizetett "A" fizetési osztályba engedi besorolni, annak ellenére, hogy ezen munkakört betöltő alkalmazottak munkaköri feladata nem változott lényegesen a korábbihoz képest. További probléma, hogy az egyes iskolák a szakmunkás végzettségű (általában műszaki) portásoknak megadták a garantált bérminimumot. Hogyan tudjuk az egyenlő munkáért egyenlő bér elve alapján a jogszabályoknak megfelelően a besorolásokat helyreigazítani? A karbantartók, illetve az udvaros-pedellus munkakörű kollégák esetében továbbá elvárt valamilyen épület-karbantartáshoz kapcsolódó szakmunkásvégzettség (szobafestő, kőműves, burkoló, vízvezeték-szerelő) is, besorolhatók-e ezen közalkalmazottak a "B" fizetési osztályba? Lehetséges-e a 77/1993. Korm. rendeletben meghatározott munkakörökön kívül más munkaköröket is megnevezni az SzMSz-ben?

Kérdés: Egy középiskolában dolgozom, ahol a közalkalmazotti tanács elnöke vagyok. 2013. január 1-jétől intézményünket is átvette a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, minek kapcsán a munkáltatók jogköre is változott. 2013. január 14-én kaptunk egy írásos tájékoztatást, miszerint az átvétel időpontjától a munkáltatói jogkör gyakorlója a Klebelsberg Központ elnöke. Ebben az esetben a közalkalmazotti szabályzatot kivel köti meg a közalkalmazotti tanács? Korábban az iskola igazgatójával kötöttük.

Kérdés: Nagyvállalatként működik cégünk. Jelenleg huszonöt szakszervezeti tisztviselő dolgozik nálunk összesen három telephelyen, és mind részesül munkajogi védelemben. Úgy tudjuk, hogy az új Mt. maximalizálja a szakszervezeti tisztviselők számát. Hány szakszervezeti tisztviselő lehet, és mi lesz a többiekkel?

Kérdés: Teherfuvarozó vállalkozásként sok esetben kerülünk olyan helyzetbe, amikor a munkavállaló sofőrjeinket gyorshajtás miatt megállítják, és a közúti közlekedésről szóló törvény megsértése miatt helyszíni bírsággal sújtják. Jellemző, hogy a kamionokat a bírság megfizetéséig nem is engedik tovább, a munkavállalónál viszont nincs elegendő pénz a befizetéshez. Így általában elutaljuk a bírság összegét – ami akár több százezer forint is lehet – annak érdekében, hogy a szállítmány ne álljon, és elkerüljük a komoly késedelmi kötbéreket. Milyen módon lehet a gyorshajtás miatt kifizetett összegeket visszakövetelni a munkavállalótól? Ez a munkavállalói kártérítési felelősség körébe tartozik?