Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás az otthoni munkavégzés helyett

Kérdés: Irodai alkalmazott munkavállalónk számára a járványügyi helyzetre tekintettel otthoni munkavégzést engedélyeztünk (home office), de felmerült, hogy néhány hétig most szükség lenne a munkájára az irodánkban, vagyis az eredeti munkavégzési helyén. Ez a munkakörétől eltérő, könnyű fizikai munka lenne, a munkavállaló nem lenne kitéve különös veszélynek, ügyfelekkel nem érintkezne. Megtehetjük-e, hogy erre kötelezzük őt?
Részlet a válaszából: […] A munkavállaló részére történt otthoni munkavégzés (home office) engedélyezése nem zárja ki, hogy az Mt. 53. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés felhatalmazása alapján átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben történő feladat ellátására...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. június 23.

Fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló foglalkoztatása egyenlőtlen munkaidő-beosztásban

Kérdés: Gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon levő munkavállalónk bejelentette munkába való visszatérési szándékát. A munkavállaló gyermeke még nem töltötte be a harmadik életévét. Mielőtt fizetés nélküli szabadságát megkezdte volna, a munkakörében – a munkáltatónál az azonos munkakört betöltő összes többi munkavállalóval megegyezően – egyenlőtlen munkarendben alkalmazta a munkáltató. A dolgozó kérte, hogy mivel gyermeke elhelyezésével, ellátásával jelenleg nem fér össze a 12 órás foglalkoztatása, emiatt 8 órás, általános munkarendben tudna munkát végezni. Az Mt. 113. §-ának (1)-(2) bekezdése értelmében a munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermeke hároméves koráig egyenlőtlen munkaidő-beosztásban csak a munkavállaló hozzájárulása esetén alkalmazható. Működési rendjére tekintettel azonban a munkáltató számára jelentős nehézségekbe ütközne annak megoldása, hogy kizárólag e munkavállaló vonatkozásában alkalmazzon általános munkarendet. Helyesen értelmezi-e a munkáltató a jogszabályt és ezzel összefüggésben a lehetőségeit ebben a helyzetben, ha az alábbiak szerint gondolkodik? A munkavállaló jelen esetben nem járul hozzá az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatáshoz, és általános munkarendben kéri a foglalkoztatását, melyhez joga van, hiszen gyermeke még csak 2 éves. A gyermek 3 éves koráig a munkáltatónak szükséges biztosítania az általános munkarendben való foglalkoztatást. Ugyanakkor a 8 óra adott munkanapra történő beosztását a munkáltató jogosult egyoldalúan meghatározni. Ekkor azonban az Mt. 6. §-ának (3) pontját is szem előtt kell tartania, mely szerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés elve alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Abban az esetben, ha a munkáltató munkaszervezési okból kifolyólag nem tudná biztosítani a munkavállaló foglalkoztatását, állásidő-fizetési kötelezettsége állna fenn az Mt. 146. §-ának (1) bekezdése szerint. A munkaviszony felmondással történő megszüntetésével a munkáltató ebben az esetben nem tud élni, ugyanis az Mt. 66. §-ának (5)-(6) bekezdése alapján a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkaszerződésben meghatározott munkahelyen – ennek hiányában a munkavállaló szokás szerinti munkavégzési helyén – nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. Jelen esetben ez a helyzet nem áll fenn, hiszen a munkáltatót a fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló vonatkozásában továbbfoglalkoztatási kötelezettség terheli, ezért a munkavállaló távolléte idejére felvett munkavállaló munkaszerződésének módosítása vagy megszüntetése válik szükségessé.
Részlet a válaszából: […] Helytálló azon megállapítás, hogy a munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermek hároméves koráig [Mt. 113. § (1) bek. a) pont] egyenlőtlen munkaidő-beosztásban csak a hozzájárulása esetén alkalmazható [Mt. 113. § (2) bek. a) pont]. Amennyiben a gyermek...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. április 11.

Munkavégzési helytől eltérő külföldi betanulás

Kérdés: Svájci tulajdonú munkáltató vagyunk, dolgozóink betanulásra szoktak kimenni Svájcba akár fél évre is. Az Mt. szerint viszont 44 napnál nem lehet több az eltérő munkahelyen foglalkoztatás. Munkaszerződésünk az alábbiakat tartalmazza a munkavégzés helyére: "Munkavállaló munkavégzési helye változó. Területileg Magyarország." Hogyan tudnánk a munkaszerződést módosítani, hogy 44 napnál több is lehessen a külföldi (Svájc vagy Németország) munkavégzés?
Részlet a válaszából: […] A munkáltató egyoldalúan, utasítással évente valóban csak legfeljebb 44 beosztás szerinti munkanap, vagy 352 óra erejéig kötelezheti a munkavállalót arra, hogy a munkaszerződésétől eltérő helyen végezzen munkát. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony év közben...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. március 17.

Két részmunkaidős munkaviszony – a munkaközi szünet beosztása

Kérdés: A munkavállalót ugyanazon a munkahelyen két munkáltató foglalkoztatja, eltérő munkakörben, 4-4 órában. Hogyan kell szabályosan beosztani számára a munkaközi szünetet? Megoldható lenne ez a munkavégzés egy többmunkáltatós munkaviszonnyal?
Részlet a válaszából: […] A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő, vagy a beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő tartama a hat órát meghaladja, húsz perc, ha a kilenc órát is meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A felek megállapodása vagy...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. november 18.