Gyengülő versenyképesség

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) az elmúlt év őszén határozottan fellépett a Magyar Nemzeti Banknak a forint erősödését kiváltó kamat- és árfolyam-politikájával szemben. Ez év februárjában pedig meghívta elnökségi ülésére Kiss Péter akkori munkaügyi minisztert, hogy együtt tekintsék át azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek javíthatják a hazai vállalkozások versenyképességét.

Mind az árfolyam-politika ügyében, mind a munkaügyi miniszterrel tartott megbeszélésen az – elsősorban nagyobb cégeket tömörítő – MGYOSZ mellett több, kis és közepes cégeket képviselő munkaadói szervezet (IPOSZ, KISOSZ, ÁFEOSZ, Iparszövetség) is részt vett.

Emelkedő bérköltségek

A magyar gazdaság bővülését alapvetően meghatározó feldolgozóipar versenyképessége a kilencvenes években – különösen annak második felében – mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon javult. Ebben meghatározó szerepet játszott a munkaerő viszonylag alacsony költsége, illetve a béreknek a termelékenység növekedésénél szerényebb emelkedése.

A teljesítmények és a bérek versenyképességet javító trendje azonban 2001-ben megtört: ekkor a bérek több mint kétszer, 2002-ben pedig több mint három és félszer olyan gyorsan nőttek, mint a gazdaság teljesítménye és a termelékenység.

A bérköltségek növekedése különösen a munkaigényes ágazatokat hozta nehéz helyzetbe, illetve elsősorban azon cégeket, amelyeket – bérmunka-, illetve exporttevékenységük miatt – a forint felértékelődése is sújtotta. E munkáltatók halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek.

A bérköltségek növekedése több külföldi céget is arra ösztönzött, hogy működését olyan országba helyezze át, ahol e tekintetben kedvezőbb a helyzet.

Mindez persze országos szinten alig jelenik meg a foglalkoztatottságot tükröző számokban. A KSH 2003. januári adatközlése szerint a múlt év szeptember-november hónapokban 5,9 százalék volt a munkanélküliségi ráta, ami 0,4 százalékponttal magasabb, mint az előző év azonos időszakában. Az állástalanok száma tavaly szeptember-november hónapok átlagában 245 ezerre változott, ami 17,8 ezer fővel volt több, mint egy évvel korábban.

A munkaerő költségeinek alakításával/alakulásával szemben az uniós csatlakozás folyamata két, egymásnak ellentmondó követelményt támaszt: egyfelől – a "felzárkózási folyamat" részeként – az életszínvonal, ezen belül a bérek közelítését az uniós országok átlagához, másfelől a hazai vállalkozások nemzetközi versenyképességének az erősítését. Ez utóbbinak viszont feltétele, hogy a munkaerő költségének emelkedése ne haladja meg a termelékenység növekedésének az ütemét. A munkaadók mindkét követelményt figyelembe véve alakították ki javaslataikat.

Hároméves ütemterv

A 29 százalékos társadalombiztosítási járulék, a 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás, illetve a Munkaerő-piaci Alapba fizetendő 3 százalékos munkaadói járulék mellett a fix összegű egészségügyi és a rehabilitációs hozzájárulás a bruttó béreken felül hozzávetőlegesen 35 százalékkal növeli a munkáltatók terheit. És akkor még nem beszéltünk az adórendszernek azon elemeiről, amelyek tovább drágítják az élőmunka felhasználását: mint például a reprezentációs kiadásnak minősített költségek évről évre bővülő köre az áfatörvényben.

A munkáltatók javaslatai ezért elsősorban a bérre rakódó közterhek mérséklésére irányulnak. Ezek szerint az élőmunka költségeinek visszafogása érdekében javasolják, hogy a kormány – három évre szóló ütemterv keretében – vállaljon kötelezettséget a társadalombiztosítási járulék évenként 2 százalékpontos csökkentésére. A munkaadók úgy vélik, hogy felül kell vizsgálni a Munkaerő-piaci Alapból finanszírozott feladatok körét is. Az alap eredeti céljaitól idegen – szociális, a határon túli magyarokat támogató stb. -, valójában költségvetési feladatok átadásával lehetővé válna ugyanis a munkaadói járulékok csökkentése. De meg kell szüntetni a fix összegű egészségügyi hozzájárulást is. Teljes megszűnéséig pedig – a részmunkaidős foglalkoztatás elősegítése érdekében – munkaidő-arányosan kell meghatározni a fizetési kötelezettséget.

Hasonlóképpen a munkáltatók azt is szorgalmazzák, hogy az áfatörvény (reprezentációs költségekről szóló) 33. §-ából töröljék a munkaerőköltségeket növelő tételeket. Ugyanakkor az arra rászoruló vállalkozások számára 2003-ban is nyíljék meg – a korábbi minimálbér-emelések által kiváltott bérfeszültségek oldására – az úgynevezett kompenzációs keret, legalább 10 milliárd forintnyi összegben.

Fókuszban a képzés

Az élőmunka költségeit érintő javaslatok mellett a munkáltatók egyéb, a munkaerő-piaci feltételeket javító – egyben a hazai vállalkozások versenyképességét erősítő – intézkedéseket is sürgetnek. Egyebek közt azt szeretnék elérni, hogy a Munka Törvénykönyve (Mt.) 2003-ra tervezett, átfogó felülvizsgálata során erősödjék a törvény keretjellege: ez ugyanis hozzájárulhatna, hogy a munkáltatók számára nagyobb mozgástér és érdekeltség teremtődjék az ágazati és a vállalati kollektív szerződések megkötésekor.

A munkáltatók azonban – a jelenlegi gazdasági és munkaerő-piaci folyamatok ismeretében – nem tudják támogatni azokat a törvénymódosítási javaslatokat, amelyek tovább merevítik, illetve drágítják az élőmunka felhasználását. Így például ellenzik a munkaidő csökkentését, a többlépcsős minimálbér bevezetését, az Mt. újabb kötöttségeket hozó módosításait, valamint az esélyegyenlőségről szóló törvény koncepciójában a munkáltatók számára hátrányos javaslatokat.

Korrekciók az adózásban

A munkaerő minőségének javítása érdekében ugyancsak sürgető feladatok várnak megoldásra. Ezek szerint a vállalatok számára javítani kell dolgozóik képzésének feltételeit. Ezek sorában a szakképzési hozzájárulásból célszerű lenne növelni a saját munkavállalók képzésére elszámolható részt, jó lenne megszüntetni az elszámolható képzésekre előírt korlátozásokat, s csökkenteni kellene a saját felhasználással kapcsolatos adminisztrációt.

A versenyképesség növelése érdekében a munkáltatók az adórendszert érintő módosításokat is javasoltak. Szeretnék elérni, hogy a kormány vállaljon kötelezettséget az áfa 25 százalékos kulcsának fokozatos (évi 2 százalékponttal történő) mérséklésére. A társasági adó kulcsát pedig – a munkaadók szerint – 12 százalékra kell csökkenteni. De szükség van az iparűzési adó mértékének teljes felülvizsgálatára, és ezzel egyidejűleg az önkormányzatoknál maradó szja arányának megemelésére is.

Ami a munkaigényes ágazatok jövőjét illeti, a fenti intézkedések mellett a strukturális átalakulást elősegítő beruházásokra is szükség lenne, hiszen az e területeken működő cégek erre önerőből nem képesek. Ezért a munkaadói szervezetek azt javasolták, hogy a beruházásösztönzési célelőirányzatból (amelynek a költségvetés szerinti 15,6 milliárd forint összegű keretét – véleményük szerint – emelni kellene) külön pályázatok kiírására kerüljön sor.

Az öt munkaadói érdekképviselet és a munkaügyi miniszter e témákban tartott tanácskozása immár részsikereket is hozott.

Egyetértés volt például a fix összegű egészségügyi hozzájárulás mielőbbi megszüntetésében és a részmunkaidős foglalkoztatás járulékterheinek csökkentésében. Ugyanakkor a miniszter kormányzati megfontolásra érdemesnek tartotta a társasági adó csökkentésére tett javaslatot – elsősorban a termelővállalatok körében.

Egyetértés volt továbbá abban is, hogy különböző eszközökkel élénkíteni kell a hazai vállalkozások beruházási tevékenységét. A szaktárca vezetője elismerte azt is, hogy a Munka Törvénykönyve módosítása során megerősítésre vár a törvény keretjellege.

A munkaerő-piaci helyzet javítása érdekében konszenzus alakult ki abban is, hogy hatékony lépéseket kell tenni a képzettség növelése. A latens munkaügyi problémák megoldása céljából ki kell dolgozni az önfoglalkoztatás rendszerét. Végezetül pedig: napirendre kell tűzni a munkaügyi ellenőrzés továbbfejlesztését, s létre kell hozni az országos munkaügyi nyilvántartási rendszert.

A munkáltatói szervezetek által készített javaslatcsomag több eleméről nem esett szó a tanácskozáson. Erre – egy részüknél – magyarázat lehet, hogy a javaslatok nem a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó intézkedéseket igényelnek. Más részüknél viszont – így például a 2003. évre szükségesnek tartott 10 milliárd forintos kompenzációs keretre tett javaslatnál – a "hallgatás" nem a "beleegyezés", hanem az egyet nem értés jele volt.

A tanácskozás talán legfontosabb eredménye a javaslatokon kívül született. Kiss Péter miniszter vállalta, hogy a munkaadók csoportosulásának érdemi véleményeit, javaslatait a kormány tudomására hozza. A munkaadói szervezetek abban bíznak, hogy ez a közvetlen kapcsolat, amely hatékonyan segítheti érdek-képviseleti munkájukat, a tárca élén bekövetkezett személycsere ellenére is megmarad.