Igények a munkaviszony végén II.

Jogellenes munkáltatói felmondás

Ha a határozott időre szóló munkaviszonyt a munkáltató szünteti meg jogellenesen, a munkavállaló vagylagosan követelheti a Munka Törvénykönyve (Mt.) 88. §-ának (2) bekezdésében, vagy az Mt. 100. §-ában megállapított jogkövetkezmények alkalmazását (MD I. 304.). A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén – függetlenül attól, hogy a jogviszony határozott vagy határozatlan ideig állt-e fenn – a munkavállalót elmaradt munkabér, végkielégítés, továbbá a felmentési időre járó átlagkereset illeti meg a törvényben meghatározott szabályok szerint. A felek által megkötött munkaszerződésben meghatározott időtartamon túlmenően, valamint munkaviszony hiányában további elmaradt munkabér iránti igény nem támasztható.

Visszahelyezés

Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkavállaló munkaviszonyát, a munkavállalót – kérelmére – az eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni [Mt. 100. § (1) bekezdés]. Amennyiben a munkavállaló nem kéri, vagy a bíróság a munkáltató kérelmére mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg [Mt. 100. § (5) bekezdés].

A visszahelyezés mellőzése

A munkáltató kérelmére a bíróság csak abban az esetben mellőzi a munkavállaló visszahelyezését az eredeti munkakörébe, ha a munkavállaló további foglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el [Mt. 100. § (2) bekezdés]. Nem mellőzhető azonban a visszahelyezés, ha a munkáltató intézkedése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, a hátrányos megkülönböztetés tilalmába, illetve felmondási védelembe ütközik, vagy a munkáltató a választott szakszervezeti tisztviselőre előírt munkajogi védelemben részesülő munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg a jogszabályba ütköző módon.

Visszahelyezés helyett átlagkereset, végkielégítés

Az elmaradt munkabéren felül, ha a munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató nem rendes felmondással szüntette meg, meg kell fizetni részére a munkavégzés alóli felmentési időre (Mt. 93. §) járó átlagkeresetét, és a rendes felmondás esetén a munkavállalót megillető végkielégítést is. Az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis, ha a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörébe történő visszahelyezését, a munkáltatót – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a munkavállaló legalább 2, legfeljebb 12 havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi. Ennek az az indoka, hogy a törvény ilyen esetben a munkaviszonyt a rendes felmondással egy tekintet alá eső módon megszüntetettnek tekinti, tehát ha ezeket a járandóságokat a munkavállaló még nem kapta meg, azokat külön meg kell fizetni a részére.

Szabadságmegváltás

Ha a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetében a munkavállalót elmaradt díjazás nem illette meg a munkavégzésre való alkalmatlansága miatt, ezen időre szabadságmegváltás jár a részére (EH 248.).

A munkaviszony megszűnésének napja

Amennyiben a bíróság mellőzi a munkaviszony helyreállítását, úgy a munkaviszony megszűnésének napja a következők szerint alakul: ha a másodfokú bíróság állapította meg a munkaviszony jogellenes megszüntetését, a munkaviszony megszűnésének napja a másodfokú ítélet meghozatalának a napja. Amennyiben az ügyben csak a felülvizsgálati eljárásban állapították meg a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét, a jogellenes megszüntetést jogerősen megállapító harmadfokú (legfelsőbb bírósági) ítélet kihirdetése napját kell a munkaviszony megszűnése időpontjának tekinteni (EH 49.). Ilyen esetekben az elmaradt munkabér a munkaviszony helyreállításának mellőzéséről rendelkező bírói ítélet jogerőre emelkedésének napjáig illeti meg a munkavállalót, és nem az időközbeni esetleges elhelyezkedésének napjáig (kivéve, ha a munkavállaló a keresetét korábbi időpont figyelembevételével terjesztette elő [LB.Mfv.I.10.716/1998.]).

Vagyoni igények

A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült [Mt. 100. § (6) bekezdés].

Átlagkereset, végkielégítés

A munkavállalót, ha a munkaviszonya nem rendes felmondással szűnt meg, a fentieken túlmenően megilleti a felmentési időre (Mt. 93. §) járó átlagkeresete és a rendes felmondás esetén járó végkielégítés is [Mt. 100. § (7) bekezdése]. E rendelkezés alapján a határozatlan időre szóló munkaviszony esetén tehát az elmaradt munkabér, az egyéb járandóság és a kártérítés a munkaviszony helyreállításáig illeti meg a munkavállalót. Az elmaradt munkabér összegét elsősorban az átlagkereset-számítás szabályai szerint kell meghatározni.

A munkavállalót megillető felmentési időre járó átlagkereset és a végkielégítés a jogellenesség megállapítása időpontjában vált esedékessé, ezért e járandóságok összegének megállapításánál az időközi béremeléssel növelt munkabért kell figyelembe venni (LB.Mfv.I.10. 740/2000.), míg az egyszeres végkielégítésnél a közléskori átlagkeresettel kell számolni (LB.Mfv.II.10.006/2001.).

Kötbér jellegű juttatás

Ha a bíróság a munkavállaló munkaviszonyának helyreállítását mellőzi, a dolgozó – a már hivatkozottak szerint – az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján legalább 2, legfeljebb 12 havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetését igényelheti, amelyet az ítélkezési gyakorlat kötbér jellegű juttatásnak tekint. Ez független a rendes felmondás esetén a munkavállalót esetleg megillető végkielégítéstől (MD I/310., 311., 312.). Az 1999. VI. 25-éig tett jogellenes munkáltatói megszüntető intézkedések esetében a munkáltató fix összeggel, a végkielégítésnek megfelelő összeg kétszeresének (végkielégítésre való jogosultság hiányában kéthavi átlagkereset) megfizetésével tartozott a munkavállalónak. Attól függően tehát, hogy a munkavállaló jogosult-e vagy sem a végkielégítésre, rendes felmondás esetén összesen a végkielégítés háromszorosának, illetve kétszeresének megfelelő juttatást kellett fizetni. 1999. június 26-ától a munkáltatói jogellenes munkaviszony-megszüntetés alapján az eset körülményeinek figyelembevételével a már idézett 2-12 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalány kártérítést (kötbért) köteles a munkáltató a munkavállalónak megfizetni. Az összeg megállapításánál tekintettel kell lenni arra, hogy a munkáltatónak milyen törvényes indoka volt a munkaviszony megszüntetésére, a jogszerű megszüntetést kisebb jelentőségű, esetleg alaki hibával vétette-e el, vagy pedig a megszüntetésre jelentősebb jogsértéssel, törvényes indok nélkül, esetleg felmondási tilalom ellenére került sor, és az milyen joghátrányt jelentett a munkavállaló részére, figyelemmel a munkahelyének hosszabb vagy rövidebb ideje fennálló elvesztésére, az elhelyezkedési lehetőségekre is. A munkaviszony helyreállításának mellőzése esetén a kötbér jellegű juttatás (végkielégítés) a kiesett időre járó elmaradt munkabértől függetlenül illeti meg a munkavállalót.

A jogellenesség miatti kötbér jellegű jutattás (háromszoros végkielégítés, illetve 2-12 havi keretben megállapított átlagkereset) a jogellenességet megállapító bírósági ítélet jogerőre emelkedésével válik esedékessé, ezért ettől az időponttól nyílik meg a jogosult joga a kamat követelésére (EH 50.).

Az elmaradt munkabér kiszámítása

Az elmaradt munkabér összegének kiszámításánál a munkaviszony megszűnéséig eltelt teljes időszakban kiesett, illetve elért keresetet vagy jövedelmet kell egymással szembeállítani, és nem az egyes időszakok, hónapok keresetét külön-külön. Az elmaradt munkabért csökkentő tényező a munkavállaló munkaviszonyon kívüli jövedelme is, tekintet nélkül arra, hogy a munkavállaló az elért eredményt kiveszi-e a vállalkozásából.

Az elmaradt munkabér megilleti a jogellenesen elbocsátott munkavállalót abban az esetben is, ha kárának csökkentése érdekében gyermekgondozási díjat vett igénybe (MD I/308.).

Nincs kárenyhítési kötelezettség

Mivel a munkavállalót kárenyhítési kötelezettség nem terheli, csak a ténylegesen elért jövedelmet lehet az elmaradt munkabérbe elszámolni, így például a felvett gyermekgondozási díjat, a munkavállalónak kifizetett munkanélküli-járadékot, illetve az egyéb tevékenységekből származó ellenszolgáltatást. Az elmaradt munkabér számításánál csökkentő tényezőként a munkaviszony mellett is járó öregségi nyugdíj összege nem vehető figyelembe (LB.Mfv.I.10.024/2000.).

Külföldi kiküldetés elszámolása

A munkavállaló a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén annyiban igényelheti a külföldi kiküldetés idejére ellátmányként kapott juttatást, amennyiben az ellátmány (kiküldetési költségtérítés) összege meghaladja az átlagos és szokásos kiadásokat. Ebből a szempontból nem tehető különbség a tartós külföldi kiküldetés idejére kapott összeg és a gyakori ideiglenes külföldi kiküldetés napjaira járó ellátmány (napidíj) között. A devizaellátmány, illetve napidíj a külföldi foglalkoztatás, a kiküldetés során felmerült költségek fedezetéül szolgál (Mt. 153. §).

Devizaellátmány megtérítése

Egyéb járandóságként a devizaellátmány megtérítése is igényelhető annyiban, amennyiben annak összege adott esetben az átlagos és szokásos kiadásokat és terheket meghaladta, ugyanez áll a külföldi napidíjra is (BH 2000/12/567.).

Étkezési térítés

Ha a munkavállalónak étkezési térítés is járt, elmaradt járandóságként azt is számításba kell venni, szemben a munkaruha és a tisztálkodószerek értékével.

Kártérítés

A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a bizonyított kár megtérítése is igényelhető, amennyiben a kár a munkaviszony jogellenes megszüntetésével okozati összefüggésben van. Ha az elmaradt munkabér egyösszegű kifizetése, valamint az adójogszabályok megváltoztatása miatt a munkavállaló kevesebbet kap, mint amennyit az esedékesség idején történt kifizetéskor kapott volna, a különbözetet kárként érvényesítheti (EH 356.). A munkáltató ugyanis köteles megfizetni a károsult munkavállalónak azt a kárát, ami az egyösszegű keresetveszteség megfizetése – a magasabb adósáv alkalmazása – miatt keletkezett.

Önmagában a kamat miatt bekövetkezett személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség azonban a kárigényt nem alapozza meg (EH 357.). Ugyancsak nem alapozza meg a munkáltató kártérítési kötelezettségét, hogy az infláció folytán a megadóztatott kamat nem fedezi a bekövetkezett vásárlóerő-csökkenést. Nem tekinthető adó-jövedelemveszteségnek az sem, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszüntetése miatt nem kapott fizetést, és ezért nem tudta azt kamatozó betétben elhelyezni, holott az így elérhető kamat után nem kell a jogszabály szerint jövedelemadót fizetni (BH 2001/3/140.).

A vagyoni kár megtérítését meghaladóan nem vagyoni kártérítésnek is helye lehet, különösen személyiségijog-sértés megállapításakor (LB.Mfv.I.10.619/1999.).

Jogellenes munkavállalói felmondás

A munkaviszony jogellenes megszüntetésének számít például, ha a határozatlan időre szóló munkaviszonyt írásba foglalt, jogszerű közös megegyezés, rendes vagy rendkívüli felmondás, illetve a próbaidő alatti megszüntetés szabályainak betartása nélkül szünteti meg a dolgozó. Ugyancsak jogellenes munkaviszony-megszüntetésnek kell tekinteni, ha a határozott időre szóló munkaviszonyt írásba foglalt, jogszerű közös megegyezés, rendkívüli felmondás, illetve próbaidő alatti megszüntetés nélkül a lejárat előtt szünteti meg valaki.

Szintén jogszerűtlennek ítélte a bíróság azt az esetet, amikor a családi ház építése céljára fizetés nélküli szabadság iránti kérelmet terjesztett elő valaki úgy, hogy megfelelő építési engedéllyel nem rendelkezett, miközben munkavégzését megszüntette (LB.Mfv.I.10.156/2000.).

Átlagkereset, kártérítés megfizetése

A munkavállaló, ha a munkaviszonyát nem a törvényben előírtak szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a rá irányadó felmondási időre járó átlagkeresetének megfelelő összeget megfizetni.

A munkáltató a felmondási időre járó átlagkereset, illetve határozott idejű munkaviszony esetében – amennyiben a még visszalévő időtartam rövidebb, mint a felmondási időtartam – a hátralévő időre járó átlagkereset megfizetésén túlmenően az ezt meghaladó kárának megtérítését is követelheti az általános szabályoknak megfelelően. Ezt az igényt a kollektív szerződés rendelkezése esetén közvetlenül, ilyen szabályozás hiányában a bíróság előtt érvényesítheti.

Ha a vezető állású ügyvezető munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő kártérítéssel tartozik [Mt. 193. § (4) bekezdése, LB.Mfv.I.10.342/2000.].

A munkakör átadásának elmulasztása

A hátrány szempontjából a munkaviszony jogellenes megszüntetésével esik egy tekintet alá, ha a munkavállaló elmulasztja a munkakörének szabályszerű átadását és a munkáltatóval való elszámolást [Mt. 97. § (1) bekezdése]. De a munkáltató is köteles a munkaviszony bármely címen történő megszüntetésekor a munkavállalónak átadni a jogszabályban előírt igazolásokat, melyek megtagadása (feltételhez kötése) kártérítési felelősséget alapoz meg [Mt. 98. § (1) bekezdés, 174. § (1) bekezdés, MD II/403., 404.].

 

A vállalkozás jövedelmének elszámolása A dolgozót kárenyhítési kötelezettség ugyan nem terheli, ellenben az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató jogellenes intézkedése esetén sem köteles megtéríteni a kiesett időre járó munkabérnek azt a részét, ami máshonnan megtérült. Ebből a szempontból minden olyan jövedelmet figyelembe kell venni, ami munkavégzésből ered. A vállalkozásban végzett tevékenység eredménye ennek megfelelően olyan jövedelem, amit adott esetben le kell vonni a kiesett időre járó munkabérből. Nem járnak el jogszerűen tehát, amikor a dolgozót az Mt. 100. §-ának (2) bekezdése alapján megillető kétszeres összegű végkielégítést és a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét megállapító ítélet jogerőre emelkedéséig eltelt időre járó munkabért egybeszámolták, és ebből vonták le a dolgozó vállalkozásból szerzett – számított – jövedelmét. A két igény ugyanis nem vonható össze. A végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg a munkavállalót akkor is megilleti, ha jövedelemkiesése nem volt. Az elmaradt munkabér összegéből csak az a jövedelem vonható le, ami meghaladja a munkavállaló munkaviszonya fennállása idején megszerzett egyéb jövedelmét (BH 1997/12/607.).

A ki nem adott szabadság elszámolása

A szabadság kiadása

A rendes szabadság a felmondási időnek a kötelező felmentési időt meghaladó részében is kiadható. Az alapszabadság egynegyede azonban, amelyről a munkavállaló rendelkezik, nem adható ki a felmondási időben (LB.Mfv.II.10.979/1998.).

A szabadság megváltása

A törvény kivételesen megengedi a rendes szabadság pénzben való megváltását olyankor, amikor a tényleges kiadás nem lehetséges. A munkavállaló munkaviszonyának megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor a munkáltató köteles a munkavállalónak még járó és ki nem adott szabadságot pénzben megváltani. A szabadságmegváltás ideje azonban nem hosszabbítja meg a munkavállalónak a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idejét (MK 79.; BH 2000/11/512.).

Ha a munkaviszony megszűnt, a munkáltató jogszerűen váltja meg a munkavállaló addig ki nem adott rendes szabadságát. E helyett a munkavállaló nem igényelheti – a munkaviszony meghosszabbításával – a szabadság kiadását (LB.Mfv.II.10.166/1999.).

Jogellenes munkaviszony-megszüntetésnél az elmaradt munkabérrel díjazott időre további díjazás szabadságmegváltás címén nem jár, amennyiben a felmondási idő alatt nem végzett munkát. Abban az esetben azonban, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnése napjáig munkát végez, és ez okból nem veszi igénybe természetben a szabadságnapokat, azokat meg kell váltani. Az előbbi esetben a szabadság pénzbeli megváltása azt jelentené, hogy azonos időszak minden munkanapjára munkabért és az úgynevezett szabadságnapok időtartamára átlagkeresetet is kapna a munkavállaló (MD I/301).

Vezetők szabadsága

A vezető állású munkavállaló munkaviszonyának megszűnése esetében csak akkor igényelheti a rendes szabadsága igénybe nem vett részének megváltását, ha a szabadság igénybevételének akadályát bizonyítja (LB.Mfv.II.10.419/1998.).

Megváltott szabadság visszafizetése

Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a részére járt volna, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni.

Nem jár vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló halála, illetve nyugdíjazása, vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, illetőleg ha a munkavállalót sorkatonai (polgári) szolgálatra hívták be.

Az átlagkereset kiszámítása

A Munka Törvénykönyve meghatározza, hogy mely esetekben kell a munkavállalónak személyi alapbért, illetve távolléti díjat, továbbá átlagkeresetet fizetni. Az Mt. 152. §-ának az átlagkeresetre vonatkozó rendelkezése szerint ha átlagkeresetet kell fizetni a munkavállalónak, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga jár. Átlagkeresetszámításnál az időbér esetén a személyi alapbért az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni, ahol a számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak. Ennél rövidebb munkaviszony esetén a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), ennek hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ban kifizetett munkabér veendő figyelembe.

Tényleges számítás

Az egy órára, illetve egy munkanapra járó átlagkeresetet mindezek figyelembevételével úgy kell kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó időszaki munkabérének együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkával töltött, továbbá a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok számával. E kettő együtt adja az úgynevezett osztószámot. A naptári negyedév, illetve ennek hiányában az a naptári hónap, amelyben a munkavállalónak kifizetett munkabéréhez osztószám nem tartozik, az irányadó időszak meghatározásánál nem vehető figyelembe.

Irányadó időszak

Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó meghatározott időtartamra járó munkabérnek, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti munkavégzés alapján járó munkabérnek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső, az osztószám figyelembevételével számított időarányos részét kell az átlagszámításnál a kifizetett munkabér összegébe beszámítani. Havi átlagkereset számításnál a munkavállaló egynapi átlagkeresetének 22-szerese, míg órabérnél az egy órára megállapított átlagkereset és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata értendő az egynapi átlagkereset alatt.

Feltételezett átlagkereset

Az ítélkezési gyakorlat szerint az átlagkereset-számítás fenti szabályaitól kivételesen eltérésnek van helye, ha a szabályok alkalmazása veszélyeztetné az átlagkereset-számítás rendeltetését, amely a munkában nem töltött idő alatt munkavégzés esetén valószínűleg elérhető kereset megközelítő megállapítására és térítésére irányul (BH 1995/6/377.). Ezért különösen hosszabb kiesett időre történő átlagkereset-számításnál szakértő útján véleményezett, feltételezett átlagkereset figyelembevétele jogszabálysértés nélkül lehetséges (LB.Mfv.II.10. 035/2001).

Munkabér, költségtérítés, egyéb juttatás

A munkavállalót megillető járandóságok közül a munkabéreket általában a KSH munkaügyi statisztikai fogalmak című összeállítása sorolja fel, kivételesen azonban ettől a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása eltérhet. A Legfelsőbb Bíróság számos esetben kimondta, hogy a minősítésnél nem a juttatás elnevezése, hanem annak rendeltetése az irányadó. Ehhez képest munkabér lehet a költségtérítésnek nevezett, de a végzett munka anyagi elismerését szolgáló juttatás, vagy a devizaellátmány kifizetése, ha az éves terv százszázalékos teljesítéséhez volt kötve. Munkabér a prémium, a feladatteljesítéshez kötött munkabér vagy az ilyen jellegű mozgó bér. Ugyanakkor nem munkabér a végkielégítés, illetve többlet-végkielégítés, illetve a munkaviszony keretén kívül történt munkavégzés ellenszolgáltatása. Amennyiben a teljesítménybér kötvényfizetéssel valósult meg, abban az esetben a munkavállalóknak a kötvényből származó bevétele munkabérnek minősült (EH. 54.).

A vezetőre vonatkozóan eltérő rendelkezést tartalmaz az Mt. 190. §-ának (4) bekezdése. Ha a munkáltató a vezető munkaviszonyát csőd- vagy felszámolási eljárás során szünteti meg, a munkaviszony megszüntetésekor járó díjazás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató legfeljebb hathavi átlagkeresetet köteles előre megfizetni. A vezető részére ezt meghaladóan járó díjazás a csőd- vagy felszámolási eljárás megszűnésekor, illetőleg a felszámolási zárómérleg, vagy a záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után válik esedékessé.

A kamatszámítás szabályai

A kamat a jogszerű követelés, igény esedékességétől jár, és a bruttó összeg után számítandó. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának az ítélkezési gyakorlatban alkalmazandó véleménye értelmében a 2000. szeptember 1. előtt keletkezett jogviszonyból eredő kamat mértéke az esedékességtől 2001. december 31-éig évi 20 százalék. A 2002. január 1. után esedékes kamat mértéke 2002. december 31-éig évi 11 százalék. A 2003. január 1. után járó kamat mértéke a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mérték.

A fentiektől eltérően a 2000. szeptember 1. után keletkezett jogviszonyból származó kamat mértéke 2000. december 31-ig évi 12 százalék, 2001. január 1-jétől 2002. december 31-ig évi 11 százalék, majd 2003. január 1. után a mindenkori költségvetési törvény szerinti mértékű.

A jogutód munkáltató felelőssége

A jogutódlás időpontjában a munkaviszonyból származó jogok és kötelességek a jogelődről a jogutód munkáltatóra szállnak át. A jogelőd munkáltató – az igénynek a jogutódlás időpontját követő egy éven belüli érvényesítése esetén – a jogutód munkáltatóval egyetemlegesen felelős a munkavállalóval szemben a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért. Amennyiben a jogutód munkáltató a jogutódlás időpontjától számított egy éven belül a működésével összefüggő okra alapítva mondja fel, illetve ha az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése szerinti munkáltatói intézkedéssel szünteti meg a dolgozó munkaviszonyát, a jogelőd munkáltató kezesként felel a munkavállalót a munkaviszony megszűnésekor megillető járandóságokért. (Az említett jogszabályhely szerint a munkáltató a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát megszüntetheti úgy is, hogy egyévi, vagy ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkeresetet fizet a dolgozónak.)

A kezesi felelősség feltétele [Mt. 85/A § (6) bekezdés], hogy a jogelőd munkáltató, a jogelőd munkáltató többségi tulajdonában álló másik társaság, a jogelőd munkáltató többségi tulajdonosa vagy az előbb említett szervezet többségi tulajdonában álló másik társaság a jogutód munkáltató legfőbb szervében a szavazatok több mint 50 százalékával rendelkezzen.

A bíróság gyakorlatából Az egyik munkaügyi perben a bíróság ítéletének indokolása szerint alapos volt a felperes keresete a felmondás jogellenességének megállapítását, valamint a 45 nap felmondási időre és a 4 havi végkielégítésre való jogosultságot illetően. Ugyancsak nem volt vitás, hogy a dolgozó 1998-ra 29 nap szabadságmegváltásra, míg 1999. október 30-áig 25 nap szabadság megváltására jogosult napi 1821 forint átlagkereset figyelembevételével. A munkáltató bizonyította, hogy 1997-ben munkaruhát adott a dolgozónak, illetve 1998 áprilisában 6000 forint munkaruhapénzt fizetett ki a részére. A per során 11 darab, egyenként 1400 forint értékű étkezési utalványt nyújtott át a felperesnek. A bíróság szerint ezek a juttatások költségtérítés jellegűek, az állandó bírói gyakorlat szerint csak munkavégzés esetén járnak a munkavállalónak. A felperes 1998. június 6-ától keresőképtelen volt, munkát nem végzett, ezért költségtérítés jellegű szolgáltatásra nem jogosult. A Legfelsőbb Bíróság jogszerűnek találta az eljárt bíróságoknak a felperes munkabérigénye, továbbá az étkezési hozzájárulással és munkaruhával kapcsolatos igénye elutasítását, és annak indokait is. Helytállóan hivatkoztak az eljárt bíróságok arra, hogy miután a felperes a perbeli időszakban keresőképtelen volt, emiatt munkát az alperesnél nem végezhetett, ezért nem részesülhetett volna munkabérben sem. Az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest akkor illeti meg a kiesett időre átlagkereset és juttatás, ha ettől a munkaviszonyának jogellenes megszüntetése miatt esett el. Ha munkát ennek hiányában sem végzett volna, átlagkeresetet (más juttatást) nem igényelhet