A munkabérből való levonás korlátozása
Az Mt. szerint munkabérből levonásra csak
- jogszabály (pl. személyijövedelemadó-előleg, egészségbiztosítási és nyugdíj-, illetve munkavállalói járulék),
- végrehajtható határozat (munkáltatói kártérítési határozat, bírósági, közigazgatási határozat), vagy
- a munkavállaló hozzájárulása (pl. a szakszervezeti tagdíj levonására adott megbízás)
alapján kerülhet sor. A munkáltató a levonásért, illetve a tagdíjnak a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet.
A munkáltató a munkavállaló részére történő előlegnyújtásból eredő követelését azonban az előbbiektől függetlenül, közvetlenül levonhatja (Mt. 161. §).
Tilos az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak fejében, hogy a munkavállaló munkaviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa (Mt. 163. §).
Egyebekben a munkabérből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok (1994. évi LIII. tv.) az irányadók.
A jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelése
A munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén ezt a munkavállalótól hatvan napon belül, írásbeli felszólítással lehet visszakövetelni.
A jogalap nélkül kifizetett munkabért az általános elévülési időn belül lehet visszakövetelni, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő [Mt. 162. § (1)-(2) bek.].
Ha a jogalap nélküli kifizetéssel kapcsolatos írásbeli felszólítást a kifizetéstől számított hatvan napon belül nem kézbesítették [lásd idevonatkozóan az Mt. 6. §-ának (5)-(6) bekezdését is] a munkavállalónak, és a munkavállaló a kifizetés alaptalanságát nem ismerhette fel, illetve azt nem maga idézte elő, akkor a kifizetés nem követelhető vissza, és beszámításra sem használható fel. A hatvannapos határidő elmulasztása ugyanis jogvesztő (LB P törv. III. 21 268/ 1971.).
Ha a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott döntése alapján a munkavállalókat mégsem illeti meg a jogerős ítélettel megállapított és a munkáltató által kifizetett magasabb összegű munkabér, a munkáltató a munkajogi elévülési időn belül követelheti vissza fizetési felszólítással a bíróság által korábban tévesen megítélt munkabér-különbözetet. (LB Mfv. II. 10 343/1997. sz., BH 1998/5/249. jogeset.)
A munkavállalói tartozások megtérítése
A munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti [Mt. 162. § (3) bek.].
Ha az adós a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal elrendelt végrehajtás során vitatja, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen jött volna létre – feltéve, hogy a törvény szerinti eljárás keretében nincs lehetőség a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására -, a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt pert indíthat. A végrehajtás-megszüntetési perre az a bíróság illetékes, amely a végrehajtási eljárást elrendelte (LB Mfv. II. 10 232/1997. sz., BH 1998/4/200. jogeset).
Lemondás a munkabérről
A munkavállaló a már esedékessé vált munkabér-követelésről érvényesen lemondhat, arra nézve alapítványt tehet stb. Az Mt. szerint azonban nem mondhat le előre munkabéréről, azaz nem mentesítheti a munkáltatót a munkabér-fizetési kötelezettségétől [Mt. 164. § (1) bek.]. Ezzel kizárja annak lehetőségét, hogy a munkáltató pl. gazdasági nehézségei miatt vagy egyéb okból a munkavállalót ilyen nyilatkozat megtételére indítsa. Egyúttal e tilalom védi harmadik személynek a munkavállaló munkabérével szembeni követelése kielégítése alapját.
Levonásmentes munkabérrész
Az Mt. megengedi, hogy a munkavállaló hozzájárulásával munkabéréből levonásra kerüljön sor [Mt. 161. § (1) bek.], de kizárja annak a lehetőségét, hogy ez a levonásmentes munkabérrészre (általában a hatvanhét százalékra, egyes esetekben a munkabér ötven százalékára) kiterjedjen. Annak kimondása, hogy a levonásmentes munkabérrész nem ruházható át [Mt. 164. § (2) bek.], ugyancsak a munkavállaló és (esetleges) hozzátartozói megélhetését kívánja szolgálni.
A munkabérigény átruházása
Kimondja azt is az Mt., hogy munkaviszonyra vonatkozó szabály a jövőben esedékessé váló munkabérigény átruházását megtilthatja [Mt. 164. § (3) bek.]. A már említett érdekekre figyelemmel a törvény tehát lehetőséget nyújt arra, hogy bármely munkaviszonyra vonatkozó szabály, így a kollektív szerződés is még az előbbi pont szerint lehetséges (a levonható munkabérrészre vonatkozó) átruházási jogot is kizárja a jövőben esedékessé váló munkabérigény tekintetében.
A jogalanyok az őket megillető jogokkal általában szabadon rendelkeznek. Jogszabálynak az ezt kizáró rendelkezése hiányában jogaikról le is mondhatnak. Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató és a munkavállaló a jogaik egy részének kölcsönös elengedése vonatkozásában, a munkaviszony fennállása alatt, peren kívül megállapodást kössenek. A munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről csak előre nem mondhat le. (Baranya MB 1. Mfv. 20 324/1993. sz., BH 1994/1/53. jogeset.)
Beszámítás a munkabérbe
Végül a törvény kizárja a munkáltató számára a beszámítás lehetőségét a levonásmentes munkabér-követeléssel szemben, illetőleg lehetővé teszi, hogy bármely munkaviszonyra vonatkozó szabály egyéb vonatkozásában (tehát pl. a munkavállaló kártérítési igényével szemben) is kizárhassa azt [Mt. 164. § (4) bek.].
Csökkenő reálkereset
A január-áprilisi reálkereset – a fogyasztóiár-index 8,6 százalékos növekedése mellett – 6,8 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest – jelentette a KSH.
Az év első négy hónapjában a költségvetési szférában 755 ezren, a versenyszférában mintegy 1 millió 942 ezren dolgoztak. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagosan bruttó 181 900 forintot, ezen belül a vállalkozásoknál dolgozók 169 000 forintot kerestek. A bruttó átlagkeresetek összességében 7,4, a nettó átlagkeresetek 1,2 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit a vizsgált időszakban.
Január-áprilisban a költségvetési szférában dolgozók bruttó átlagkeresete 3,6 százalékkal, a versenyszférában dolgozóké 10,2 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. Az átlagot meghaladó mértékben nőttek a keresetek az építőipar (20,2 százalék), a kereskedelem, javítás (12,3 százalék), az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (11,7 százalék) és a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (10,0 százalék) gazdasági ágban. A keresetek itt mutatkozó növekedésében szerepet játszott a minimum-járulékalap bevezetése. A legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozásoknál a bruttó átlagkereset növekedése alacsonyabb volt, mint a kisebb szervezeteknél.
A nettó keresetek átlagosan 1,2 százalékkal emelkedtek. Ezen belül a versenyszférában 3,1 százalékos növekedés, a költségvetési szervezeteknél 1,7 százalékos csökkenés következett be.
A nemzetgazdasági havi nettó átlagkereset 112 700 forintot tett ki, ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 83 100, a szellemi foglalkozásúaké 145 900 forintot.
