Álláshelyek az Európai Unióban

lmaradt a várt roham a külföldi munkavállalásért, pedig az uniós tagállamok az úgynevezett EURES internetes portálon mintegy 70 ezer üres álláshelyet kínálnak. A Foglalkoztatási Hivatal (FH) főosztályvezetője, Kovács Géza szerint azonban az adat kicsit csalóka, ugyanis egy uniós irányelv szerint a tagállamoknak 2005. január 1-jétől valamennyi álláshelyet meg kell jeleníteniük a portálon, s közülük néhányan már eleget is tettek az elvárásnak. Így vélhetően olyan munkahelyek is felkerültek a honlapra, amelyek betöltésére – például nyelvtudás híján – nem jelentkezik más, csak hazai munkavállalók.

Egyensúlyban a kereslet-kínálat

Kovács Géza úgy véli, 20-25 ezer olyan álláshelyet hirdetnek meg az uniós országok, amelyekre valóban külföldieket várnak. A főosztályvezető uniós kollégáival folytatott beszélgetések tapasztalataiból azt szűrte le, hogy általában vendéglátósokat alkalmaznak szívesen. Sok ország keres henteseket, csontozókat, illetve magasan kvalifikált műszaki szakembereket – főleg gépészmérnököket és informatikusokat, s kelendőek a kisegítő munkára vállalkozók is.

A kínálat és a kereslet a külföldi munkavállalás tekintetében találkozik, hiszen a magyarok is a vendéglátó-ipari – szakács, pincér, szállodai – és a hentes munkakör iránt érdeklődnek leginkább. Nyáron sokan jelentkeztek szezonális mezőgazdasági munkára is.

Arról azonban a hivatalnak nincs viszszajelzése, hogy hányan kaptak valójában munkát az Unióban. Kovács Géza elmondása szerint a társ munkaügyi szervezetekkel annak felmérésére készülnek, hogy hány magyar dolgozik az Unióban legálisan, beleértve azokat az országokat is, ahol egyelőre még korlátozások vannak érvényben, de kétoldalú kormányközi egyezmények alapján fogadnak vendégmunkásokat. Ilyen például Ausztria, ahol tavaly 1600 magyar munkás – főleg vendéglátó-ipari szakember, hentes, csontozó – kapott egy évre munkavállalási engedélyt, s emellett 177-en ingázhattak Burgenland és Vas, Zala, illetve Győr-Moson-Sopron megye között.

Németország is több száz magyar szakmunkást fogad évente, illetve szezonmunkásokat küldhetünk döntően kinti vendéglátó-ipari egységekbe, akik pincérként, szakácsként, kisegítőként, de a mezőgazdaságban is dolgozhatnak. Ugyancsak kétoldalú egyezmény alapján Franciaország 300, Luxemburg húsz munkavállalót fogadna, a kontingens azonban messze nincs kihasználva.

Szerény érdeklődés

A munkaügyi szakértő kifejtette: miközben itthon Ukrajnából és Romániából várunk szezonális dolgozókat a mezőgazdaságba, a magyarok a nyilvánvalóan sokkal jobb anyagi feltételeket kínáló Németországban szedik a málnát, a spárgát, ősszel az almát. Hasonló a helyzet a pincérekkel is: a Balatonon viszonylag sok romániai szakács és felszolgáló dolgozik nyaranta, miközben magyar kollégáik Nyugat-Európában próbálnak elhelyezkedni.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján a szabad munkaerő-vándorlást egyébként korlátozó Hollandiában, bizonyos hiányszakmákban könnyített eljárás keretében adják meg a munkavállalási engedélyt. Például folyami hajókra kormányosokat, matrózokat keresnek, az álláshelyekre azonban itthon nincs kereslet. A hollandok kamionsofőröket is várnak, a tapasztalatok szerint azonban a magyarok elhelyezkedése nem mindig sikerül, mert szívesebben alkalmaznak lengyel sofőröket.

Dánia ugyancsak könnyen ad ki munkavállalási engedélyt, ha a munkaszerződés megfelel az ottani kollektív szerződésben rögzített feltételeknek. Nagy-Britanniában viszonylag sok igényt jelentenek be házi kisegítő személyzetre -valójában idősápolóra. A tapasztalatok azt mutatják ugyanakkor, hogy Magyarországról sokan a nyelvismeret hiánya miatt nem tudnak élni a felkínált lehetőségekkel. A gondokat csak tetézi, hogy – mások mellett – Nagy-Britanniában, Írországban jelentős a munkavállalással járó adminisztráció, amit a fogadó ország nyelvén kell elvégezni.

Összességében megállapítható, hogy a migrációs trendeket illetően nincs nagy mozgás: naponta átlagosan negyven-ötven érdeklődőt regisztrálnak a Foglalkoztatási Hivatalnál, de ennél sokkal kevesebbet a szolgálat vidéki kirendeltségein – megyénként és havonta mintegy húszan-ötvenen kérnek információt -, akiknek nagy része csupán telefonon jelentkezik.

Ugyanakkor népszerű az EURES portál, amelyhez ingyenes hozzáférést tesz lehetővé az FH EU Integrációs Kirendeltsége azok számára, akik tudják kezelni a számítógépet. A legtöbben azonban feladják migrációs szándékukat, ha rádöbbennek, hogy nyelvtudás nélkül nem boldogulnak külföldön – mondta a tapasztalatokról Kovács Géza. A főosztályvezető egyébként nem számított arra, hogy sokan jelentkeznének külföldi munkára, mert az uniós csatlakozás előtt a sajtó sokat foglalkozott azzal, hogy mely uniós országok korlátozzák a munkaerő szabad mozgását. Az "ellenhírek" viszont – jelesül az, hogy Svédország végül megnyitotta munkaerőpiacát a csatlakozó országok előtt, sőt Anglia is, Dánia, Hollandia, Olaszország, Franciaország pedig bizonyos feltételekkel – már alig jutottak el a közvéleményhez.

Átmeneti korlátozások

Az Unióhoz Magyarországgal egy időben csatlakozó országok közül Málta és Ciprus előtt a régi és új tagállamok megnyitották munkaerőpiacukat, ugyanakkor az EU korábbi tagállamai különféleképpen viszonyulnak a munkaerő-piaci nyitás ügyéhez a volt kelet-európai országok, a "nyolcak" tekintetében.

A bővítést követő első két évben valamennyien a saját nemzeti jogszabályaik szerint engedélyezik a csatlakozó országok állampolgárainak a munkavállalást. Nemzeti jogszabályaik keretében, saját döntésük szerint akár engedélymentessé is tehetik az elhelyezkedést, de korlátozásokat is fenntarthatnak. Amennyiben a két év lejárta előtt -2006. április 30-ig – nem jelzi a tagállam, hogy a magyar állampolgárokkal szemben továbbra is fenn akar tartani a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat, akkor a harmadik évtől, vagyis 2006. május elsejétől az adott ország és Magyarország viszonylatában automatikusan életbe lépnek a teljesen szabad munkavállalásról szóló közösségi jogszabályok. Az ötödik év végét követően a hetedik év végéig a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat csak akkor alkalmazhatják a korábbi tagállamok, ha igazolják, hogy esetükben a közösségi jog alkalmazása – azaz az új tagállamokból érkező munkavállalók korlátozásmentes beáramlása – munkaerő-piaci zavarokat okozna.

Az átmenet első két évében tehát minden korábbi uniós tagállam nemzeti jogszabályait alkalmazza a magyar munkavállalókkal szemben. Írország a teljes liberalizáció mellett döntött, de a nem járulékalapú szociális ellátások igénybevételét két év jogszerű írországi tartózkodáshoz köti valamennyi uniós állampolgár számára. A legfrissebb információk szerint egyébként a hazai egészségügyi szakemberek szívesen vállalnának munkát a távoli országban, elsősorban általános orvosok és diplomás ápolók érdeklődnek. Vélhetően közülük többen megtalálják számításukat Írországban, ahol egyébként igen széles az ajánlatok köre; a karácsony közeledtével akár kétszáz pulykanyúzót is alkalmaznának.

Nagy-Britanniában elvileg teljes a piacnyitás – nem korlátozzák a magyar állampolgárok munkavállalási jogát -, de több feltételt is támasztanak. Az új dolgozóknak kötelező nyilvántartásba vétetni magukat – igaz, munkavállalási engedély nem szükséges -, valamint be kell jelenteniük a munkavégzés helyét és jellegét. Az új uniós állampolgároktól azt is megkövetelik, hogy eltartsák magukat. Ha erre nem képesek, elveszítik tartózkodási engedélyüket, és haza kell térniük.

Piacnyitás – feltételekkel

A szigetország mindazonáltal az összes meghirdetett állást tekintve a legtöbb lehetőséget kínálja, az utóbbi hetekben több mint 1200 új ajánlatuk került fel az EURES portálra. Főként a stratégiaalkotásban jártas marketingszakembereket, logisztikai vezetőket, nővéreket, kardiológusokat, szövettanszakértőket, mikrobiológusokat, senior orvosokat és pszichiátereket toboroznak hazánkból. Itthon egyébként az utóbbi három hónapban mintegy kétszáz érdeklődőt regisztráltak, akik uniós egészségügyi munkára jelentkeznének. Az érdeklődők idegsebészek, gyermekgyógyászok, pszichiátriai szakápolók, de műtős szakasszisztensek is jelezték, hogy mennének, elsősorban az Egyesült Királyságba.

Dánia megnyitotta munkaerőpiacát, de legalább két évig továbbra is munkavállalási engedélyt kér – igaz, gondoskodik az engedélyek könnyített kiadásáról. Ha valaki munkát vállal itt, meg kell felelnie az adott ágazat kollektív szerződésében foglalt bérfeltételeknek. A munkát keresők nem részesülhetnek azonnal a szociális kedvezményekből. Aki ennek ellenére is kész a vendégmunkára, pincérnek, szakácsnak, házi betegápolónak szegődhet el Dániában.

Svédországban a dániaihoz hasonló a szabályozás: az új tagországokból érkező állampolgároknak a csatlakozás után legalább két évig munkavállalási engedélyt kell kérniük. A munkaszerződésnek határozott időtartamúnak kell lennie, s garantálnia kell az illető megélhetését. A svédek is féltik nagyvonalú szociális rendszerüket az új tagállamok polgáraitól, elkerülve a jóléti rendszerrel visszaélni kívánók letelepedését. Mára egyértelművé vált, hogy a magyar egészségügyi dolgozók egyik célországa a svéd állam, s az eddigi tapasztalatok szerint az álláskeresők sikerrel is járnak: igényüknek megfelelő munkát találnak, amit elfogadható fizetéssel honorálnak.

Kétféle eljárás

Hollandia megnyitotta munkaerőpiacát a csatlakozó országok munkavállalói előtt, de a kormány meglehetősen korlátozó rendszert alkalmaz. A helyi munkaügyi központ kétféle eljárással ad ki munkavállalási engedélyt. Egyszerűsített eljárást alkalmaz azon szakmakörök esetében, ahol munkaerőhiány van -ebben az esetben nem vizsgálják, hogy az adott állásokra van-e holland jelentkező. A munkaerővel ellátott szektorokban viszont továbbra is firtatják a munkaerő-piaci helyzetet. Kvótát is szabnak: két évig maximum 22 ezer ember vállalhat munkát Hollandiában az új tagállamokból. Azt, hogy vélhetően nem sok magyar próbál szerencsét Hollandiában, az is jelzi, hogy főleg folyami kormányosokat, matrózokat és kamionsofőröket keresnek. Az előbbi két szakmára alig akad itthoni jelentkező.

Németországban az első két évben munkavállalási engedélyt kell kérni. Ugyanakkor a munkavállalási kvótát rögzítő kétoldalú egyezmények is érvényben vannak, ami viszont azt is jelenti, hogy Berlin az adott kvótán belül kiszámítható piacra jutást kínál. A hatályban lévő két magyar-német megállapodás – gyakornokok munkavállalási lehetősége, illetve vállalkozások közötti szerződés keretében történő németországi munkavégzés – fennmaradt, a csatlakozási szerződésben foglaltaknak megfelelő adaptálással. Eszerint évente kétezer gyakornok vállalhat munkát, míg a második kategóriában új keretszámról szól az egyezség. A csatlakozási szerződéssel összhangban csak az építőiparban, az ipari tisztítás és a belső dekoráció esetében van kvóta, más szolgáltatásoknál megszűnt. Németország egyébként főleg lakatosoknak, elektrotechnikusoknak, autógépészeknek és mérnök-üzletkötőknek kínál állást, de az egészségügyi szakemberek is jól fizető munkát kaphatnak. Az ápolónők például havi bruttó 400 ezer forintnak megfelelő keresetre számíthatnak.

Ausztria kötelezően előírja a munkavállalási engedélyt. Ugyanakkor – növekvő kvóta mellett – fennmaradtak az érvényben lévő magyar-osztrák megállapodások, amelyek gyakornokok munkavállalási lehetőségére, illetve határ menti ingázókra vonatkoznak. A szomszédos ország elsősorban vendéglátó-ipari szakembereket vár, de népszerűek a hazai bármixerek, pincérek, szakácsok, s az osztrák építőipar is várja a magyar munkásokat.

Liberális gátak

Finnország liberális gátakat állított fel. Két évig ugyanis korlátozásokkal él, ez idő alatt a ciprusiak és a máltaiak kivételével engedélytől teszi függővé a munkavállalást az új tagok polgárai számára. Az idénymunkát és a diákok tanulás melletti munkavállalását viszont engedélyezi. Ha pedig valaki már legalább 12hónapja jogszerűen dolgozik Finnországban, a továbbiakban rá nem vonatkoznak a korlátozások. Az eddigi tapasztalatok szerint tíz magyar igénylőből kilenc megkapta a munkavállalási engedélyt, a gyakorlat tehát eléggé megengedő. Arról jelenleg nincs adat, hogy hány magyar "szaki" próbálkozik az ezer tó országában, azt viszont tudni lehet, hogy orvost és diplomás ápolót keresnek.

Belgium – két évig nem kívánja szabadon beengedni a keleti munkavállalókat, akik ezért csak akkor mehetnek az országba dolgozni, ha belga munkaadójuk a hatóságok előtt hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy az adott állás betöltésére csakis az új tagországokból érkező polgár képes.

Franciaország az első két évben fenntartja a munkavállalás engedélyezésének rendszerét. A megfelelő szakképzettséggel rendelkezők esetében rugalmas eljárásra lehet számítani – a francia ipar szükségleteinek megfelelően. Jelenleg egyébként csaknem négyszázan számíthatnak arra, hogy sikerrel pályáznak. Egyes szektorokban ugyanis, ahol átmeneti vagy strukturális munkaerőhiány van, nyitott a francia munkaerőpiac a magyar munkavállalók előtt is. Emellett a kétoldalú egyezmény értelmében a kutatók és a diákok felmentést kaptak a munkavállalási engedély megszerzésének kötelezettsége alól. A munkavállalási engedéllyel rendelkező magyar munkavállalók ugyanazokkal a jogokkal bírnak, mint francia kollégáik.

Jóllehet Spanyolország az elsők között jelezte készségét munkaerőpiacának megnyitására, meggondolta magát, s közvetlenül a csatlakozás előtt jelezte, hogy él a kétéves korlátozás lehetőségével.

Görögország – a belső munkaerőpiac destabilizálódásától tartva – kétéves korlátozást alkalmaz, ugyanakkor jelezte, hogy "menet közben" változtathat álláspontján. Portugália ugyancsak fenntartja az előre jelzett kétéves korlátozást. Olaszország – bár munkaügyi minisztere korábban teljes kapunyitást szorgalmazott – úgy döntött, hogy egyelőre nem nyitja meg munkaerő-piacát a frissen csatlakozók előtt. Luxemburg ugyancsak a korlátozókhoz tartozik, a nagyhercegség a szomszédos országok gyakorlatához alkalmazkodva elzárkózik a keletről érkező munkavállalók alkalmazása elől.