Munkáltatói jogutód nélküli megszűnés és a végkielégítés

Kérdés: Önkormányzatunk alapító tagja volt egy három önkormányzatból álló társulásnak, mely 2022. augusztus 31. napjával jogutód nélkül megszűnt. A társulás fenntartott egy költségvetési intézményt, mely szintén 2022. augusztus 31-én különválással szűnt meg. E társulás által fenntartott költségvetési intézmény megszüntető okiratában rögzítésre került, hogy a településünkön foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonya a megszűnés dátumával megszűnik, majd az önkormányzat által létrehozott új költségvetési szervnél tovább lesznek foglalkoztatva. Mivel azonban az új költségvetési szerv nem foglalkoztat tovább minden közalkalmazottat, ezért mindenki aláírta a jogviszony megszüntetését, melyben a jogviszony megszűnésének módja a munkáltató jogutód nélküli megszűnése. A jogviszonymegszűnés miatt jár-e a dolgozóknak végkielégítés, ha igen, mindenkinek jár-e, vagy csak azoknak, akik nem lettek továbbfoglalkoztatva?
Részlet a válaszából: […] A kérdés szerint a társulás által fenntartott költségvetési intézmény 2022. augusztus 31-én megszűnt. A megszüntető okiratában rögzítésre került az is, hogy a településen foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonya ezzel a nappal ugyancsak megszűnik, ám az önkormányzat...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. november 8.

"Túlvett" szabadság visszakövetelése

Kérdés: Egy szakkönyv szerint, ha a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkában töltött időre megilletné, a közalkalmazott által igénybe vett többletszabadság nem követelhető vissza, a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére, illetve az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Az Mt. 161. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató követelését a munkabérből levonhatja a munkavállaló hozzájárulása alapján a levonásmentes munkabérrészig, vagy ha az előlegnyújtásból ered. Továbbá az Mt. 164. §-a úgy szól, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabér hatvan napon túl akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. A fent idézett jogirodalmi megállapítás szerint, ha tehát a közalkalmazott megszünteti a jogviszonyát, és a jogviszonya megszűnéséig több szabadságot vett ki, mint ami időarányosan járt volna neki, a többletszabadság értékének rendezésére nem tartalmaz normatív szabályozást sem az Mt., sem a Kjt. annak ellenére, hogy ez a munkáltatónak rendkívül méltánytalan helyzetet teremt. Fokozottan jelentkezik ez a probléma abban az esetben, ha a közalkalmazott próbaidő alatt, azonnali hatállyal szünteti meg a jogviszonyát. A fentiek alapján kérném szíves állásfoglalásukat, van-e a munkáltatónak bármilyen lehetősége arra, hogy a fent vázolt, számára méltánytalan helyzetet a jogszabály keretei között reparálja?
Részlet a válaszából: […] A korábbi Mt. kimondta: ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. A "túlvett" szabadságot csak akkor nem kellett...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. november 26.