Utazási idő megítélése osztott munkaidő-beosztás esetén

Kérdés:

Az egyik munkavállalónknak, akit háromhavi munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztással foglalkoztatunk, minden hétköznap két településen kellene munkát végeznie, az első telephelyen 8:00–12:00, a második telephelyen 14:30–16:30 között. A két munkavégzés között a munkavállalónak nincs ideje hazautazni. A két település között kb. 10 perc az út busszal. Alkalmazható-e erre az esetre az Mt. 100. §-a szerinti osztott napi munkaidő úgy, hogy erről a munkavállalóval megállapodást kötünk, valamint a munkaszerződésben a munkahely mindkét telephelyet tartalmazni fogja? Ekkor csak a két telephelyen beosztott időt számoljuk el munkaidőként, a köztes idő pihenőidő. Vagy a két munkavégzési hely közötti utazásra tekintettel munkaidőként kell elszámolni a 8:00–16:30 közötti teljes időtartamot?

Részlet a válaszából: […] ...munkaidők között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani [Mt. 100. §]. A kérdés szerinti esetben tehát a munkavállaló a két beosztás szerinti munkaidőben részben más telephelyen végezne munkát. Ennek nincs akadálya, ha a munkaszerződés mindkét...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. június 6.
Kapcsolódó címkék:    

Magáncélú távollétek munkaidőben

Kérdés: Egyik telephelyünkön rendszeressé vált, hogy a kollégák elkérik magukat munkaidőben, és ekkor intézik hivatali ügyeiket, vagy a gyermekek iskolájába, óvodájába sietnek fogadóórára. Erre az időre fizetés nélküli szabadságot írunk ki nekik, de ez nem tűnik elég visszatartó erőnek. Megtilthatjuk-e ezeket az eltávozásokat, és mondhatjuk-e, hogy ezeket a teendőiket intézzék a szabadságuk alatt?
Részlet a válaszából: […] ...munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőben alapvetően köteles a munkáltatója rendelkezésére állni és munkát végezni [Mt. 52. § (1) bek. b) pont]. Ez alól kivételt jelent, ha az Mt. valamilyen jogszerű távollétet biztosít a munkavállalónak, vagy ha a felek megegyeznek...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. november 26.
Kapcsolódó címkék: