23 talált cikk a gyermek , munkaviszony , munkanap , új Mt. kifejezésre

Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?

Kérdés: Egyik munkavállalónk április 1-jével lépett be a céghez, de pár nappal később közlekedési balesetet szenvedett, és két hónapig keresőképtelen volt. Hogyan kell ezek alapján megállapítani az őt megillető szabadságot? A munkavállalót életkora alapján két munkanap pótszabadság illeti meg, és egy újszülött gyermeke van.

Kérdés: A cég egyik munkavállalója gyermeke születését követően fizetés nélküli szabadságot vett igénybe. Felmondhat-e a munkáltató a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalójának, miután a fizetés nélküli szabadsága véget ért? Az első munkanapján a munkavállalónak át lehet-e adni a munkáltatói felmondást? Ha igen, mikor kezdődik a felmondási idő? Mi történik abban az esetben, ha a munkavállaló közli a munkáltatójával, ki szeretné venni a felhalmozott szabadságát? Ebben az esetben is felmondhat a munkáltató a szabadság pénzbeli megváltásával, vagyis szabadságmegváltás kifizetésével? Ha a munkáltató eltekint a felmondási idő ledolgozásától, erre az időszakra – vagyis a felmentési időre – is jár időarányos szabadság a munkavállalónak? Csak abban az esetben mondhat fel a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalónak a munkáltató, ha a munkavállaló nem fogadta el a részére felajánlott új munkakört, mivel a korábbi munkakörében nem tudná foglalkoztatni?

Kérdés: Határozott idejű munkaszerződés esetében lehet-e fizetés nélküli szabadságot igényelni? Nagycsaládos munkavállaló esetében, amennyiben az óvoda és a nevelési tanácsadó javasolja gyermeke részére a fejlesztést, igazoltnak tekinthető-e az intézményi behívás vizsgálatokra, vagy az éves szabadságot terheli a távollét?

Kérdés: Egy szakközépiskolában dolgozom angol nyelvtanári munkakörben. Az igazgatóm megbízott, hogy lássam el a gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő munkakört. Külön díjazást ezért nem kapok. Hiába mondtam, hogy nincs megfelelő végzettségem a feladat ellátásához, az igazgató azt felelte, választhatok, vagy ez, vagy inkább az iskolának toborzókörútra megyek a saját kocsimmal és a saját benzinköltségemre a megyében. Két kiskorú gyermekem van, ez még rosszabb helyzetbe hozna. Mit tehetek ebben a helyzetben?

Kérdés: Munkavállalónknak 2015. szeptember 17-én született meg a gyermeke, jelenleg gyermekgondozás céljából igényelt fizetés nélküli szabadságon van, gyermekgondozási díjra jogosult. 2017. február 1-jei dátummal benyújtotta a felmondását. Hogyan járunk el helyesen a kiléptetését illetően? Kiléptethetjük-e a fizetés nélküli szabadság, illetve a gyermekgondozási díj folyósításának időtartama alatt, ha ő írásban benyújtotta a felmondását?

Kérdés: Jelenleg második gyerekemmel július 30-ig GYES-en vagyok otthon. Két különböző zeneiskolában dolgoztam félállásban. A felgyűlt szabadságokat májustól kapom meg, hogy szeptemberben kezdhessek. Van-e arra lehetőségem, hogy csak az egyik félállásomba menjek vissza? A másik iskolában még fizetés nélküli szabadságra mennék.

Kérdés: A munkavállaló 2016. január 1-jétől 2016. szeptember 30-ig nyolcórás munkaviszonyban állt, utána munkaszerződés-módosítással részmunkaidőben, napi négy órában lett foglalkoztatva. A munkaviszonya 2016. november 14-én megszűnt. 32 munkanap szabadság járna neki egész évre, amiben van négy munkanap gyermek után járó szabadság is. 10 munkanap szabadságot vett ki, még a nyolcórás munkaviszony alatt. A munkaviszony-megszűnésig járó szabadságot szabadságmegváltásként kifizetjük. Az időarányosan megváltott szabadságnapok száma mennyi? Valamint a gyermek utáni pótszabadság arányosítható-e? Jelen esetben a szabadságmegváltás számítását meg kell bontani a nyolcórás teljes munkaidős, illetve a részmunkaidőre való áttérés utáni időtartamra? Hiszen még a nyolcórás időszakából is maradt ki nem adott szabadság.

Kérdés: Gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon levő munkavállalónk bejelentette munkába való visszatérési szándékát. A munkavállaló gyermeke még nem töltötte be a harmadik életévét. Mielőtt fizetés nélküli szabadságát megkezdte volna, a munkakörében – a munkáltatónál az azonos munkakört betöltő összes többi munkavállalóval megegyezően – egyenlőtlen munkarendben alkalmazta a munkáltató. A dolgozó kérte, hogy mivel gyermeke elhelyezésével, ellátásával jelenleg nem fér össze a 12 órás foglalkoztatása, emiatt 8 órás, általános munkarendben tudna munkát végezni. Az Mt. 113. §-ának (1)-(2) bekezdése értelmében a munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermeke hároméves koráig egyenlőtlen munkaidő-beosztásban csak a munkavállaló hozzájárulása esetén alkalmazható. Működési rendjére tekintettel azonban a munkáltató számára jelentős nehézségekbe ütközne annak megoldása, hogy kizárólag e munkavállaló vonatkozásában alkalmazzon általános munkarendet. Helyesen értelmezi-e a munkáltató a jogszabályt és ezzel összefüggésben a lehetőségeit ebben a helyzetben, ha az alábbiak szerint gondolkodik? A munkavállaló jelen esetben nem járul hozzá az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatáshoz, és általános munkarendben kéri a foglalkoztatását, melyhez joga van, hiszen gyermeke még csak 2 éves. A gyermek 3 éves koráig a munkáltatónak szükséges biztosítania az általános munkarendben való foglalkoztatást. Ugyanakkor a 8 óra adott munkanapra történő beosztását a munkáltató jogosult egyoldalúan meghatározni. Ekkor azonban az Mt. 6. §-ának (3) pontját is szem előtt kell tartania, mely szerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés elve alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Abban az esetben, ha a munkáltató munkaszervezési okból kifolyólag nem tudná biztosítani a munkavállaló foglalkoztatását, állásidő-fizetési kötelezettsége állna fenn az Mt. 146. §-ának (1) bekezdése szerint. A munkaviszony felmondással történő megszüntetésével a munkáltató ebben az esetben nem tud élni, ugyanis az Mt. 66. §-ának (5)-(6) bekezdése alapján a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkaszerződésben meghatározott munkahelyen – ennek hiányában a munkavállaló szokás szerinti munkavégzési helyén – nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. Jelen esetben ez a helyzet nem áll fenn, hiszen a munkáltatót a fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló vonatkozásában továbbfoglalkoztatási kötelezettség terheli, ezért a munkavállaló távolléte idejére felvett munkavállaló munkaszerződésének módosítása vagy megszüntetése válik szükségessé.

Kérdés: Idősek otthonában, munkaviszonyban dolgoznak nővérek és segédápolók, többnyire 12 órás munkanapokban, éjszakás és nappalos is, vasárnap és ünnepnapon is, kéthavi munkaidőkeretben. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy bérminimum körüli alapbérüket és bérpótlékokat kaptak az Mt. 139-144. §-ok alapján. 2015-től a pótlékokat az Mt. 145. §-a alapján kapnák a munkavállalók. Esetükben az (1) bekezdés alapján egy fix alapbért kéne megállapítani a részükre, vagy a (2) bekezdés a) pontja alapján a bérpótlék helyett havi átalányt? Illetve mennyivel kellene megnövelni az alapbért, vagy hogyan kéne az átalányt meghatározni – például tételesen: éjszakai pótlék, vasárnapi pótlék?