13 cikk rendezése:
11. cikk / 13 Szabadság – a 14 napos megszakítás nélkülinél rövidebb időtartamban
Kérdés: Az új Mt. szerint a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy tartama legalább az összefüggő 14 napot elérje. Kiadhatom úgy a szabadságot az év során a munkavállaló részére, hogy az nem éri el ezt a 14 egybefüggő időtartamot? Vagyis lehet az, hogy összefüggően egy hétre megy el? (Egyébként esetünkben erre van igényük.) Ehhez csak meg kell állapodnom a munkavállalómmal írásban? Ha így van, akkor ennek a megállapodásnak mit kell tartalmaznia, hogy munkaügyi ellenőrzés során megállja a helyét?
12. cikk / 13 Munkavégzés nyilvántartása kötetlen munkarend esetén
Kérdés: Korlátolt felelősségű társaságunk üzletkötőket alkalmaz teljes munkaidős munkaviszonyban. Az üzletkötők a munkaszerződésük szerint kötetlen munkarendben és változó munkavégzési helyen végeznek munkát. Milyen módon kell eleget tenni a munkaviszonnyal kapcsolatos nyilvántartási kötelezettségünknek, és mire kell kiterjednie, ha ennyire nehezen ellenőrizhető a munkavégzés ténye? A fenti esetben értelmezhető-e a rendkívüli munkavégzés fogalma?
13. cikk / 13 Kölcsönvevőnél hatályos kollektív szerződés alkalmazhatósága
Kérdés: Kölcsönbeadó cégünk – amely nem tartozik kollektív szerződés hatálya alá – egyik kölcsönvevő partnere saját kollektív szerződése alapján áprilistól 9 havi munkaidőkeretet alkalmaz saját munkavállalói vonatkozásában. Kérdéseink: 1. Tekintettel az Mt. 193/G. § (5) bekezdés (f) pontjában foglaltakra, kiterjed-e a kollektív szerződés rendelkezése a kölcsönzött munkavállalókra is? 2. Ha igen, akkor ez automatikus vagy írásbeli tájékoztatási kötelezettséggel jár a kölcsönvevő-kölcsönbeadó, illetve a kölcsönzött munkavállaló viszonylatában? 3. Munkajogilag felelősségre vonható-e a kölcsönbeadó – a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény alapján –, ha alkalmazza a 9 havi munkaidőkeretet, illetve ha a munkabért emiatt helytelenül/hiányosan számolja el?
