Érthető, hogy júniusi lapszámunk megjelenésekor a közbeszéd és a vállalkozói érdeklődés középpontjában az új kormány és annak Új Magyarország címet viselő programja állt. Míg a választások közeledtével azt írtuk, hogy soha ennyi szakértője nem volt a foglalkoztatáspolitikai kérdéseknek - lévén ez a kampány egyik sarkalatos pontja -, most a kilátásba helyezett meg­szorítások árnyékában - úgy tetszik - a közgazdászok iránt lesz nagy a kereslet.

Mindenki tudni véli és elfogadja, hogy a reformok szinte minden szinten elkerülhetetlenek. Ennek lágy olvasatát adja a kormányprogram, részben antireformjelzéseivel is, mint például az ötéves adómérséklési program elhalasztása. Alapvetően a költségvetési és az államháztartási hiány lefaragása, a tartós egyensúly megteremtése a cél, nem is lehet más a laikusok és hozzáértők egybehangzó véleménye szerint sem. S mindaddig ez is marad a konklúzió, amíg az elviselhető mértéken belül marad a reform ára, azaz a személyeket, vállalkozásokat érintő elvonás vagy jövedelemelmaradás. A teherviselés arányos "terítése", a fő jövedelemtulajdonosok - az állam, a magánszemélyek és a vállalkozások - közötti megosztása meghatározó lesz az elkövetkezendő egy-két év közhangulatát illetően.

A munkáltatók saját házuk táján semmiképpen sem támogatják az értelmetlen elvonást, hanem inkább azt a fajta fejlesztésösztönzést várják, amivel a foglalkoztatási szint növelhető, ezáltal több teherviselő "termelhető ki". Ennek az elvnek igyekeznek érvényt is szerezni azokon a fórumokon, ahol a kormány is jelen van mint tárgyalópartner. Az Országos Érdekegyeztető Tanács szerepe e tekintetben ismét felértékelődhet, amire a kormányprogram is utal. Mint olvasható: törvényben rögzítenék az OÉT működését, jogosítványait, mintegy jogi legitimációt adva a tanács tagjainak és döntéseinek.

A kormányprogram csupán keret, az ördög a részletekben lakozik, ám ezek lapzártakor még nem voltak ismertek. Mivel a kormány ígérete szerint nem hoz "érdemi döntéseket, nem alkot kötelező érvényű jogszabályokat a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleteinek bevonása nélkül az őket érintő kérdésekben", a munkáltatói szervezetek remélik, lesz esélyük befolyásolni, hogy csak a szükséges és elviselhető, a fejlődést nem akadályozó racionalizálás nyerjen teret.