3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Gyermek utáni pótszabadság
Kérdés: 2012. januárban hatályos szabályok szerint mindkét szülőt megillette a gyermekek után járó pótszabadság, 2012. július 1. után már csak azoknak a szülőknek jár, akik a gyermeket saját háztartásukban nevelik. Hogyan kell eljárni az elvált szülők esetében, akiknek nincs a gyermek a háztartásában, és akik január 1-jén megkapták a pótszabadságot a gyermek után? Július 1. után újból meg kell állapítani részükre időarányosan a pótszabadságot, és amennyiben igénybe vették, vissza kell azt vonni? Mennyi szabadság jár 2012. január 1. és június 30. között annak a szülőnek, aki házasságban él, három gyereket nevel saját háztartásában, de abból csak egy gyermek a vér szerinti gyermeke? Mennyi szabadság jár ugyanennek a szülőnek 2012. július 1. és december 31. közötti időszakra?
2. cikk / 3 Gyermek után járó pótszabadság
Kérdés: Az új Mt. 118. §-a szerint a gyerekek után járó pótszabadság szabályaiból kimaradt, hogy csak a szülők döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt illeti meg. Ez azt jelenti, hogy a 2012-től mindkét szülő ugyanazon gyermeke után igénybe veheti a gyerekek után járó pótszabadságot? Jár-e a gyermek után járó szabadság annak a szülőnek, aki elvált, és nem él egy háztartásban a gyermekkel? A gyermek után járó szabadság kivételére és kiadására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a rendes szabadságra?
3. cikk / 3 Osztott munkaidő-beosztás – a két rész közé eső idő megítélése
Kérdés: Alkalmazottaink egy részét osztott munkaidőben foglalkoztatjuk (munkaidejük reggel 8-tól délig, majd du. 3-tól este 7-ig tart). A kialakult gyakorlat szerint az osztott munkaidő két része közé eső idővel szabadon gazdálkodhatnak, azzal a megkötéssel, hogy szükség esetén fél órán belül rendelkezésre tudjanak állni, melyet készenléti díjjal honorálunk. A külvárosban élő alkalmazottak közel másfél órányi távolságra élnek, így az osztott munkaidő két része közé eső időben nincs lehetőségük hazautazni, és nincs értelme elhagyniuk a munkahelyet. Kérdésem: jogosnak tekinthető-e ezen alkalmazottak ügyeleti díjazás iránti igénye, annak ellenére, hogy mi nem tartunk igényt az ügyelet teljesítésére, csak arra, hogy elérhetőek legyenek?