Foglalkoztatásbővítés

A támogatási eszközök hatékonyságán javítani kell

A regionális különbségek csökkenthetők

Az elmúlt évben a Széchenyi-terv keretében meghirdetett központi munkahelyteremtő pályázatok meghatározott területeken "fejthették ki" hatásukat. Szinte kizárólag a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű, valamint a gazdasági, illetve a szénbányászati szerkezetátalakítással érintett térségek, továbbá a kormányrendelettel kijelölt vállalkozói övezetek cégei, vállalkozói számára nyílt lehetőség támogatás igénybevételére olyan fejlesztési célokhoz, amelyek eredményeként új munkahelyek jöhetnek létre. Mint Székely Judit, a Gazdasági Minisztérium (GM) helyettes államtitkára lapunknak kifejtette: a támogatott térségek és települések közül kiemelt figyelmet kaptak a gazdasági szerkezetátalakítással érintett kistérségek vállalkozásai, mivel ezek az átlagos, új munkahelyenként adható egymillió forintnyi támogatással szemben másfél millió forintot kaphattak. Említésre méltó, hogy a beruházás megvalósulását követően a vállalkozások az új munkahelyeken jelentős részben – több mint ötven százalékban – nyilvántartott munkanélkülit kívánnak majd foglalkoztatni. Ez elsősorban a Borsod, Szabolcs, Nógrád, Hajdú és Szolnok megye pályázóira jellemző.

Bár az ország egyes régiói között a gazdasági fejlettséget tekintve számottevő különbség van, ez a pályázatok számában nem érzékelhető, mivel hasonló mennyiségű támogatási igény érkezett a Dunától nyugatra és keletre elterülő megyékből. Örvendetes, hogy a százmillió forintos maximális támogatási összeget figyelembe véve sincs számottevő különbség a megyék között, hiszen mind keleten, mind nyugaton sok termelő és szolgáltató beruházás, fejlesztés valósul meg.

A Gazdasági Minisztérium ebben az évben is lehetőséget biztosít új munkahelyek teremtésére. A GM a Széchenyi-terv keretében – kiegészítő jelleggel – központi pályázatot hirdetett, amely a vállalkozás-, gazdaság- és turizmusfejlesztési pályázatokhoz kapcsolódik. Az eddigi tapasztalatok szerint a munkahelyteremtő támogatással a vállalkozók teljes köre elérhető, hiszen a pályázók, illetve a támogatott vállalkozások, vállalkozók között mikro-, kis-, közép- és nagyvállalkozás egyaránt megtalálható. A pályázati úton elnyert összegek is változatosak, mivel a legkisebb támogatás kétmillió forint volt, a legnagyobb elérte a százmillió forintot.

Jobban kellene figyelni a kisvállalkozásokra

Bár számtalan támogatási lehetőség létezik a vállalkozások számára, azonban a mikro-, kis- és egyéni vállalkozók mégis nehezen jutnak hozzá a forrásokhoz. E probléma jól ismert az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) előtt – közölte Szűcs György elnök. Noha a foglalkoztatási támogatások elvileg megfelelőek a kisvállalkozói kör számára, ám azok elérésével több gond is van. Mindenekelőtt az eddigieknél sokkal több segítségre lenne szükségük ahhoz, hogy a vállalkozók kellően megismerhessék a lehetőségeket és a feltételeket. Az önfoglalkoztatók, valamint a kis- és a mikrovállalkozásokban dolgozók nem tudják naprakészen követni a változásokat, figyelni a jogszabályokat, a sajtóban megjelenő, a pályázati és egyéb lehetőségekről szóló híradásokat. Túl általános számukra az, hogy az egyéb pályázatok a napilapokban jelennek meg, az internet- hozzáférés e körben még csekély. Sajnos az IPOSZ-nak jelenleg nincsenek meg ahhoz az anyagi lehetőségei, hogy e témában naprakész információkkal lássa el tagjait.

Ugyancsak gondot jelent az adminisztráció bonyolultsága. Emiatt sokan – bár ismerik a hozzáférési lehetőséget – inkább lemondanak a támogatásról. Pedig e vállalkozói körre a következő években a kormányzatnak jobban oda kellene figyelnie, hiszen az EU-csatlakozás nagy próbatétel lesz számukra. Így – egyebek mellett – számolniuk kell a forint felértékelődésével, a bérek, a minimálbér további emelésével s a bérterhek növekedésével. Fontos e körre odafigyelni, hiszen az összes foglalkoztatott mintegy 67 százaléka a tíz főnél kevesebb alkalmazottal tevékenykedő vállalkozásoknál dolgozik. Becslések szerint az EU-csatlakozást követően a vállalkozásoknak mintegy 40-50 százaléka kerülhet nehéz helyzetbe, ami jelentős számban csődközeli állapotot is jelenthet. Éppen ezért az IPOSZ ez év januárjától felkészítő programot szervez, hogy a vállalkozások pontosan értsék, mi vár rájuk. Eddig ugyanis csak általános információkat kaptak az integráció következményeiről.

Az IPOSZ-nál úgy vélik, megoldatlan a kezdő szakmunkások foglalkoztatása, hiszen jelenleg ebben a munkaadók – a magas bérterhek miatt – nem érdekeltek. Bár e lehetőség ma is adott, azonban legalább egy évre meg kellene hosszabbítani a gyakornoki időt, illetve szükség lenne arra, hogy a munkaadók e téren is normatív támogatást kapjanak.

Nagy előrelépést jelentett az a döntés, miszerint immár minden foglalkoztató – az önfoglalkoztató vállalkozások is – megkaphatják a minimálbér-emelés folytán keletkező bérterhek enyhítését célzó támogatást. Ráadásul – bár pályázni kell – mindez normatív alapon jár, így elvileg minden érintett hozzájuthat. Ez becslések szerint mintegy 400 ezer vállalkozást érint. Mivel a vállalkozók nehézkesen tudnak hozzáférni a támogatásokhoz, az IPOSZ arra törekszik, hogy helyi képviseleteik és a munkaügyi kirendeltségek között számítógépes összeköttetés jöjjön létre, mert így sokkal hatékonyabb lehetne az IPOSZ tagjainak segítése. A tapasztalatok szerint ugyanis a vállalkozók sokkal inkább betérnek és kérnek segítséget az ipartestület munkatársaitól, mint hogy bemenjenek a munkaügyi kirendeltségre. Ez utóbbi ugyanis hosszadalmas és sokszor bonyolult ügyintézést jelent számukra. A szervezet a következő évben azon dolgozik, hogy e kapcsolat megteremtéséhez biztosítsa az anyagi fedezetet.

Közvetett kiadások terhelik az alapot

Örvendetes, hogy tavaly a Munkaerő-piaci Alapból (MPA) aktív eszközökre többet lehetett fordítani, ám úgy tűnik, hogy a kormány bizonyos költségvetési kiadásokat is az alapra terhel, s ezzel gyakorlatilag az aktív eszközöktől von el forrásokat – így summázható a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) véleménye. Pék Zsolt, az érdekképviselet foglalkoztatáspolitikai ügyvivője elmondta: a passzív eszközök tekintetében szintén sok aggályos kérdés vetődött fel. A munkanélküli-támogatás 9 hónapra csökkentésének negatív hatásai például már tavaly is érzékelhetők voltak. Ugyanakkor ez jelentős torzítást is okoz. Mert míg a nyilvántartott munkanélküliek száma a statisztikák szerint csökkent, addig a foglalkoztatás nem bővült ezzel arányosan. Ez arra utal, hogy a munkanélküliek valahol eltűnnek, láthatatlanná válnak. Feltételezhető, hogy sokan elvesznek a munka világa számára, s az idő múlásával egyre romlanak elhelyezkedési esélyeik.

Ami pedig az aktív eszközöket illeti: semmiképpen sem jó, hogy a kormány többletterheket rótt az MPA-ra, hiszen ezzel valójában az aktív eszközökre jut kevesebb. Ilyen kiadás például a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásával kapcsolatos dotáció, illetve a minimálbér kompenzációja. Ez utóbbi esetében a 15 milliárd forintos összeget az MPA finanszírozza. Az sem kívánatos, hogy az uniós foglalkoztatási forrásokhoz szükséges magyar önrészt ugyancsak úgy hasítják ki az MPA-ból, hogy a felhasználás és az ellenőrzés – az országos és a megyei szinten egyaránt – kikerül a háromoldalú döntések hatóköréből. Ez azért is okoz gondot a szakszervezetnek, mert az MPA forráselvonása immár 2-3 éve egyre határozottabb tendencia. A múlt évben ráadásul a szakképzési alaprész is kikerült a tripartit döntési mechanizmusból. Ezt a lépést szakszervezeti körökben szintén nem tartják elfogadhatónak.

Pék Zsolt véleménye szerint a hagyományosnak tekinthető aktív eszközök az elmúlt években bejáratott módon működtek, ám hogy ezek ténylegesen milyen hatékonyságúak voltak, azzal kapcsolatban nincsenek meggyőző adatok. E téren a számok között – a statisztikai rendszerben meglévő "szépítési" lehetőség miatt – nincs összhang. A kormány ugyan jelentős munkahelybővítésről beszél, s a statisztikák szerint is mintegy 200 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, ám valójában 30-40 ezerre tehető az álláshelyek számának tényleges emelkedése. Fenntartásokkal kell fogadni a felzárkóztatási és képzési programok hatékonyságáról szóló – egyébként jó szándékú – híreket is. Ezt támasztja alá, hogy a tartósan munkanélküliek aránya, főként a hátrányos helyzetű megyékben, továbbra sem csökken számottevően. A regionális foglalkoztatási különbségeknek egyebek közt az is kiváltó oka, hogy a kormány jelentősen elmaradt az infrastrukturális fejlesztésekkel. Ugyancsak segítené a munkahelyteremtést – főként az északkeleti országrészben – a térségi adókedvezmények biztosítása is. Bár általában kevesebb szó esik az EU-csatlakozás foglalkoztatást érintő hatásáról, ezt is érdemes végiggondolni. Aggályos, hogy ha a minimálbér-emelés ilyen zavarokat okoz számos cégnél a nemzetgazdaság több ágazatában, akkor milyen hatásuk lesz a csatlakozást követően megváltozó követelményeknek és feltételeknek. A könnyűipar, a mezőgazdaság és a kiskereskedelem talán a legveszélyeztetettebb terület. Arról nemigen esik szó, hogy a kormány miként kívánja az érintett cégeket felkészíteni – például – a profilváltásra. Mi lesz akkor, ha például a ruhaipari bérmunka keletre költözik, s emiatt Magyarországon sokan elveszítik állásukat? E kérdésekre még nincs válasz – vélekedik Pék Zsolt.

Fekete év az agrárágazatban

A tavalyi esztendő fekete évnek tekinthető az agrárágazatban, ami vonatkozik a foglalkoztatással kapcsolatos kérdésekre is – vélekedik Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára. Általánosságban elmondható, hogy míg tavaly a nemzetgazdaságban javult a foglalkoztatás, addig a mezőgazdaságból mintegy 7-10 ezerrel kevesebben tudnak megélni. Ez az összesen közel 200 ezer foglalkoztatott esetében nagy szám, különösen a nemzetgazdaság növekedését is figyelembe véve.

A múlt évben az ágazat foglalkoztatási helyzete még annyival romlott, hogy 2000 elején megszűnt a havi 3 ezer forintos támogatás, amellyel a kormány a társadalombiztosítási költségeken kívánt enyhíteni. Ez ugyan nem volt EU-konform, de fontos volt az ágazatnak. E lépés negatív hatását már tavaly érezni lehetett.

Köztudottan hátrányosan érinti a mezőgazdaságot a minimálbér-emelés is. Bár tavaly számos problémát vetett fel az állami kompenzáció felosztása, az idén már a mezőgazdaság is esélyes, hogy az előirányzott 15 milliárdból részesüljön.

A MOSZ-nak több javaslata is van a nehézségek enyhítésére. Így az agrárágazatban biztosítani kellene a folyamatos foglalkoztatást az ágazati specialitások ellenére is. Az idénymunka gyakorlata most az, hogy december és március között, amikor nincs munka, az alkalmazottaknak felmondanak, és munkanélküli-segélyt kapnak. Márciusban aztán ismét munkaviszonyt létesítenek. Ám ez bizonytalanságot jelent az érintetteknek, és jelentős többletmunkát a munkaadóknak, amit jó lenne elkerülni. Ennek módja lehet például, ha a holtidőre nem szűnne meg a munkaviszony. Mivel azonban e dolgozók nem kapnak fizetést, fontos lenne speciális munkanélküli-ellátást biztosítani számukra. Ez 100-150 ezer ember mindennapi megélhetésén segítene. Szükség lenne továbbá arra is, hogy azok az emberek, akik elmaradott térségekben, kis falvakban élnek, és a mezőgazdasági üzemekben már nincs szükség a munkájukra, valamilyen más támogatást kapjanak egyéb önfoglalkoztató tevékenységükhöz.

Bár az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) számos jó kísérleti programot indít az agrárterületen is, ezek tapasztalatait a kormányzat nem hasznosítja. Nagy hiba, hogy a sikeresen zárult kísérleti projekteket az arra illetékes szervek nem emelik át a normatív rendszerbe. Ez ugyanis a mezőgazdaságban sokat segítene a munkavállalóknak.

Támogatásfelosztás régiónként (%)