Szolgálati idő a nyugdíjhoz

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. március 15.) vegye figyelembe!

Az igazoláshoz okmányokra van szükség

Megjelent A Munkaadó Lapja 85. számában (2005. március 15.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Cikkünkben a nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető szolgálati idővel és a munkáltató adatszolgáltatási kötelezettséggel foglalkozunk.

A megszerzett szolgálati idő szerepe a nyugellátások megállapítása során kettős: befolyásolja mind a nyugdíjjogosultságot, mind a megállapított nyugdíj mértékét. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében igénybe vehető különböző ellátásokra való jogosultságot a jogszabály szolgálati idő megszerzéséhez köti.

Másrészt a szolgálati idő a nyugellátás összegszerűségét is befolyásoló tényező, mivel a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset szolgálati idő által meghatározott százalékát állapítják meg nyugellátásként. A jogszabály a magasabb szolgálati idő megszerzését nagyobb százalékos mértékkel, így magasabb nyugellátással ösztönzi.

1997. december 31-éig megszerzett idők

Nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül minden olyan biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. A biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. előtti tartamát az 1997. december 31-én hatályos társadalombiztosítási jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. A szolgálati idő számításának szabályait a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény és a végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet tartalmazza.

Önmagában az a tény, hogy a nyugdíjigénylő dolgozott és jövedelmet kapott, nem elegendő a szolgálati idő elfogadásához. Elsősorban azt kell tisztázni, hogy a munkavégzés ideje alatt a tevékenység milyen jogviszonyban történt, és az akkor érvényes jogszabály biztosítási jogviszonyt keletkeztetett-e.

Munkaviszony esetén a biztosítás - ha a jogszabály másképp nem rendelkezik - az alapját képező munkaviszony kezdetével jön létre, és annak megszűnésével ér véget.

A biztosítás időtartamát a munkakönyvi bejegyzés, illetve a munkakönyv vezetésének megszűnésétől, 1992. július 1-jétől a munkáltatói igazolás adatai alapján fogadják el a nyugdíjmegállapító szervek.

Társadalombiztosítási szempontból egyes munkaterületekre, a végzett munka sajátosságaira, a munka díjazási rendszeréből adódó eltérésekre, a munkáltató személye és tevékenysége alapján különleges jogviszonyok is keletkezhettek.

Ilyenek voltak: a háztartási alkalmazotti jogviszony, a szerződéses üzlet vezetőjeként, részes munkát vállalóként, mezőgazdasági nagyüzemben időszaki alkalmazottként, alkalmi munkavállalóként, bedolgozóként eltöltött jogviszony. Ezen jogviszonyok szolgálati időként való elismerésének feltételeit a jogszabály részletesen meghatározza.

Munkaviszonynak minősülő jogviszonyok

A nyugdíj megállapításánál szolgálati időként kell figyelembe venni

- a munkaviszonyban,

- a közszolgálati jogviszonyban,

- a közalkalmazotti jogviszonyban,

- a szolgálati viszonyban,

- a szakmunkástanuló-viszony alapján, valamint a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulóként,

- a bedolgozóként,

- a megbízás alapján,

- a választott tisztségviselőként,

- a vállalkozási jellegű jogviszonyban, egyéni vagy társas vállalkozóként,

- az alkalmi fizikai munkát végzőként,

- az ösztöndíjas aspiránsként és ösztöndíjas doktorjelöltként, továbbá

- az ipari és mezőgazdasági szövetkezeti tagként biztosításban töltött időt, valamint azt az időt, amelyre az igénylő szolgálati idő megszerzésére megállapodást kötött, és az erre előírt mértékű járulékot megfizette.

Szolgálati időnek számít a katonai szolgálatban és polgári szolgálatban eltöltött idő is.

Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely a munkaviszony (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony) jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig, vagy az utóbbi mellőzése esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapításáig telt el.

A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni

- a fegyveres erők és fegyveres testületek, valamint a honvédség sorozott állományú tagja első tényleges és tartalékos szolgálatának az idejét,

- a honvédelmi munkaszolgálatban és a hadifogságban töltött időt,

- a deportálásban töltött időt.

A hivatásos vagy tovább szolgáló állományban töltött időt akkor lehet figyelembe venni, ha a szolgálat nem nyugállományba helyezéssel szűnt meg, kivéve ha rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, és azt megszüntették.

A biztosítás szünetelése, munkabér hiánya

Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a biztosításban töltött időnek azt a harminc napot meghaladó tartamát, amely alatt a biztosított munkabérben nem részesült, vagy biztosítása szünetelt.

Fizetés nélküli szabadság

A fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartamát szolgálati időként kell figyelembe venni, ha:

- a szabadság a biztosítottat háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkét évesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tízévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg,

- a biztosított a szabadságot 1992. március 1-jét megelőzően azért kapta, hogy tartós külföldi szolgálatot teljesítő nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött, külföldön munkát vállaló, illetve külföldi ösztöndíjas tanulmányúton részt vevő házastársával külföldön tartózkodjék, feltéve hogy erre az időre a nyugdíjjárulékot megfizette,

- a biztosított a fizetés nélküli szabadságot közeli hozzátartozója otthoni ápolása, vagy saját lakás magánerőből történő építése céljából kapta, ha erre az időre a nyugdíjjárulékot megfizette. Ezen a címen szolgálati idő 1992. december 31-ig vehető figyelembe.

Egyéb jogviszonyok

Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amely alatt a biztosított szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője volt, vagy kisiparos, magánkereskedő, egyéni vállalkozó, gazdasági munkaközösségi tag segítő családtagja, szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetőjének közeli hozzátartozója, gazdasági társaság tagjának segítő családtagja volt, feltéve hogy erre az időre utána járulékot fizettek.

A gépjárművezető-oktató munkaközösség tagjaként eltöltött időt legkorábban 1975. július 1-jétől lehet szolgálati időként figyelembe venni, az 1988. december 31. után eltöltött időnek pedig csak az a tartama szolgálati idő, amelyre a tag járulékfizetési kötelezettségének eleget tett.

Munkaviszonynak nem minősülő idők

Szolgálati időként kell figyelembe venni:

- a táppénz, betegszabadság, a baleseti táppénz, illetőleg a kártalanítási segély, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyógykezelési járadék, az ideiglenes rokkantsági nyugdíj és az időleges rokkantsági járadék folyósításának,

- a szülési szabadságnak, és

- a gyermekgondozási díj, illetve a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát.

Szolgálati időnek számít a biztosítási idő alatt, vagy az ezt követő 30 napon belül kezdődött kórházi ápolás ideje is. A biztosítás megszűnését követő kórházi ápolás alapján összesen egy évet, gümőkóros megbetegedés esetén két évet lehet figyelembe venni.

A nyugdíj megállapításánál szolgálati időként veszik figyelembe az átképzési támogatás, a munkanélküli-segély és az átmeneti munkanélküli-járadék folyósításának idejét, és azt az időt, mely alatt az igénylő ápolási díjban, illetve gyermeknevelési támogatásban részesült, feltéve, hogy ezek után nyugdíjjárulékot fizetett.

1998. január 1-jétől megszerzett idők

1997. december 31. után szolgálati időként kell még figyelembe venni az alábbi időket:

- a nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az időszakot, amelyre a nyugdíjjárulékot megfizették,

- az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként eltöltött időt,

- a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj és a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

- a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt,

- a táppénz, betegszabadság, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának időtartamát,

- a gyermekgondozási díj 2000. január 1-jét megelőző folyósításának időtartamát, illetve az 1999. december 31. utáni folyósításának azt az időtartamát, amelyre a nyugdíjjárulékot megfizették,

- a munkanélküli-járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély folyósításának időtartamát, amennyiben járulékfizetés történt erre az időre.

A bedolgozó szolgálati ideje

A bedolgozói jogviszonyban töltött időt a munkakönyvbe is be kellett jegyezni, azonban a munkakönyv alapján szolgálati idő elismerésére nincs lehetőség. Abiztosítás feltétele 1996. december 31-éig és 1998. január 1-jétől a havonkénti díjazás tényéhez és a díjazás öszszegéhez, 1997-ben pedig a díjazás tényéhez igazodott.

A megbízási jogviszony és a vállalkozási jogviszony

Társadalombiztosítási szempontból a biztosítás csak azokra a megbízásokra terjed ki, amelyeket személyesen és rendszeresen végeznek. A rendszeres és személyes munkavégzést a társadalombiztosítási szabályok megfelelő nagyságú munkaidőben és jövedelemben határozták meg. A megbízási jogviszonyra a biztosítási kötelezettség 1963. június 1-jétől terjed ki. Ha a jogviszony társadalombiztosítási nyilvántartásban nem szerepel, úgy azt csak egykorú okirat alapján lehet számításba venni.

A vállalkozási jellegű szerződésen alapuló jogviszony nem azonos az egyéni vállalkozással. Ezekre a jogviszonyokra a biztosítási kötelezettség 1992. március 1-jétől terjed ki.

Kisiparosok, egyéni vállalkozók szolgálati ideje

A kisiparosként, magánkereskedőként kötelező biztosításban, valamint az egyéni vállalkozóként eltöltött időnek azt a tartamát lehet szolgálati időként beszámítani, amelyre az előírt járulékot megfizették.

Azt az időt, amelyre az egyéni vállalkozónak az illetékes szerv igazolása szerint tartozása áll fenn, szolgálati időként figyelembe venni nem lehet.

Kisiparosokra 1962. január 1-jétől, magánkereskedőkre 1970. január 1-jétől terjed ki a biztosítás, ezért ezeket az időpontokat megelőzően folytatott kisiparosi, illetve magánkereskedői tevékenységet szolgálati időként figyelembe venni nem lehet.

Társas vállalkozás tagjaként eltöltött idő

A társas vállalkozás (kft., bt., gazdasági munkaközösség stb.) tagjának az e címen szerzett szolgálati idejét csak akkor lehet figyelembe venni, ha a társas vállalkozásnak járuléktartozása nincs. A tagi minőségben eltöltött idő szolgálati időként csak akkor vehető figyelembe, ha a társas vállalkozás a tartozását teljes egészében megfizette.

A külföldön munkában töltött idő

Külföldi munkaviszonyt, illetve más állam jogszabályai alapján szerzett időt általában a viszonosságon alapuló államközi egyezmények szerint lehet szolgálati időként számításba venni. Szolgálati idő ezenfelül a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személyek ebben a minőségben eltöltött ideje is.

Az 1967. december 31. előtti külföldi munkavállalás tartamát akkor lehet figyelembe venni, ha a munkavállalást az erre feljogosított szerv engedélyezte, a munkavállalásra államközi egyezmény, vagy annak végrehajtása alapján került sor, és az állampolgár a külföldi munkavállalást megelőzően Magyarországon munkaviszonyban állott.

Az 1967. december 31. után fennállott külföldi munkavállalás tartamát akkor lehet figyelembe venni, ha az állampolgár az erre feljogosított szervtől engedélyt kapott a munkavállalásra, és az előírt járulékot megfizette.

1992. március 1-jétől ilyen jogcímen szolgálati időt szerezni csak megállapodás alapján történő járulékfizetéssel lehet.

Tanulmányok idejének figyelembevétele szolgálati időként

Szakmunkástanulóként eltöltött idő

A szakmunkástanulóként, szakiskolai tanulóként eltöltött idő szolgálati időként való beszámításának feltételei a következők:

- az 1995. március 31-ig szakmunkástanuló viszonyban eltöltött időt szolgálati időként kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a tanuló kapott-e ösztöndíjat vagy szakmunkásbért,

- az 1995. április 1-jétől 1997. július 31-ig szakmunkástanuló jogviszonyban eltöltött időt csak akkor lehet szolgálati időként figyelembe venni, ha a tanuló ösztöndíjban, munkabérben részesült,

- 1996. január 1-jétől 1997. december 31-éig szolgálati időként kell figyelembe venni a tanulószerződéssel szakképző iskola tanulójaként eltöltött időt, ha a tanuló iskolarendszerű szakképzés keretében működő iskolában tanult,

- 1998. január 1-jétől a tanulószerződés alapján szakképző iskolában eltöltött időnek azt a tartamát lehet beszámítani, amelyre a nyugdíjjárulékot megfizették.

Szakmunkásképző iskola tanulójaként a tanuló jogviszony a beiratkozás napjától az első vizsgaidőszak utolsó napjáig áll fenn.

A szakmunkástanulóként eltöltött időt a beiratkozás napjától a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésének napjáig kell szolgálati időként beszámítani.

A szakmunkásként, illetve szakiskolai tanulóként eltöltött idő számításánál nincs jelentősége annak, hogy a beiratkozástól a szakmunkásvizsga letételéig hosszabb idő telt el, mint amennyi a választott szakmára az Országos Képzési Jegyzékben elő van írva.

Az 1996. január 1. előtt a szakmunkásképző intézetek által szervezett szakmunkásképző tanfolyamokon eltöltött idő nem azonos a szakmunkástanuló jogviszonnyal, ezért a tanfolyamokon eltöltött időt szolgálati időként beszámítani nem lehet.

A szakközépiskolákban és felsőipari iskolákban folytatott tanulmányok sem minősültek szakmunkástanuló jogviszonynak, ezért ezen a címen sem lehet szolgálati időt elismerni.

A szakmunkástanuló viszonyban eltöltött időt szakmunkás-bizonyítvánnyal, ipari tanuló munkakönyvvel, tanulószerződéssel, oklevéllel, az iskola igazolásával lehet bizonyítani.

Szolgálati időként kell figyelembe venni az Egészségügyi Minisztérium által az ország területén szervezett és fenntartott szaktanfolyamokat és az iskolákban eltöltött tanulmányok időtartamát, amennyiben az igénylő a tanulmányait 1975. március 1. előtt kezdtemeg.

A szolgálati idő beszámításának alapja az Egészségügyi Minisztérium és az SZTK között létrejött megállapodás, mely alapján a tanulókat 1951. november 1-jétől betegségre, balesetre, öregségre, rokkantságra stb. külön biztosították. Ilyen iskolák voltak: az általános betegápoló, a csecsemő- és gyermekgondozó, csecsemő- és gyermekápoló, a gyógytornászképző, a szülésznőképző, a műtősnőképző, a gyógyszerészasszisztens-képző iskolák.

A tanulmányok időtartamát a leckekönyv és oklevél adta, vagy az iskolák, az iskolákat fenntartó intézmények vagy ezek jogutódja, illetve a levéltár igazolása alapján kell figyelembe venni szolgálati időként a tanulói jogviszony kezdetétől a képesítővizsga napját követően letöltött szabadság utolsó napjáig.

Felsőfokú tanulmányok ideje

Az 1998. január 1. előtti időszakban nappali tagozaton folytatott felsőfokú tanulmányokat valamennyi nyugdíj és nyugdíjszerű ellátás tekintetében szolgálati időként kell figyelembe venni.

Az 1997. december 31-ét követően folytatott tanulmányok ideje további vizsgálat nélkül csak a rokkantsági nyugdíj és a rokkantsági nyugdíjon alapuló hozzátartozói ellátás megállapításánál számítható be. Minden más ellátás esetén vizsgálni kell, hogy történt-e járulékfizetés erre az időre.

A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a beiratkozás napját magában foglaló hónap első napjától az oklevél kiállításának napját, elbocsátás, kizárás kimondását, valamint a törlést magában foglaló hónap utolsó napjáig kell számítani szolgálati időként.

Szolgálati időként kell figyelembe venni a tanulmányi időt akkor is, ha érvénytelen a félév, vagyis ha év közben félbeszakadt a tanulmányok tartama. Ebben az esetben az intézmény által igazolt naptári napig lehet figyelembe venni a tanulmányok idejét. A tanulmányi szünet tartama és a hallgatói jogviszony szünetelésének az időtartama is szolgálati időnek minősül. A szolgálati idő számításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a tanulmányok címén elismerhető napok száma nem lehet több, mint a tanulmányok folytatása idején a képesítés megszerzéséhez szükséges időtartam.

A felsőfokú tanulmányi időt a leckekönyvvel, vagy a felsőfokú oktatási intézmény igazolásával lehet bizonyítani.

Külföldi tanulmányok

A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányokat abban az esetben lehet szolgálati időként elismerni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, vagy a tanulmányok idejét hazai felsőfokú intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították.

Arányosan elismerhető szolgálati idő

1997. január 1-jétől hatályos az úgynevezett arányosan elismerhető szolgálati időre vonatkozó szabály, amely arról rendelkezik, hogy amennyiben a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete a külön jogszabályban meghatározott minimális bérnél kevesebb, akkor a biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető figyelembe szolgálati időként. (Ez a szabály nem vonatkozik a Munka Törvénykönyve értelmében teljes, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakra.)

Ilyen esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék-köteles kereset és a mindenkor érvényes minimális bér arányával.

Az arányos szolgálati időt a nyugdíj-biztosítási egyéni nyilvántartó lap vezetésére kötelezettnek kell számítania.

A szolgálati idő számítása

A szolgálati időt az adott naptári évre az alábbiak szerint kell kiszámítani:

- meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-köteles jövedelem és az erre az időszakra számított minimális bér összegét,

- ha az adott naptári évben elért nyugdíjjárulék-köteles jövedelem kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék-köteles jövedelem összegét el kell osztani az

- az előző pont szerint megállapított minimálbér összegével, majd

- az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával.

Ha a biztosítási jogviszony a naptári hónap teljes tartama alatt fennállt, naptári hónaponként a mindenkor érvényes minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni. Az adott időszakra vonatkozó minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt, vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles jövedelme.

Tapasztalatunk, hogy az arányos szolgálati idő napjainak megállapítása nehézséget okoz, ezért egy példán keresztül bemutatjuk a számítás menetét.

A szolgálati idő igazolása

A szolgálati időt elsősorban a társadalombiztosítási nyilvántartás adatai alapján kell figyelembe venni. A társadalombiztosítási nyilvántartásban nem szereplő időket - ha a jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben lehet szolgálati időként figyelembe venni, ha azokat a nyugdíjigénylő:

- a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal, vagy

- a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, avagy

- egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja.

Egyéb hitelt érdemlő módon történő bizonyítás, ha például az igénylő a munkatársai tanúkénti nyilatkozata alapján kívánja az állított jogviszony fennállását igazolni.

A szolgálati idő bizonyítására alkalmas okmányok elsősorban a munkakönyv, munkáltatói igazolás, katonakönyv, ipari tanuló munkakönyv, egyetemi leckekönyv stb.

A szolgálatiidő-elismerési kérelem

A rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt megelőző tíz éven belül a biztosított szolgálati idő elismerése iránti kérelmet terjeszthet elő a területileg illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerveknél.

Az ennek alapján megindult eljárásban az igényelbíráló szerv a társadalombiztosítási nyilvántartásban szereplő adatok, valamint az igénylő által előterjesztett egykorú, hiteles dokumentumok alapján határozattal állapítja meg azt az időtartamot, mely a nyugellátás megállapításának szempontjából figyelembe vehető, illetve a szolgálati időként nem ismerhető időtartamot is.

Az ez irányú kérelmek előterjesztése a biztosítottak számára azért célszerű, mivel egyrészt már előre megállapítják, hogy a megszerzett szolgálati idő alapján fennáll-e a biztosított nyugellátásra jogosultsága (illetve hogy mennyi szolgálati időt kell még szereznie a jogosultsághoz). Másrészt az igényelbíráló szerv már ekkor megkezdi a nyugellátás megállapításához szükséges azon adatok beszerzését, amelyek sem a biztosítottnál, sem a társadalombiztosítási nyilvántartásban nem állnak rendelkezésre.

A határozat a megállapított szolgálati időn felül tartalmazza a majdani nyugellátásnál figyelembe vehető, a biztosított által elért kereseti adatokat is, illetve ha ezek nem állnak rendelkezésre, az igényelbíráló szerv ezeket is beszerzi.

Szolgálati időnek nem minősülő időszakok

1998. január 1-jét követően szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzés alóli mentesítés időtartamát, ha erre az időre nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem kifizetése nem történt.

A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartamát. Ettől eltérően szolgálati időként kell figyelembe venni az előzetes letartóztatás idejét, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, illetve a szabadságvesztés idejét, ha az elítéltet bíróság utóbb jogerősen felmentette

 

Példa a szolgálati idő kiszámítására

A munkavállaló 2002. január 1-jétől 2002. április 30-áig heti 20 órás munkavégzésre szóló munkaviszonyban áll, havi 20 000 forint munkabérrel. Táppénzben részesült 2002. február 1. és 2002. február 15. között.

2002. január 1-jétől a minimális bér összege havi 50 000 Ft.

2002. februárban a minimális bér napi összege: 50 000 : 30 = 1666,66 Ft/nap.

A táppénzfolyósítás idejére jutó összeg: 1666,66 x 15 = 24 999,9 Ft.

A február 16-28. közötti időszakra figyelembe vehető minimális bér:

50 000-24 999,9 = 25 000,1 Ft.

A munkaviszony fennállása alatt elért nyugdíjjárulék-köteles jövedelem összesen: 69 286 Ft.

Az erre az időszakra számított minimális bér összege:

I. hó

#?-:nbsp;

II.hó

25 000 Ft

III. hó

50 000 Ft

IV. hó

50 000 Ft

Összesen:

175 000 Ft

Az adott naptári időszakban a ténylegesen elért kereset kevesebb, mint az ugyanazon az időszakra vonatkozó minimális bér összege, ezért: 69 286 : 175 000 = 0,39.

Az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak (a táppénzfolyósítás időtartamával csökkentett) naptári napjainak számával: 0,39 x 105 = 40,95, mely felkerekítve 41 nap.

41 nap + 15 (táppénzes nap) = 56 nap. A figyelembe vehető szolgálati idő tehát összesen 56 nap lesz. Ezt a szolgálati időt kell felvezetni a biztosított egyéni nyilvántartó lapjára.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. március 15.) vegye figyelembe!

} Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére

Keresés

Kérdésfeltevés
A szerkesztőséghez elküldött kérdéseire minden előfizetőnknek válaszolunk. A kérdés elküldéséhez kérjük, lépjen be előfizetői azonosítóival, vagy regisztráljon most!
Kérdésfeltevés csak előfizetőink számára bizosított, kérjük jelentkezzen be felhasználói nevével és jelszavával fent, vagy regisztráljon.