3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Munkaviszony megszüntetése keresőképtelenség alatt az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően
Kérdés: Öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött munkavállalónkat tovább foglalkoztattuk. 2016. január 1-jétől betegség miatt keresőképtelen. A munkahelyén az 1608-as bevallásban pénzbeli ellátás nélküli napként tartjuk nyilván a távollétet. Ez az állapot mennyi ideig állhat fenn? A munkáltatónak kell-e – ha igen, mikortól – kezdeményezni a munkaviszony megszüntetését? Jár-e erre az időre szabadság, azt mikor kell kiadni, illetve megváltani?
2. cikk / 3 Keresőképtelenség és a szabadságra jogosító idő számítása
Kérdés: Az Mt. 115. §-ának (2) bekezdése rendelkezik a munkában töltött időről, amely alapjául szolgál az éves alapszabadság és pótszabadság(ok) számítási módjához. A hivatkozott paragrafus e) pontja alapján 2015. január 1-jétől a keresőképtelenség teljes tartama munkában töltött időnek minősül, míg a tavalyi évben csak a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség idejére járt szabadság. Hogyan járjunk el annak a munkavállalónak az esetében, aki 2014. november eleje óta beteg (tehát 30 napot jóval meghaladóan), és 2015-ben február előtt biztosan nem jön vissza dolgozni? Minden típusú keresőképtelenségi kódra ugyanazt a szabályt kell alkalmazni?
3. cikk / 3 Szabadságra való jogosultság – a munkában töltött idő
Kérdés: Cégünknél a szabadságra jogosító idő megállapításánál merültek fel problémák. Ha a felmondási időre a munkavállalót felmentettük a munkavégzés alól, akkor a felmentési idő tartamára jár-e szabadság? Ha valamelyik munkavállalónk például 55 napig táppénzen van, akkor neki milyen időtartam után jár szabadság: mind az 55 napra, vagy csak 25 napra? Továbbá, ha táppénz esetén jól értelmezzük, hogy az első harminc napra jár szabadság, akkor a 2013. évről áthúzódó táppénz esetén 2014-ben újra indul ezen harminc nap számítása (tehát adott esetben 2014. januárban töltendő táppénzes állomány alatt is jogosult szabadságra)?