Heti leghosszabb munkaidő munkaidőkeretben

Kérdés: Cégünknél a munkavállalók részére kiadott tájékoztatóban négyhavi munkaidőkeret szerepel (az utolsó időszak az évben szeptember 1-jétől december 31-ig tart). A termelésben dolgozókat három műszakban, hétfőtől péntekig foglalkoztatjuk, napi nyolc órában, de havi egy-két alkalommal vasárnap este indul az éjszakai műszak. 1. Alkalmazhatjuk-e azt a szabályt, hogy túlóra esetén a heti 48 órát a munkaidőkeret átlagában nem lépjük túl? Mert ha valamely dolgozónk munkaidő-beosztása nem esik bele a vasárnapi kezdésbe, nála tulajdonképpen nem beszélhetünk egyenlőtlen munkaidő-beosztásról, de munkaidőkeret elő van írva.
2. Hogyan kell helyesen értelmezni, kiszámolni a heti átlag 48 órát? Mivel a hónapok nem pontosan 4 hétből állnak, fenti munkaidőkeret-meghatározás alapján ennek ellenére átlagolhatunk 16 héttel, vagy a tört heteket is figyelembe kell vennünk (17,42 hét)? Hogy számol a munkaügyi felügyelő?
Részlet a válaszából: […] ...vagy elszámolási időszak alkalmazásakor lehetséges [Mt. 97. § (2)-(3) bek.]. A kérdésben leírt munkarendben a munkavállalók foglalkoztatására hétfőtől péntekig kerül sor, mindennap nyolc órában, egyedül a munkaidő kezdő időpontja váltakozik, mivel...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. január 14.

Fizetés nélküli szabadság "leállás" idejére

Kérdés: Folyamatos műszakban üzemelő gyártósorunkat gazdasági okokból és az éves karbantartás elvégzése céljából 2011. december 26-31. között leállítjuk. A munkavállalókat erről már a nyár elején értesítettük. A tájékoztatóban felhívtuk a figyelmüket, hogy mindenki köteles öt nap rendes szabadságot tartalékolni az év végére, mert a leállás idejére (erre az öt napra) rendes szabadságot kell kivenniük. A munkaidő-nyilvántartásunkból október elején lekért adatok szerint már most vannak olyan munkavállalók, akiknek idén csak öt napnál kevesebb szabadságuk maradt. Jogszerűen járok el, ha ezeknek a munkavállalóknak a két ünnep közötti leállás idejére fizetés nélküli szabadságot rendelek el?
Részlet a válaszából: […] ...a munkavállaló számára, pusztán azon az alapon, hogy amunkavállaló tárgyévi rendes szabadsága már elfogyott. Ez ellentétes amunkáltató foglalkoztatási kötelezettségével is [Mt. 102. § (1) bek.]. Jelenesetben a két ünnep között állásidőre járó személyi alapbért...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. december 12.