Felmentési idő hossza és díjazása

Kérdés: Az önkormányzat fenntartásában működő költségvetési szervünk a fenntartó döntésének értelmében 2021. március 31. napjával jogutód nélkül megszűnik. A Kjt. 30/A. és 30/C. §-ai alapján az eljárást lefolytattuk, melynek eredményeként egy közalkalmazott esetében nincs felajánlható betöltetlen munkakör, így közalkalmazotti jogviszonya véleményünk szerint a Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján, a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével egyidejűleg megszűnik. Esetében sem a felmentési idő, sem a felmentési időre járó távolléti díj nem értelmezhető. Ő azonban ezt sérelmezi, mert szerinte a közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel kellene megszüntetni, felmentési idő (8 hónap) megállapításával, az erre járó távolléti díjjal. Megállapítható-e részére a jogviszonya alapján a 8 hónap felmentési idő, valamint az arra járó távolléti díj?
Részlet a válaszából: […] ...Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével. A Kjt. a közalkalmazott jogviszonyának védelme érdekében ugyanakkor előírja, hogy a felmentés...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2021. március 30.

"Túlvett" szabadság visszakövetelése

Kérdés: Egy szakkönyv szerint, ha a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkában töltött időre megilletné, a közalkalmazott által igénybe vett többletszabadság nem követelhető vissza, a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére, illetve az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Az Mt. 161. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató követelését a munkabérből levonhatja a munkavállaló hozzájárulása alapján a levonásmentes munkabérrészig, vagy ha az előlegnyújtásból ered. Továbbá az Mt. 164. §-a úgy szól, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabér hatvan napon túl akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. A fent idézett jogirodalmi megállapítás szerint, ha tehát a közalkalmazott megszünteti a jogviszonyát, és a jogviszonya megszűnéséig több szabadságot vett ki, mint ami időarányosan járt volna neki, a többletszabadság értékének rendezésére nem tartalmaz normatív szabályozást sem az Mt., sem a Kjt. annak ellenére, hogy ez a munkáltatónak rendkívül méltánytalan helyzetet teremt. Fokozottan jelentkezik ez a probléma abban az esetben, ha a közalkalmazott próbaidő alatt, azonnali hatállyal szünteti meg a jogviszonyát. A fentiek alapján kérném szíves állásfoglalásukat, van-e a munkáltatónak bármilyen lehetősége arra, hogy a fent vázolt, számára méltánytalan helyzetet a jogszabály keretei között reparálja?
Részlet a válaszából: […] A korábbi Mt. kimondta: ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. A "túlvett" szabadságot csak akkor nem kellett...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. november 26.