Az európai uniós csatlakozás előtt a Közösség többször felhívta Magyarország figyelmét az ágazati párbeszéd intézményének hiányára, ám ennek története az Unióban sem tekint vissza túl hosszú múltra: a szociális párbeszéd ágazati bizottsági rendszere gyakorlatilag az 1998-ban kezdeményezett reform nyomán jött létre, s összefügg az úgynevezett lisszaboni folyamat szociálpolitikai menetrendjével, amelynek egyik fontos eleme a munkaügyi kapcsolatok minőségének javítása a 2000-2005 közötti időszakban.
Uniós támogatás
Elkésve tehát alig voltunk 2000 novemberében, amikor is döntés született arról, hogy egy PHARE-projekt keretében történjék meg az "átfogó, ágazati paritásos rendszer" létrehozása. (A munkaügyi tárca megszűntével ennek felelőse a Gazdasági Minisztérium volt.)
A program megvalósítását - annak 2004. évi lezárásáig, 25 százalékos hazai finanszírozás mellett – az Unió 1,7 millió euróval támogatta. A program fő céljai: intézményesített együttműködés kialakítása egy adott ágazat munkáltatói és munkavállalói szervezetei között, előmozdítva az ágazati szintű kétoldalú együttműködést (ami eddig hiányzott); a szociális partnerek ágazati szintű egyeztető tevékenységének erősítése (ami korábban korlátozottan működött); továbbá szorosabb együttműködés kiépítése a meghatározó ágazati párbeszédbizottságokkal európai szinten. A versenyszférából 15, a közszférából 3ágazat vett részt a PHARE-programban.
Az ágazati párbeszédbizottságok (ÁPB) létrejötte megerősítette a munkaadói és a munkáltatói szervezeteket, főként az után, hogy 2004 januárjában mind a bizottságokat létrehozó szervezetek, mind a kormány kimondták az Ágazati Párbeszédbizottságok Tanácsa (ÁPBT) megalakulását azzal a céllal, hogy a szociális partnerek részt vehessenek a rájuk vonatkozó döntéshozatalban, létrehozva az információs, a szabályozási, a pénzügyi bizottságot. Az ÁPBT működtetésének költségeit a kormány vállalta magára. Ez tripartit szervezet, vagyis a kormány is részt vesz benne. Azért hozták létre, hogy legyen egy fórum, ahol megbeszélhetik az ÁPB-k közös ügyeit. Mivel ezek jó része a finanszírozás kérdéseivel függ össze, ez pedig közpénzből történik, nyilvánvaló a kormány kompetenciája.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács a középszint kialakítását egy e célból létrehozott szakfórum, az Ágazati Tanács útján segítette, amelynek feladata a szociális párbeszéd minden ágazatra nézve egységes, közös elveinek kialakítása, egyeztetése volt – az eredeti elgondolások szerint a törvényi szabályozásig.
Törvényre várva
A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, Csizmár Gábor beterjesztette ugyan az Országgyűlésnek az érdekegyeztetés két (országos és közép-) szintjéről szóló törvényjavaslatot, ám ezek általános vitájára és elfogadására már nem jutott ideje a mostani parlamentnek. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló, T/19221 számú törvényjavaslat elfogadása lett volna sürgetőbb, mivel – az általános indoklás szerint – az Alkotmánybíróság 40/2005. (X. 19.) AB határozatában megállapította: "A közhatalmi jogosítványokkal rendelkező, államigazgatási típusú, illetőleg államigazgatási feladatokat ellátó szerv beszámoltatása, azaz a szerv feletti felügyeleti kontroll gyakorlása közhatalmi hatáskört jelent. Ennélfogva az OÉT-nek a MAT beszámoltatására adott felhatalmazása is közhatalmi jogosítvány." A "formálisan létre sem hozott, jogi legitimációval nem rendelkező szervezet (az OÉT) értelemszerűen nem legitimálhat összetételében tőle függő, ugyancsak közhatalmat gyakorló további szervezeteket sem." Az Alkotmánybíróság felszólította az Országgyűlést, hogy az alkotmányellenes mulasztás megszüntetése érdekében jogalkotási kötelezettségének 2006. március 31-éig tegyen eleget.
Az ágazati párbeszédbizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről beterjesztett, T/19222 számú törvényjavaslat inkább a megerősítést, a biztonságos, törvényes működést szolgálta volna. A törvényjavaslat – a kormány és a szociális partnerek által 2004. szeptember 22-én aláírt keretmegállapodásra utalva – megemlíti: a cél az autonóm ágazati párbeszéd jogszabályi feltételrendszerének létrehozása. Olyan új intézményrendszer kialakításáról van szó, amely "ágazati szinten biztosítja a szociális partnerek közötti konzultációt, a kollektív megállapodások megkötésének elterjedését, a munkáltatók és a munkavállalók szakmapolitikai érdekérvényesítési lehetőségeinek szélesítését. Az ágazati szociális párbeszéd intézményrendszerének kiépítése és kiegyensúlyozott működése esetén egy-egy ágazat munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseletei közösen léphetnek fel az ágazat fejlesztése érdekében, és autonóm módon dönthetnek az ágazatban követendő magatartási szabályok jelentős részéről."
Az indoklás hozzáteszi: az ÁPB kétoldalú fórum, tagjai ágazati munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek lehetnek úgy, hogy egyetlen, az ágazatban meghatározó szervezet se legyen kizárva a konzultációból, de a döntésekre a reprezentatív, nagyobb támogatottsággal bíró szervezeteknek legyen döntő befolyásuk, míg kiterjesztett ágazati kollektív szerződés csak az ágazat meghatározó többségének részvételével jöhessen létre. Az autonóm ágazati szociális párbeszéd intézményrendszerének létrehozása továbbá "segíti a hazai szociális partnereket, hogy utat találjanak a hasonló struktúrában működő európai szociális párbeszédintézményekhez, részt vegyenek az európai ágazati párbeszédben, saját európai szervezeteiken keresztül közvetlenül képviseljék és védjék sajátos érdekeiket." A törvény elfogadásáig a 2004. szeptemberi keretmegállapodás az irányadó.
Részvételi feltételek
Az OÉT 2004. augusztus 13-ai ülésén elfogadott állásfoglalásában tudomásul vette a szociális partnerek és a kormány közötti megállapodást (ideértve a részvételi és a reprezentativitási feltételek meghatározását), s támogatta az Ágazati Párbeszéd Központ (ÁPK) létrehozását az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) keretei között, önálló döntéshozatali rendszer mellett. Ezt – közhasznú társaság formájában – az OFA kuratóriuma létre is hozta, 2005 áprilisában bejegyeztette, s azóta kiépült a kht. munkaszervezete is. Nyolc együttműködő bizottság jött létre, amelyeknek szakmai, operatív szervezőmunkáját titkárok látják el. Az ÁPB-k munkáját Ágazati Párbeszéd Titkárság segíti, amely koordinálja a bizottságok és a tárcák közötti együttműködést.
A sorban következő fontos dátum a kormány és a szociális partnerek által aláírt, "Az ágazati párbeszédbizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban" címet viselő megállapodás 2004. szeptember 22-ei aláírása volt – ám a törvényalkotás csúszása miatt ma is ezt kell alapul venni.
Sokéves munka után
Az ÁPB-ket a részt vevő munkaadói és munkavállalói szervezetek konszenzussal hozták létre, maguk szenvedték ki, és közösen alkotott szabályait valamennyien elfogadják - mondta Lux Judit, az Ágazati Párbeszéd Titkárság (ÁT) vezetője.
A keretmegállapodás a törvényi szabályozás késlekedése ellenére is tovább él, a pénzügyi feltételek nem változtak: a 2006. évi finanszírozás is a Munkaerő-piaci Alap (MAP) keretéből történik; ez évben 300 millió forint a működésre fordítható tervezett összeg. (A PHARE-program lezárultával az ÁPB-k működése már csak hazai forrásból finanszírozható.) A kormány a működési feltételek megteremtésére vállalt garanciát, az OÉT pedig évenkénti beszámolót vár – ez legutóbb 2006 januárjában történt meg.
Az ÁPB-k létrehozása autonóm, a szociális partnerek közötti kétoldalú (bipartit) ágazati párbeszéd, a kormány csak a működtetés feltételeit vállalta – emlékeztetett Várkonyi Júlia, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) tanácsadója. Az együttműködésben elsősorban az országos érdekképviseletek tagszervezetei vesznek rész, önkéntesen, senkit sem kizárva.
A PHARE-program megkezdése óta összesen 36 ágazati, alágazati vagy szakágazati párbeszédbizottság alakult, amelyekben 154 szervezet kíván részt venni, köztük 80 szakszervezet, illetve szakszervezeti szövetség és 74 munkáltató. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmi párbeszéd új intézményrendszere hozzájárul a rendezett munkaügyi kapcsolatok erősítéséhez, az ágazati szintű kollektív szerződéskötés elterjedéséhez, a munkabéke megteremtéséhez és fenntartásához, az ágazati politikák széles körű megalapozásához, illetve az ágazati érdekérvényesítéshez mind nemzeti, mind európai uniós kereteken belül - olvasható az ÁPB-k 2005. évi működéséről az OÉT számára készített jelentésben.
Tervszerű programok
Az ÁPB-k többsége tervszerűen kialakított program alapján tevékenykedik. Ezeknek megfelelően szakmai konferenciákat, rendezvényeket szerveznek, véleményezik az ágazati szakpolitikai előterjesztéseket, eseti szakértői tevékenységet végeznek, mindez pedig hatékonyabbá teszi magát az érdekképviseletet is. Várkonyi Júlia szerint az ágazati szakmapolitikák, a piaci helyzet elemzése mellett olyan, az ágazat speciális helyzetét tükröző ügyekről is szó esik, mint a vámtételek, az áfabesorolások, a korkedvezményes munkakörök meghatározása.
A fő cél végső soron az ágazati kollektív szerződések megkötése, például az, hogy az OÉT által meghatározott minimális bértől az adott ágazatban el lehessen térni, méghozzá a szubszidiaritás elve alapján – vagyis hogy a döntések ott szülessenek, ahol ezekhez a legtöbb információ rendelkezésre áll. Jelenleg négy, kiterjesztett ágazati kollektív szerződés van érvényben (villamosenergia-ipar, vendéglátóipar, sütőipar és legújabban az építőipari kollektív szerződés).
Itthontól Európáig
Az ágazati szint azért rendkívül fontos, mert nem függ a konkrét munkahelyektől, ám jobban figyelembe tudja venni a sajátosságokat (például mezőgazdaság, könnyűipar), mint az országos szinten megszületett, általános érvényű megállapodás.
Európai uniós trend, hogy az ÁPB-k (az európai szintűek száma 30 körül van) a jogalkotásban is részt vesznek, s ez már Magyarországon is kezd gyakorlattá válni. Talán a legfontosabb, hogy az ÁPB-k közvetlen információkhoz jussanak a tárcák készülő jogszabályjavaslatairól – véli Lux Judit. Ennek vannak már biztató jelei: a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2005. június 15-étől minden, a hatáskörébe tartozó ágazati bizottságnak elküldi az őket érintő jogszabálytervezeteket. (A kereskedelmi törvény módosításánál például a kormány csak a Kereskedelmi ÁPB-vel lefolytatott egyeztetés után tárgyalta meg az előterjesztést.) Hasonló együttműködés alakult ki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és az Élelmiszeripari, illetve Mezőgazdasági ÁPB; a Belügyminisztérium és a Magánbiztonsági Alágazati ÁPB között is. A Gépipari, a Hírközlési, a Kohászati, a Turizmus-vendéglátás ÁPB a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozott; közösen készítették el azt a munkaanyagot, amelyet a törvény-előkészítőknek átadtak.
A bizottságok egyébként saját programjaik alapján maguk döntenek arról, mit tartanak a legfontosabb teendőnek az ágazat szempontjából. Vannak olyan bizottságok, amelyek a második Nemzeti Fejlesztési Tervhez (NFT) történő kapcsolódás módját keresik (Bányászati ÁPB, Turizmus-vendéglátás ÁPB). A Bányászati és a Vegyipari ÁPB napirendjén a megélénkülő munkaerő-áramlás, míg a hírközlésién a magasan képzettek Nyugatra vándorlása, a kvalifikált szakemberek hiányának kérdése szerepelt. A hiányszakmák gondjainak orvoslására (olvasztár, öntő, géplakatos, hengerész, kazángépész) a Kohászati ÁPB igyekszik megoldást találni. (A Nemzeti Szakképzési Intézet egyébként felkérte több bizottság – így a Hírközlési, a Gépipari, a Bányászati, a Mezőgazdasági ÁPB – szakértőit az új szakmai jegyzék véleményezésére.)
Előtérben a képzés
Az oktatás, a szakképzés és a felnőttképzés szinte mindegyik ÁPB napirendjén szerepel, például a Vegyipari, a Vízközmű (környezetvédelem), az Építőipari, a Gépipari, a Hírközlési, a Könnyűipari, a Magánbiztonsági ÁPB is kiemelt feladatának tartja. A piacvédelmi kérdések sem maradhatnak említés nélkül, hiszen a Könnyűipari ÁPB javaslatai is befolyásolták az Unió – a kínai dömpingáru beáramlásának korlátozására szolgáló – kvótáinak kialakítását.
Várnai Zsuzsa, a Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének ügyvezető elnöke elmondta: tanulmányt készítenek a turizmus stratégiájáról; 2015-ig az ágazatban dolgozók jövedelmének el kellene érnie a nemzetgazdasági átlagot. Megyénként felmérik az átlagkeresetet, ez alapja lehet az ágazati bértarifa-megállapodásnak. Tekintve, hogy az Unió máltai fóruma kimondta: a turizmus vezető ágazat, tanulmányt készítenek arról, miként lehetne nálunk a munkanélküliség mérséklésének egyik módja e szektor fejlesztése. Vizsgálataik eredményeit az év végén összegzik, s remélik, hogy ennek egy része bekerül a második NFT-be.
Várnai Zsuzsa kifejtette: a hazai témák és a nemzetközi munka egyensúlyban van egymással. Miközben kiemelt feladat az ágazati kollektív szerződés megkötése, illetve módosítása, továbbá a szakmai érdekek érvényesítése a törvényhozásban, aközben az Unió ágazati bizottságának munkájában is aktívan részt vesznek. Január végén például Brüsszelben a közétkeztetési ágazati bizottság ülésén voltak jelen, ahol arról tárgyaltak, hogy az iskolák, kórházak, munkahelyek esetében minőségi szolgáltatást kellene meghatározni, és nem csupán a legolcsóbb szolgáltatást elfogadni. Tárgyaltak a közellátásban kötelező oktatási programok elfogadásáról, valamint a szociális felelősség könyve ötödik változatának elfogadásáról. Az ÁPB a saját etikai kódexének kimunkálásán is dolgozik.
Az uniós szintű ágazati párbeszédbizottságokkal való kapcsolattartás egyre fontosabb. Jelenleg a Bányászati, a Könnyűipari, a Magánbiztonsági, a Mezőgazdasági, a Turizmus-vendéglátás, a Vegyipari, a Villamosenergia-ipari és a Gázipari ÁPB képviselői dolgoznak az uniós párbeszédbizottságokban, tavaly 54 ilyen ülésen (oldalegyeztetésen) több mint 200-an vettek részt.
Ágazati kollektív szerződések
A középszintű párbeszéd kiemelt feladata az ágazati kollektív szerződések megkötése. A többi között eddig a Bányászati, az Építőipari, a Fürdőszolgáltatás, a Mezőgazdasági, a Sütőipari, a Turizmus-vendéglátás, a Vízközmű, a Villamosenergia-ipari ÁPB kötött kollektív szerződést az ágazati párbeszéd keretében. A 2005 novemberében aláírt Építőipari Ágazati Kollektív szerződést 2006 februárjában terjesztette ki az egész ágazatra a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter.
Az említettek mellett az ÁPB-k javaslatai alapján sor kerülhet szakértők bevonására, szükség szerint szakmai anyagok elkészítésére. A tanulmányok szorosan kapcsolódnak a bizottságok munkatervében szereplő témákhoz, például a Mezőgazdasági ÁPB a foglalkoztatás helyzetéről, annak támogatásáról, a Könnyűipari ÁPB a közbeszerzésről mint lehetséges piacról, a Vegyipari ÁPB az ágazat bérhelyzetéről, az Építőipari ÁPB a munkavállalók helyzetéről, a Hírközlési ÁPB az informatikai foglalkoztatásról, a Fürdőszolgáltatás ÁPB a gyógyturizmus lehetőségeiről készíttet tanulmányt.
Az érdekegyeztetés új intézményrendszerének kiépítését az erről alkotott (és az országos érdekegyeztetésről benyújtott) törvény szentesítése tette volna teljessé, de erre már nem jutott ideje a mostani parlamentnek. A 2004 szeptemberében aláírt keretmegállapodás azonban továbbra is érvényben van – erősítette meg Lux Judit -, s a munka ennek alapján folyik tovább. A működés finanszírozásával sem lesz gond, a benyújtott törvényt pedig – miután a parlament foglalkoztatási bizottsága elfogadta és általános vitára alkalmasnak tartotta – az új Országgyűlés plenáris ülése bármikor napirendjére tűzheti és elfogadhatja.
Kereskedelmi ÁPB: jó az együttműködés
A Kereskedelmi Ágazati Párbeszédbizottság elsőként alakult meg 2002 novemberében. Az ágazat mintegy félmillió munkavállalóját a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete, a munkaadókat három szervezet: az ÁFEOSZ, a KISOSZ és az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) képviseli. Vámos György, az OKSZ főtitkára elmondta: a felek együttműködnek az éves ágazati bérajánlás, bérmegállapítás kérdéseiben, szakmai állásfoglalásokat dolgoznak ki. Egységesen léptek fel a készülő (azóta elfogadott) kereskedelmi törvény ügyében, méghozzá olyan sikeresen, hogy a GKM az egyetértésig el is halasztotta a törvény benyújtását. A munkaadók és a munkavállalók képviselői közösen jelentek meg az Országgyűlés Gazdasági Bizottságában is, most pedig szintén közösen fordulnak az Alkotmánybírósághoz a környezetvédelmi termékdíj ügyében. Vámos György szerint a fő eredmény az, hogy létrejött a középszint, és ezzel háromszintűvé vált az érdekegyeztetés rendszere Magyarországon. A törvényjavaslat konszenzus alapján készült el, s úgy tekintik, mintha elfogadták volna.
A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke, Sáling József elmondta: a munkaadókkal közösen most vizsgálják egy ágazati szintű kollektív szerződés létrehozásának lehetőségét, de az ágazat heterogén összetétele miatt ez nem látszik egyszerűnek. Még ennél is sürgősebb azonban, hogy megállapodjanak a minimálisan kifizetendő munkabérben, különös tekintettel a szakmunkások július 1-jétől kötelező 10 százalékos többletére. Az elnök kiemelte: fontos eredmény volt, hogy a szociális partnerek közösen léptek fel a kereskedelmi törvény tervezetével szemben. Nem sikerült minden céljukat elérni (a piaci erővel való visszaélés tárgykörében például alkotmánybírósági kontrollt kérnek), de az elfogadott törvény kedvezőbbé vált a munkavállalók számára. Hamarosan megjelennek a törvény végrehajtási rendeletei, ennek vitájában is közösen kívánnak részt venni.
Ami az európai uniós részvételt illeti: a szakszervezet a rendszerváltás óta tagja a kereskedelmi és banki alkalmazottakat tömörítő Union Network Internationalnak (UNI). Szociális partnerük a munkaadók szervezete, az Eurocommerce (ennek tagja az OKSZ mellett az MGYOSZ is). A szociális párbeszédben rendszeresen részt vesznek, meghívják egymást, most például a szolgáltatások szabad áramlása a fő téma, de vannak közös rendezvényeik is, ilyen például az Európai Kereskedők Napja.
