A választások óta eltelt néhány hónapot (100 napot) még reménykedő hangulatban élhették meg a munkavállalók különböző csoportjai és a munkáltatók. A következő néhány hét a kijózanodásé lesz, az azt követő – remélhetőleg nem túl hosszú – időszak a helyreállítással, a gazdaság stabilizálásával telik el.
Az osztogató gazdaságpolitika a négyévente esedékes menetrendszerű járattal érkezett, s mint mindig, most is sikerült zavart okoznia. A leköszönt kabinet a maradás reményében emelte a fizetéseket, juttatásokat, míg a nyertest ígéretei kötelezték, hogy megvalósítsa elődjénél is grandiózusabb vállalásait. A társadalmi (bér)feszültségeket ismerve a kormány cselekedetei tulajdonképpen helyénvalóak, csupán arra figyelmeztetnek az elemzők, nem biztos, hogy a gazdaság ilyen mérvű juttatásokat egyensúlyromlás nélkül képes kitermelni. A jövedelmi viszonyok alakulása alapján azt is hihetnénk, hogy gőzerővel megkezdődött az uniós bérfelzárkóztatás: az első félévben a versenyszférában közel 15, a költségvetésiben majd' 29 százalékkal emelkedtek a keresetek. S ebben még nincs benne a 100 nap során végrehajtott bérfejlesztés. A tavalyi első félévhez viszonyítva több mint 11 százalékkal nőttek a reálkeresetek, s ez éppen a kormányzati ígéretek betartása miatt az év egészére is igaz marad.
Úgy tűnik föl, hogy a kormány elsősorban a munkavállalókra és szervezeteikre tekint, amikor a munka világával kapcsolatos döntéseket hoz. Kitűnt ez a Munka Törvénykönyve – szeptember elején hatályba lépett – módosításakor is. A szakszervezeti jogosítványok bővítése, a tagdíj fizetésből történő levonásával a dolgozóknak kedvezett, a munkaszervezés, valamint a pihenőnapok kiadási rendjének változtatásával pedig egyértelműen a munkaadók helyzetét szigorította.
Az ősz elején ismét beindul a törvénygyár, de ez az időszak minden bizonnyal a "húzd meg" jegyében telik majd el. A jövő évi gazdálkodást megalapozó tervezés során már nem lehet figyelmen kívül hagyni a fizetési mérleg romlását, az egyensúly megbomlását, amelyekért alapvetően a kedvezőtlen világgazdasági helyzetet okolják a gazdaságirányítók. Elengedhetetlen tehát a takarékosság – minden szinten. Az idei mérték harmadával kalkulált reálbér-növekedés nem sok jóval kecsegteti a munkavállalók hadát, de a munkaadók is csak reménykedve figyelhetik: mi valósulhat meg az ígért adó- és járulékcsökkentésből. (Az egyszerűsített vállalkozói adót választók potenciális körének szűkítése jól mutatja a tendenciát.)
Nem tudni, a dekonjunktúra még meddig lesz a nyakunkon, de ebben az időszakban is lehet és kell is a gazdálkodás körülményein javítani. Az arányok, a mértékek kidolgozása, a kedvezményezettek kiválasztása a kormány lehetősége és felelőssége. Az adó- és a költségvetési törvényekből választ kapunk, milyen feltételekkel indulhatunk a jövő évnek.