A tripartit irányítású társadalombiztosítási intézményrendszer viszonylag új jelenség a közép- és kelet-európai országokban: legtöbbjükben a 90-es évek során kezdődött az irányítás decentralizálása s a felelősségi rendszer átalakítása. Ezek az új intézmények számos kihívással néztek szembe, így napirendre került a már működő nagy rendszerek – s intézményeik – hatékonyságának javítása, komplex reformjavaslatok kidolgozása s az egyes résztvevők (befizetők és ellátottak) érdekeinek kiegyensúlyozott megjelenítése.
Kulcskérdés az irányítás
A konferencia éppen azt kívánta szolgálni, hogy a munkáltatók – más országok példáit is felhasználva – feltérképezhessék alapvető érdekeiket a szociális biztonság rendszerében. A résztvevők beszámolói azt mutatták, hogy az egyes országok munkaadói kiemelt figyelmet fordítanak a társadalombiztosítás irányításának kérdései iránt, beleértve az intézmények struktúráját és működését, pénzügyi mechanizmusait, illetve a járulékrendszer továbbfejlesztését. A résztvevők hangsúlyosan foglalkoztak a járulékmegkerülés problémáival, valamint a régió demográfiai változásaiból következő jövőbeni teendőkkel is.
Elaine Fultz, az ILO közép- és kelet-európai irodájának társadalombiztosítással foglalkozó vezető szakértője szerint a jól működő tb-rendszer kulcsa a korszerű irányítás, amelynek fel kell ölelnie a konzultációt és a – rendszer struktúráját meghatározó – döntési folyamatot, valamint az adminisztrációs és az ellenőrzési feladatokat is.
Az Európai Unióban alapvetően háromféle irányítási modellt lehet megkülönböztetni. A központi kormányzati modellt – amely az Egyesült Királyságban és Írországban, illetve 1998 óta Magyarországon is működik -, a kormányzati és decentralizált forma együttes alkalmazását – amikor a munkaadóknak és munkavállalóknak is jut szerep és Skandináviában terjedt el -, illetve az önkormányzati formát. A fent említett államokon kívül mindenütt ez utóbbi működik, mely általában tripartit jellegű, de több helyen részt vesznek az irányításban az ellátottak szervezetei is.
A rendszerváltást megélt közép- és kelet-európai országokban ma már Romániától Szlovéniáig, Litvániától Bulgáriáig – bár különböző összetételben – önkormányzati jelleggel működnek a társadalombiztosítást irányító szervezetek. Az egyetlen kivételt Magyarország jelenti, ahol 1998 óta – lényegében a szocializmus korszakához hasonlóan – ismét az állam irányítja a társadalombiztosítás rendszerét. Természetesen nincs egyetlen, általánosan alkalmazható "legjobb" irányítási modell. Az intézményi szabályoknak tekintettel kell lenniük az országok sajátosságaira, hiszen némelyikük meglehetősen korlátozott anyagi és intézményi-irányítási körülményeket örökölt a rendszerváltás előtti időkből, noha mind a társadalombiztosítási reformokat, mind az irányítást illetően igyekeztek az európai gyakorlattal harmonizáló szisztémákat kialakítani. Ezek részleteikben természetesen eltérnek egymástól, de közös vonásuk, hogy a járulékbefizetők és az ellátottak egyes rétegeinek képviselőit az irányításba mindenütt bevonják. Hasonlóan működött a rendszer nálunk is, egészen addig, amíg a társadalombiztosítási önkormányzatok meg nem szűntek.
Autonóm finanszírozás
A konferencián ismertették a társadalombiztosítás német, holland és egyesült államokbeli irányítási szisztémáit. Közös vonásuk, hogy kiegyensúlyozott a szociális partnerek résztvétele. Az elhangzottak, majd az azt követő viták és eszmecserék eredményeképpen a résztvevők mindenekelőtt megállapították, hogy a társadalombiztosítási járulékrendszereknek el kell különülniük az állami költségvetéstől, finanszírozásukat autonóm módon kell végezni. Az egyes közép- és kelet-európai országokban a járulékkezelés különbözőképpen történik. Van, ahol az adóbevételekkel együtt kezelik, van, ahol állami ellenőrzés alatt áll. Bizonyos esetekben pedig előfordul, hogy a tb-bevételeket egyéb, költségvetési célokra használják fel. Megint más országokban a tb – deficites költségvetése miatt – állami támogatásra szorul. Az ilyen állami injekciók kormányzati függőséget idéznek elő, ezzel gyengítve az irányítás autonómiáját és a tripartit ellenőrzést.
A résztvevők következő fontos megállapítása az volt, hogy a társadalombiztosítás irányító szervezeteinek az egyenlő reprezentativitás elve alapján kell felépülniük. A konferencián képviseltetett országokban előforduló irányítási szerkezet ugyancsak eltérő. Van, ahol a munkaadók, a munkavállalók és a kormány egyenlő mértékben reprezentáltak, más esetekben döntő mértékű a kormányzati szerepvállalás. A konferencia résztvevői az egyenlő arányú részvételt támogatnák. Egyetértettek ugyanakkor abban is, hogy ha a kormány a társadalmi partnereinél nagyobb szerephez jut, akkor a politikai döntések dominálnak. Ebből pedig az következik, hogy a szociális partnerek felelőssége nem párosulhat valós rendelkezési joggal.
Előtérben a nyilvánosság
A tanácskozás hozzászólói szerint elengedhetetlen az igazgatási szervezetek nagyobb átláthatósága, azaz nyilvánossága. Ahhoz, hogy a tripartit irányítás hatékony legyen, a társadalombiztosítás igazgatási rendszerének átvilágítása szükséges, azaz: fel kell hatalmazni az irányításban részt vevőket a problémák feltárására, s az intézkedések kihatásának felmérésére. A kulcs: a rendezett és a rendszeres információáramlás. A résztvevők a legfontosabb információs eszközökként a biztosításmatematikai analízist, a pénzügyi jelentéseket és az operatív statisztikát említették.
Szükségesnek mutatkozik ugyanakkor a munkaadók szerepének vizsgálata a járulékbeszedésben. Ez mindenekelőtt az egyéni vállalkozók, valamint az egyéb mikro- és kisvállalkozók esetében célszerű, de nem elhanyagolható a közép- és nagyvállalatoknál sem. A munkaadók ilyen irányú szerepvállalását illusztrálja néhány nyugat-európai ország példája. Így Belgiumban a kormány olyan együttműködést alakított ki a munkaadók szervezeteivel, hogy ez utóbbiak gyűjtik be tagjaiktól a járulékot, s továbbítják a társadalombiztosítási szervekhez. De a munkaadói szervezetek gondoskodnak olyan feladatok ellátásáról is, mint a munkaadói kötelezettségek kiszámítása, átmeneti hitelekkel való segítségnyújtás stb. Ezek az intézkedések a kormányzat és az egyes munkaadók számára egyaránt fontosak lehetnek.
Felértékelődő képzések
A konferencián sok szó esett a képzés szerepének felértékelődéséről. Mint elhangzott, fontos, hogy az irányításban részt vevők megfelelő felkészítést kapjanak a tb lényegi elemeit és irányítási stratégiáját illetően egyaránt. Az irányításban való hatékony részvételhez nem csupán az alapvető társadalombiztosítás-politika ismerete szükséges, hanem a kapcsolatrendszerek, az adatkezelés és a stratégiai tervezés használata is: a társadalombiztosítási rendszer mechanizmusa ugyanis csak a gazdaság egészén belül értelmezhető reálisan.
A bledi konferencia – és a hasonló rendezvények – igen fontos állomásai a közös problémák áttekintésének. E tanácskozás is igen hasznos volt a részvevők számára, ám az igazi eredmény az lenne, ha a részt vevő országok kormányai felismernék a társadalom részvételének fontosságát a társadalombiztosítás működésében.
