A szakszervezetek visszatérő követeléseire 1994-ben kiadott irányelv régi hiányt pótolva biztosította a nemzetközi cégek különböző országokban tevékenykedő munkavállalóinak jogát a tájékozódásra és a konzultációra az őket érintő kérdésekben. Ilyen téma például a vállalatcsoport gazdasági és pénzügyi helyzete, üzleti tevékenysége, a termelés és az értékesítés előre látható fejlődése, a foglalkoztatás várható alakulása, az esetleges vállalati egyesülés vagy az üzembezárás. A dokumentum nem nevesíti ugyan az európai üzemi tanácsot – csak a jogok érvényesüléséhez szükséges fórum kialakítására hívja fel a figyelmet -, a gyakorlatban azonban eddig ez a forma bizonyult a legeredményesebbnek.
Akadozó együttműködés
Korábban az érdekvédőknek naponta kellett szembesülniük azzal, hogy míg a különböző országok nemzeti vállalatainál a szakszervezetek, illetve az üzemi tanácsok törvények által garantáltan működnek együtt a menedzsmentekkel, ez koránt sincs így a külföldi érdekeltségű, főleg a nagyobb cégeknél. Az irányelv ezért azokra a multinacionális vállalatokra terjed ki, amelyek az Unió országaiban legalább ezer alkalmazottat foglalkoztatnak, mégpedig oly módon, hogy legalább két tagállam területén legkevesebb 150-150 fős telephelyet működtetnek. Nem kevesen vannak ilyenek.
A szakemberek a közelmúltban Budapesten – a Vasas Szakszervezeti Szövetség szervezésében – kétnapos nemzetközi fórumon tekintették át a "munkavállalók Európájának" pillanatnyi helyzetét. A brüsszeli székhelyű, mintegy hatmillió tagot számláló Európai Fémipari Dolgozók Szövetsége európai üzemi tanácsokkal foglalkozó állandó bizottságának kihelyezett ülésén kiderült, hogy Európa-szerte a különböző ágazatoknál összesen mintegy 1500, a fémiparban körülbelül 600 vállalatnál kell alakítani ilyen érdekvédelmi testületet. Ebből ez év májusáig összesen már csaknem 600 létrejött, 250 a fémiparban. A szakszervezetek és a menedzsmentek közötti megállapodásoknak mintegy kétharmadát az irányelvek megjelenését követő két-három évben kötötték meg, azután a folyamat lelassult. A konferencia résztvevői szerint azonban mostanában mintha ismét előtérbe kerülne ez a téma.
Eredményes akciók
A hazai helyzetet Csurgó Sándor, a vasasszakszervezet szakértője értékelte. Megítélése szerint Magyarországon ma mintegy száz olyan külföldi érdekeltségű cég működik, amelyek anyavállalatánál uniós csatlakozásunk után európai üzemi tanácsot kell alakítani. A nemzetközi vállalatok különösen az élelmiszer- és az energiaiparban, a szolgáltatásokban, valamint a kereskedelemben és a fémiparban bukkannak fel. A vasasszakszervezet szerveződési területén 29 olyan leányvállalatot talált a szakértő, amely az uniós direktíva hatálya alá esik. A tanács létrehozásáról huszonnégynél már megállapodás született, 9 esetében pedig – a két évvel ezelőtti 3-mal szemben – a magyarországi képviselő immár teljes jogú tagként vesz részt a munkában.
A kezdetektől van például magyar tagja az Electrolux európai üzemi tanácsának. Mindez annak ellenére így van, hogy még benn sem vagyunk az Európai Unióban. Semmi nem tiltja ugyanis – megfigyelői vagy tanácskozási joggal – "külső tagok" meghívását a grémiumokba, feltétel azonban mindkét fél szándéka és a tanács más országbeli tagjainak egyetértő nyilatkozata. Az európai szakszervezetek mindenesetre következetesen támogatják a kelet-európaiak bevonását a tanácsokba, és mindinkább oldódik a munkáltatók ellenállása is a "fejlődés egy más fokán állókkal" szemben.
A budapesti szakmai fórum résztvevőinek tapasztalatai szerint rendkívül hasznosak a tanácsok. Luc Triangle, a belga vasasszakszervezet elnöke kifejtette például, hogy jó keretet adnak a munkaadók és a munkavállalók közötti szociális párbeszédhez, kitűnő eszközei az országokon átívelő tájékoztatásnak. Az is igaz, hogy a menedzsmentek nemritkán csak a döntések után adnak tájékoztatást a tanácsnak, de mégis: e szervezetek életrevalóak és továbbfejlesztésre érdemesek. Bizonyítékul szolgálnak erre a jó példák is. Széles körben emlegetik például az egyik nagy gépjárműgyártó cég esetét. A konszern vezetői tavaly tervbe vették, hogy gazdaságossági okokból bezárják három országban lévő üzemeiket. Az európai üzemi tanács tagjai azonban – előre értesülvén erről – egyet nem értésük jeleként akciónapot szerveztek, és azt javasolták a döntéshozóknak, hogy a leépítendő létszámot inkább osszák szét a különböző telephelyek között. Szavuk meghallgatásra talált.
Pénzalapok felosztása
Zsótér András, az Electrolux szakszervezeti vezetője, üzemi tanácsának elnöke – és a konszern európai üzemi tanácsának magyar tagja – ugyancsak kedvező tapasztalatokat szerzett. Náluk – mint kifejti – végképp nem jellemző, hogy érdemi kérdésekről csak döntés után kapnának tájékoztatást. A vállalatcsoport központjában és a jászberényi gyárban egyaránt ismeretlen ez gyakorlat, ha így lenne, értelmét vesztené az egész. Igaz, előfordul, hogy a tanács tizennyolc országból – Stockholmba, Rómába, Londonba, Brüsszelbe vagy éppen Budapestre évente egyszer vagy rendkívüli esetben többször – érkező tagjai egyes kérdésekben már a vezetés kikristályosodott véleményével ismerkedhetnek meg, azonban volt rá példa, hogy még ilyenkor is sikerült módosítani az állásponton.
Azt persze figyelembe kell venni, hogy az európai üzemi tanácsok és a helyi vállalati tanácsok feladata nem azonos a menedzsmentekéivel, sőt, lehetőségeiket illetően a két tanács között is lényeges eltérések vannak. A magyarországi üzemi tanácsok a tájékozódási és konzultációs jog mellett a szociális pénzalapok felosztásában, a szociális-jóléti intézmények hasznosításában egyetértési jogot is gyakorolnak. Máskülönben a két szervezeti forma kiegészíti egymást. Az európai üzemi tanácsokban jelen lévő képviselőknek ugyanis módjuk van egészen friss és széles körű tájékoztatást nyújtani "vállalati" kollégáiknak, míg ezek gazdag munícióval indíthatják útra "európai" társaikat.
