21 cikk rendezése:
1. cikk / 21 Munkaszerződés-módosítás ráutaló magatartással
Kérdés: A felek szerződéskötéskor 500 000 Ft havi munkabérben állapodtak meg azzal, hogy egy év elteltével ezt módosítják, miszerint a havi munkabér 300 000 Ft-ra csökken, és mellette a munkavállaló teljesítményarányosan jogosult lesz legfeljebb 300 000 Ft teljesítménybérre. Egy év elteltével a munkáltató e-mailen és szóban jelezte a munkavállaló számára, hogy a teljesítménybérezés bevezetését későbbi időpontra tolná, tekintettel arra, hogy a teljesítmény mérésének feltételrendszere még nem került véglegesítésre, egyúttal a munkavállalót év végén egy alkalommal jutalomban részesíti (13. havi fizetés), mely egyébként a teljesítménybérben (is) részesülő munkavállalóknak nem kerül a munkáltatónál kifizetésre. A munkavállaló a fentieket tudomásul vette, a vonatkozó bérjegyzéket minden hónapban kézhez vette. A felek "megállapodását" soha nem kifogásolta. A pozíciójához kapcsolódó (új pozíció volt a munkavállaló belépésekor) teljesítményelvárások kidolgozásában maga is részt vett. Írásbeli szerződésmódosítás nem készült.
1. Létrejött-e a felek között a munkaszerződés szóbeli vagy ráutaló magatartással történő módosítása? A felek munkajogviszonya a belépéstől számított 30 hónap elteltével (egy év + 18 hónap) közös megegyezéssel megszűnt, amelyben a felek abban is megállapodtak, hogy elszámoltak egymással; igényt/követelést a jövőben sem érvényesítenek.
2. Jogszerűen támadja-e meg a munkavállaló a közös megegyezést arra hivatkozással, hogy tévedésben volt (a tévedését a munkáltató okozta), és követelheti-e visszamenőleg a 18 hónapra eső teljesítménybért (18 × 300 000 Ft)?
3. Ha igen, a két alapbér közötti, a munkavállalónak megfizetett különbség (havi 200 000 Ft) milyen jogcímen érvényesíthető (számítható be) a munkavállalóval szemben?
1. Létrejött-e a felek között a munkaszerződés szóbeli vagy ráutaló magatartással történő módosítása? A felek munkajogviszonya a belépéstől számított 30 hónap elteltével (egy év + 18 hónap) közös megegyezéssel megszűnt, amelyben a felek abban is megállapodtak, hogy elszámoltak egymással; igényt/követelést a jövőben sem érvényesítenek.
2. Jogszerűen támadja-e meg a munkavállaló a közös megegyezést arra hivatkozással, hogy tévedésben volt (a tévedését a munkáltató okozta), és követelheti-e visszamenőleg a 18 hónapra eső teljesítménybért (18 × 300 000 Ft)?
3. Ha igen, a két alapbér közötti, a munkavállalónak megfizetett különbség (havi 200 000 Ft) milyen jogcímen érvényesíthető (számítható be) a munkavállalóval szemben?
2. cikk / 21 Önként vállalt túlmunka elrendelése és nyilvántartása
Kérdés: Az önként vállalható túlórával együtt évi 400 óra túlórát rendelhetünk el, amivel majdnem minden hétre 48 óra munkaidőt írhatunk elő. Ez így jogszerű? Ezeket az órákat külön kell feltüntetnünk? Kell-e írásbeli elrendelés a túlórához?
3. cikk / 21 Próbaidő egyoldalú "törlése" a munkáltató által
Kérdés: Módosítható-e a munkaszerződés úgy, hogy a munkáltató kitörli a próbaidőt, hogy azáltal megakadályozza a próbaidő alatti felmondást?
4. cikk / 21 Részmunkaidős munkavállaló "figyelmetlenségből"
Kérdés: Munkavállalónk a gyermek gondozása céljából igényelt fizetés nélküli szabadságáról visszatérve bejelentette, hogy mivel a gyermeke csak kétéves, a törvényi lehetőséggel élve a gyermek hároméves koráig részmunkaidőben kíván dolgozni. Ennek nyomán a munkaviszonya módosításra került, de sajnos nem figyeltünk oda, és a gyermek harmadik életévének betöltését követően is részmunkaidőben foglalkoztattuk. Erre most derült fény, holott már két éve nem lenne jogalapja a részmunkaidőnek. Mit tehetünk?
5. cikk / 21 Távozó munkavállaló helyettesítése
Kérdés: A kolléganőm felmondott, és nekem kell elvégezni az ő feladatát is. Az új számítógépes rendszert és a munkáját is meg kell tanulnom mindössze egy hónap alatt. Harmincnégy éve dolgozom ennél a cégnél. Mit tehetek? Úgy érzem, nem tudom így tovább végezni a munkámat.
6. cikk / 21 Munkaközi szünet: az egybefüggő húsz perc kiadása
Kérdés: Az Mt. 103. §-ának (5) bekezdésében foglaltak szerint a munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. A (6) bekezdés szerint ettől el lehet térni, de az (5) bekezdés szerinti tartamban kiadott részletnek legalább 20 perc tartamúnak kell lennie. Cégünknél a két műszakos munkarendben dolgozó munkavállalóink összesen 30 perc szünetet kapnak, amely része a 8 órás napi munkaidőnek. A szüneteket három részletben veszik ki, a következőképpen: 7:30-7:35; 9:00-9:10; 11:45-12:00-ig. A munkavállalók kérésére biztosítunk reggel öt perc szünetet, a 20 perces ebédszünet rovására. A tízperces reggeliszünetből, rövidsége miatt, már nem szerettünk volna elvenni. A szünetrend elfogadásáról, annak kifejezetten munkavállalói kérésre történő, a 103. § (6) bekezdésétől eltérő kiadásáról nyilatkoztattuk munkavállalóinkat. Jogszerűen járunk el, ha a fentiek szerint adjuk ki a szüneteket, amelyben nincs egybefüggő 20 perces munkaközi szünet? Minősülhet-e az ily módon kialakított szünetrend a munkavállaló javára történő eltérésnek? Amennyiben kiadható a fentiek szerint a munkaközi szünet, akkor annak elfogadására elegendő a ráutaló magatartás, vagy szükséges erről különmegállapodást kötni? Ha szükséges, akkor minden újonnan létesített munkaviszonynál külön-külön, vagy elegendő évente egy alkalommal egy, a munkavállalók által közösen aláírt nyilatkozat?
7. cikk / 21 Felmondás átvételének megtagadása
Kérdés: Mit tehetek akkor, ha a felmondásomat a felettesem nem fogadja el? A felmondást otthon elkészítettem, aláírtam, de amikor a felettesem irodájába bevittem, és át akartam neki adni, ő elutasított, mondván, hogy szó sem lehet róla, szükségük van a munkámra. A felmondást így nem tudtam átadni, és visszamentem a munkaállomásomra. Ettől függetlenül nem kívánok a cégnél tovább dolgozni. Mit tegyek: próbálkozhatok újra ezek után? Van-e egyáltalán joga a munkáltatónak megtagadni a felmondás átvételét?
8. cikk / 21 Munkaközi szünet eltérő meghatározása
Kérdés: Cégünknél a munkaidő egy műszakos munkarendben napi 8 óra, amely 7 órától 15.30 óráig tart, a munkaközi (ebéd-) szünet 30 perc. A hamarosan bevezetésre kerülő két műszakos munkarend csak a munkavállalók egy meghatározott körét (nem munkakörhöz kapcsolódóan) érinti, mely esetben a délutános műszakban a kollégák 14 órától 22 óráig fognak dolgozni. Ők tehát nem "dolgozzák le" az ebédidőt, míg a délelőttös műszak (az egy műszakos munkarendben dolgozókhoz hasonlóan) igen. Amennyiben a felek nem állapodtak meg az Mt. 103. §-ában meghatározott 20 perces munkaközi szünetnél hosszabb időtartamról, úgy kötelezhető-e a munkavállaló 15.30 óráig munkavégzésre, vagy csak 15.20 óráig? Sért-e bármilyen jogelvet, jogszabályt a délelőttös és délutános műszak közötti megkülönböztetés?
9. cikk / 21 Fizetési felszólítás jogellenes munkavállalói felmondás okán
Kérdés: A télen elhelyezkedtem asszisztensként egy cégnél. Február 14-éig tartott a próbaidőm. Nagyon rossz volt a légkör, ezért úgy döntöttem, hogy február 17-én már nem megyek be dolgozni. A következő héten a munkáltatóm elküldte a kilépőpapírjaimat, és kaptam egy felszólító levelet is, amiben egyhavi munkabér megfizetésére hívott fel, mert nem szabályosan mondtam fel. Megteheti ezt a munkáltató, hogy azok után, amilyen légkört teremtett, még ő követel pénzt tőlem?
10. cikk / 21 Azonnali hatályú felmondás igazolatlan távollét miatt
Kérdés: Egyik munkavállalónk beteg lett, a táppénzes papírjait ismerősök útján juttatta be hozzánk. Az utolsó táppénzes papírján a háziorvos keresőképesnek nyilvánította 2016. augusztus 2-ától, de munkahelyén azóta sem jelent meg. Telefonon nem elérhető. Tértivevényes levélben felszólítottuk a távollétének igazolására, melyet a felesége át is vett, de a munkavállalónk azóta sem jelentkezett nálunk. Cégünknél 2010 novembere óta áll alkalmazásban, határozatlan idejű munkaszerződéssel. Kell még valamit tennünk az ügyben (pl. még egyszer felszólítani levélben), vagy munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntethetjük, tekintettel az igazolatlan hiányzásra?