A modern társadalmakban mind hangsúlyosabban kerülnek felszínre a szociális, egészségügyi, valamint az öregkori ellátások. Ezen országok többségét a lakosság úgynevezett elöregedése jellemzi, s nemritkán az egészségügyi ellátórendszer is súlyos hiányosságokat, túlterheltséget mutat. Mindezen problémák folyamatosan gyengítik az állami gondoskodás főbb intézményeit, a társadalombiztosítás fő ágait, a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszereket. A világ számos országában az utóbbi tíz-húsz évben sorra napirendre került a nyugdíjreform kérdése. Ennek legfőbb oka a demográfiai helyzet. A Magyarországra is jellemző általános jelenség a nyugdíjasok arányának növekedése az aktív korúakkal szemben. A jövőbeli helyzet megoldására a kormányok úgynevezett nyugdíjmodelleket dolgoztak ki, amelyek időnkénti finomításával, korrekciójával igyekeznek hosszú távon stabil rendszert létrehozni.

Vegyes nyugdíjrendszer

Hazánkban 1998. január 1-je óta vegyes, hárompillérű nyugdíjrendszer működik. Ennek egyik része a felosztó-kirovó finanszírozású kötelező nyugdíjbiztosítás, a másik a vegyes finanszírozású, mely részben az előző, részben az egyéni számlán alapuló tőkefedezeti rendszerből áll. Azaz a társadalombiztosítási nyugdíjat kiegészíti az úgynevezett magánnyugdíj.

A felosztó-kirovó finanszírozás lényege, hogy a foglalkoztatókra és a munkavállalókra kiróják a járulékfizetési kötelezettséget, a befolyt járulékot felosztják nyugdíjak formájában a nyugdíjasok között. Így a jelen időszak járulékbefizetései fedezik az aktuális nyugdíjasok megállapított nyugdíjait. A demográfiai arányok romlása, ingadozása érthetővé teszi e rendszer instabilitását.

Míg a felosztó-kirovó rendszernek minden munkavállaló kötelezően tagja, addig a második pillért jelentő magán-nyugdíjpénztári tagság részben kötelező, részben választható. Kötelező a pályakezdőknek, s választhatják azok is, akiknek a nyugdíjba vonulásáig még 15 év hátravan. A számukra megállapított nyugdíj háromnegyed része a társadalombiztosítási nyugdíjból, negyedrésze pedig a garantált magánnyugdíjból áll majd.

A magánnyugdíjpénztár tagja az adóköteles jövedelme alapján tagdíjat köteles fizetni.

A magánnyugdíjpénztárba fizetett tagdíj sem a munkavállaló, sem a munkaadó számára nem jelent többletterhet, csupán a munkabért egyébként is terhelő járulék egy részének átcsoportosítása. A magán-nyugdíjpénztári tag 8,5 százalékos egyéni nyugdíjjárulékából 8 százalékot fizet tagdíj címén kötelezően a magánnyugdíjpénztárba. A fennmaradó (2004-ben 0,5 százalék) egyéni nyugdíjjárulék és a foglalkoztatója által (2002-től 18 százalék) fizetendő nyugdíj-biztosítási járulék továbbra is a tb-nyugdíj rendszerébe folyik be.

A tag magán-nyugdíjpénztári egyéni számláján felhalmozódott megtakarítás a pénztártag tulajdona, amely - a hozamokkal növelten - egyúttal az időskorában folyósítandó magán-nyugdíjpénztári szolgáltatás fedezetéül is szolgál. Az összeg örökölhető, illetve a tag halála esetére kedvezményezettet jelölhet meg.

Hazánkban a nyugdíjrendszer harmadik pillérét az 1993 óta működő önkéntes nyugdíjpénztárak alkotják.

A magán-nyugdíjpénztári szolgáltatások, azaz az életjáradék és az egyösszegű kifizetés nyugellátásnak minősülnek, így adómentesen vehetők igénybe. Továbbra is részben adóköteles jövedelem a kedvezményezett részére (nem örökségként) kifizetett összeg.

2004-ben megszűnt egy kedvezmény: amíg 2003-ban mind a tb-be fizetett egyéni nyugdíjjárulék, mind a magán-nyugdíjpénztári tagdíj 25 százalékával csökkenthető volt a fizetendő adó, 2004-től ez már nem lehetséges.

30 százalékos adókedvezményt vehetnek igénybe azok, akik a tagdíjat további 2 százalékkal kiegészítik [Szja-tv. 35. § (4) bekezdés]; az adókedvezmény a befizetett tagdíj 25 százaléka azok részére, akik megállapodást kötnek tagdíjfizetésre [Szja-tv. 35. § (1) bekezdés b) pont], vagy támogatási megállapodás alapján más javára fizetnek [Szja-tv. 35. § (1) bekezdés b) pont].

Állami garancia

A pénztár a nyugdíjcélú megtakarításokat befekteti, ennek eredménye a tagok egyéni számláját növeli, így magasabb időskori nyugdíj érhető el. A magánnyugdíjpénztárak által majdan folyósítandó nyugdíjrészt a Pénztárak Garancia Alapja garantálja, amelynek fizetőképességéért az állami költségvetés vállal garanciát.

Kötelező tagság

Alapszabály, hogy a pályakezdők magán-nyugdíjpénztári tagsága kötelező! Kötelező belépnie magánnyugdíjpénztárba annak is, aki az Európai Unióhoz történő csatlakozás napján, vagy az után első ízben Magyarországon létesített biztosítotti jogviszonya tekintetében pályakezdőnek minősül, és még nem töltötte be a 42. életévét, feltéve hogy más államban megelőzőleg nem volt nyugdíj-biztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonya. A középiskolai tanuló és a főiskolai/egyetemi hallgató akkor számít pályakezdőnek, amikor a tanulói/hallgatói jogviszonyát követően először válik a társadalombiztosítási szabályok szerint Magyarországon biztosítottá.

2004. január 1-jével megszűnt a lehetősége annak, hogy valaki önkéntes belépéssel magán-nyugdíjpénztári tag legyen, kivéve ha a biztosított korábban rokkantsági nyugellátásra vált jogosulttá, s emiatt tagságát megszüntette, majd állapotjavulása miatt ez az ellátás megszűnik.

A későbbi nyugdíjmegosztás (75:25 százalék) többeket csak a nyugdíjba vonuláskor döbbentett rá, hogy rosszabbul is járhatnak, mintha tisztán társadalombiztosítási nyugdíjat kapnának. Elvileg a visszalépés lehetősége az év elején megszűnt, azonban a hátrányos helyzetek tömegét látva a törvényhozók ismét (fél évre) megnyitották ezt a kaput. A választás lehetőségével azok élhetnek, akiknek a magán-nyugdíjpénztári megtakarításaik alapján várható havi nyugdíjrészük összege nem éri el a társadalombiztosítási nyugdíj 25 százalékát. Az igazságosság jegyében (a jövő évi adótörvények keretében) már formálódik olyan javaslat is, mely szerint 2012 végéig lehetővé tennék a visszalépési lehetőséget mindazok számára, akik legfeljebb 120 hónapi magán-nyugdíjpénztári befizetés után a vegyes nyugdíjjal rosszabbul járnának, mint a tisztán társadalombiztosítási juttatással.

Jelenleg 18 magánnyugdíjpénztár működik Magyarországon, 2004. június végén 2,3 millió taggal.

Javuló hozamok

A hat legnagyobb (jellemzően biztosítói, banki hátterű) pénztár tömöríti a létszám 87, a vagyon 83 százalékát. Mind a létszámnövekedésben, mind a vagyongyarapodásban közrejátszott a magán-nyugdíjpénztári tagság kötelező volta, a járulékbefizetés 8 százalékra emelése, valamint a járulékplafon megemelése. A felügyeletet ellátó PSZÁF összegzése szerint a korábbiakhoz képest javult a pénztárak gazdálkodása, befektetési tevékenysége. A megközelítően 700 milliárd forintos vagyon túlnyomó része állampapírokban fekszik, a részvénybe, vállalati kötvénybe, befektetési jegybe kerülő befizetések aránya nem éri el a 15 százalékot.

Önkéntes megtakarítók

A kötelező (magán)pénztárakhoz képest lényegesen több működik a nyugdíjrendszer harmadik pillérét képező önkéntes nyugdíjpénztárakból. Az idén félévkor 78-at számolhattunk össze belőlük, s a legnagyobb 15-nél koncentrálódik a létszám 87 s a vagyon 80 százaléka. A teljes létszám 1 millió 240 ezerre tehető (a foglalkoztatottak 31,8 százaléka), ami némi gyarapodást mutat az előző év hasonló időszakához viszonyítva. A magánpénztárak egyösszegű kifizetésével szemben az önkéntes pénztárak szolgáltatást is teljesítenek, az ilyen jellegű kiadásaik az idő előrehaladtával jelentősen nőnek majd. Az idei év első félévében jókora, egyösszegű (16 milliárd forint) kifizetést teljesítettek, míg a korábbi években ennek csak töredékét igényelték a tagok. Az önkéntes pénztárak 474 milliárd forint körüli összeget fektetnek be ez idő tájt. A másik lényeges különbség a két pénztártípus között, hogy az önkéntesekben sok az átlépés.

Egészségpénztárak számokban

Töretlen dinamikával bővül az egészségpénztári piac, ami persze az arányokat és az abszolút számokat megismerve válik érthetővé. A viszonylag fiatal biztosítási intézményrendszer az idén félévkor 37 önkéntes egészségpénztárból állt, és 300 ezer tagot számlált. Egy év alatt mintegy 37 százalékos növekedést produkált a hatékony propaganda, illetve az érdekek kölcsönösségét felismerő vállalati gondolkodás. A koncentrálódás jelei e pénztártípusoknál is megfigyelhető. A létszám alapján legnagyobb hét pénztár a tagság mintegy 70 és a vagyon közel 80 százalékát "ellenőrzi". A pénztárak vagyona több mint 15 milliárdot tesz ki, s a létszámhoz hasonlóan egy év alatt sokat gyarapodott.

Egészségpénztári befizetés, vagy bérkifizetés?

Az egészségpénztárak szervezői abból indulnak ki, hogy a dolgozók az egészségpénztárak szolgáltatásai közül többet is (gyógyszervásárlás) rendszeresen igénybe vesznek, akár tagok, akár nem. A munkáltatók számára így reális alternatíva, hogy a jutalmakat vagy más béren kívüli pénzbeni juttatásokat ne közvetlenül, járadékokkal terhelten, kvázi bérként fizessék ki, hanem a pénztárak "térítéseit" használják ki. Ezáltal szinte megduplázhatják a dolgozók által legálisan elkölthető forintokat. A Patika Egészségpénztár számításai szerint például ha egy 50 fős cég minden dolgozója után 2000 forintot fizet be a pénztárba, a befizetések 93 százaléka hasznosulhat. Ha ugyanezt az összeget bérként vagy jutalomként fizeti ki a cég, amellett, hogy a járulékok (nyugdíj, egészségügyi, munkáltatói, szakképzési stb.) további költségeket jelentenek, az elkölthető forintok csak a ráfordítás alig több, mint 40 százalékát teszik ki. Mind több, a dolgozóiról korszerű módon gondoskodó cég építi be az egészségpénztári szolgáltatásokat a béren kívüli juttatások úgynevezett cafeteria-rendszerébe.

Átalakuló kedvezmények

A munkáltatók hozzájárulását az önkéntes pénztári befizetésekhez az adótörvények is ösztönzik. Az adó- és járulékmentesen adható munkáltatói hozzájárulás felső határa havonként a minimálbér teljes összege, azonban ha több pénztárba is befizet a cég (minden) dolgozója után, akkor az együttes kedvezmény a minimálbér 130 százalékáig terjedhet. A kedvezményezett dolgozók saját befizetéseik után az szja-törvényben rögzített adókedvezményekkel élhetnek a befizetések 30 százaléka, legfeljebb 100 ezer forint után. (A 2020 előtt nyugdíjba vonulók 130 ezer forintot írhatnak le.) További 10 százalékos kedvezmény illeti meg azt, aki az egészségpénztári számláján két évre leköti a pénzét, illetve előre összeállított listából prevenciós szolgáltatásokat vesz igénybe.

2004 a nagy változások éve volt a pénztárpiacon, de a 2005-re vonatkozó adótörvény-tervezetek is számos pontosítást tartalmaznak a magánnyugdíj-, valamint az önkéntes pénztárak körében. Első olvasatban ezek főként eljárási, szabályozási, működési ügyekre vonatkoznak. Az ígéretek szerint jövedelemhatártól függetlenül megmaradnak a nyugdíj- és egészségpénztári befizetések adókedvezményei, míg az szja körébe tartozó más adómérséklési lehetőségek többsége 6,5 millió forintos jövedelemhatár felett gyakorlatilag megszűnik.