15 cikk rendezése:
1. cikk / 15 Pihenőidő-minimum
Kérdés: 19 óra munka és több mint 20 órás ébrenlét után a főnököm elrendelte a másnapi műszakot is. A két műszak között kevesebb mint 9 óra pihenőm lett volna, ezért megtagadtam a munkába állást. Nem ismerem a pihenőidőre vonatkozó szabályokat, de valószínűnek tartom, hogy ez a tettem nem marad következmények nélkül. Miképp védekezhetek a munkáltatómmal szemben?
2. cikk / 15 Nemdohányzók védelme
Kérdés: Egy könyvelőirodában dolgozom, ahol eddig csak a kertben lehetett dohányozni. Ezen a főnöknőm 2015 májusától változtatott, most már az irodai szobájában dohányzik, ahova a többi dohányos kolléganőt is behívja. A szoba résein csak úgy árad ki a cigarettafüst. Többszöri kérésemre sem hajlandó az irodában való dohányzást abbahagyni. Asztmás vagyok, és 3 hónapja olyan súlyosan romlott az állapotom, hogy kórházba is kerültem miatta. A válasza az, hogy elege van a hisztiből, ha nem tetszik, el lehet menni. 17 éve dolgozom a cégnél, nem tudom, mitévő legyek, mik a jogaim és mit tehet meg a munkáltató? Mit tehetnék ebben az ügyben?
3. cikk / 15 Egyenlőtlen munkafeltételek
Kérdés: Egy vállalat pénzügyi osztályán dolgozom, a sok azonos munkakört betöltő munkavállaló egyikeként, ahol nem egyenlőek a munkafeltételek. Egyeseknek a munkáltató biztosít céges mobilt, korlátlan internetet, legújabb notebookot, másoknak nem, vagy csak régi, lassú munkaeszközöket, korlátozott internetelérést ugyanarra a munkára. Tulajdonképpen mindez attól függ, melyik munkatársnak milyen személyes kapcsolata van a főnökkel, hogy továbbítja-e az igénylőlapot. Rendben van ez így, van-e jogszabály erre vonatkozóan?
4. cikk / 15 Rendkívüli munkavégzés tiltás ellenére
Kérdés: Az ügyvezetőnk kiadott egy utasítást a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatban, amelyben meghatározta, hogy a termelési területen kizárólag az üzemvezető vagy a termelési vezető rendelhet el túlórát. Az utasítást minden faliújságon közzétettük a gyártósorok mellett, illetve csoportos szóbeli tájékoztatót is tartottunk róla a műszakoknak, mivel korábban is sok gondunk volt a túlórákkal. Ennek ellenére több munkavállalónk is a beosztás szerinti munkaidőn túl dolgozott, a műszakvezetők kérésére, ami a hónap végével derült ki, a jelenléti ívekről, illetve azok alapján a munkavállalók elmondásából. A dolgozók szeretnék megkapni a túlóradíjat, viszont nem szeretnénk ezt kifizetni nekik, mivel tudták, hogy milyen utasítások vannak érvényben. Ki kell fizetnünk a túlóradíjat?
5. cikk / 15 Tanulmányokra kötelezés és vizsgakötelezettség elmulasztása
Kérdés: Az új Mt. ugyan nem tartalmazza kimondottan, de egyes rendelkezéseiből levezethető, hogy a munkáltató továbbra is kötelezheti a munkavállalót meghatározott tanfolyam elvégzésére, a vizsgák letételére, azaz a képzettség megszerzésére. A tanfolyam díját társaságunk fizeti, a tanfolyam látogatásával, a jegyzetekkel, egyebekkel kapcsolatban felmerült költségeket is megtérítjük a munkavállaló részére, a vizsgákhoz pedig tanulmányi munkaidő-kedvezményt biztosítunk. Mit tehet a munkáltató akkor, ha a munkavállaló a képzésen ugyan szorgalmasan részt vesz, de a meghatározott időpontig nem tudja a képzettség megszerzéséhez szükséges vizsgákat letenni? A költségek visszakövetelésén túl lehetséges-e a munkaviszony megszüntetése?
6. cikk / 15 Munkavállaló képzésre kötelezése
Kérdés: A régi Mt. 103. §-ának (4) bekezdése kimondta: "A munkavállaló – munkabérének és költségeinek megtérítése mellett – köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az előírt vizsgákat letenni, kivéve ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes." Az új Mt.-ben ilyen szabályt nem találtam, jelent ez tényleges változást?
7. cikk / 15 Munkaidő és a munkavégzési helyre történő utazás
Kérdés: Munkavállalóinkat külföldi kiküldetésre kellett küldenünk egy sürgős szervizelés miatt. Napközben indultak, 14 órakor szállt fel a repülő, amivel 22 órakor értek a helyszínre; a munkavégzést másnap reggel kezdték meg. Az aznapi munkaidejük 16 órakor ért (volna) véget. A kérdésem, hogy a munkavállalók részére milyen díjazást kell fizetnünk erre a napra?
8. cikk / 15 Munkavégzési helyre utazás – munkaidő
Kérdés: Társaságunk országos lefedettséggel szervizszolgáltatást végez. A szerviztechnikusok napi munkaideje 8.00-17.00, egy óra munkaközi szünettel. Általában egy órán belül elérik a kijelölt címet, de előfordul, hogy a napi menetidejük akár 3-4 óra is egy nap (ha helyettesítenek vagy rendkívüli eset történik). A kijelölt helyen (bárhonnan is induljanak) reggel 8 órára ott kell lenni. Kell-e ezekre az esetekre túlórát fizetni, ha igen, milyen időtartamra?
9. cikk / 15 A munkakör határai
Kérdés: Miként lehet a munkakör határait meghatározni, illetve lehet-e kérni a munkavállalót, hogy a munkakörébe nem tartozó feladatokat is ellássa?
10. cikk / 15 Utazó munkavállalók munkaideje
Kérdés: A Munkaügyi Levelek 84. számában megjelent 1628. számú kérdésre adott válasszal kapcsolatban lenne kérdésem. A válaszban az Mt.-re hivatkoznak, és az ott szereplő munkaidőbeosztás-közléssel kapcsolatos rendelkezésekre. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény idevonatkozó része az utazó munkavállalók munkaidejével foglalkozik. A 18/E. § (1) bekezdése kimondja, hogy a munkáltató a munkavállalót a 18/D. § (1) bekezdése szerinti (személyszállítás és árufuvarozás) munkavégzésre annak megkezdése előtt legalább 12 órával köteles beosztani, illetve a beosztást a munkavállalóval közölni. Válaszuk utolsó bekezdésében a kötetlen munkaidő-beosztás lehetőségét a gépkocsivezetők számára kizárják. A fent említett törvény 18/D. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltak között ellentmondást vélek felfedezni. Az (1) bekezdés szerint a munkáltató a munkavállalót személyszállítási és árufuvarozási tevékenység végzésére az egészséges és biztonságos munkavégzés, továbbá a közlekedésbiztonság követelményére figyelemmel, a munkaviszonyra vonatkozó szabályokkal összhangban osztja be. A (3) bekezdésben az szerepel, hogy a munkavállaló munkaidejét a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, a szakmai szabályok, a menetrend és a munkáltató utasításainak keretei között maga osztja be. Kérem ezeknek a szakaszoknak az értelmezését és az ellentmondás feloldását. Van olyan eset, amikor a gépkocsivezetőkre vonatkozóan kizárólag az Mt. alapján kell rendelkezni, vagy a két jogszabályt mindig együttesen kell egymással összhangban alkalmazni? Mi a helyzet a nem tachográfos járműt vezető sofőrökkel?