A közhasznú foglalkoztatást, mint aktív foglalkoztatáspolitikai eszközt, az 1991-es foglalkoztatási törvény rögzítette. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök közé azok sorolhatók, amelyek munkával próbálják orvosolni a munkanélküliséget, szemben a segélyezéssel. Évente százezren vannak azok, akik hosszabb vagy rövidebb ideig közhasznú munka révén jutnak keresethez.
A jogszabály alapján közhasznú foglalkoztatásban csak a regisztrált munkanélküliek vehetnek részt. Kizárólag közfeladat megoldására szegődtethetők, és csak olyan munkakörben, ahol létszámleépítés nem volt és ilyen szándék a foglalkoztatás ideje alatt sincs. Közhasznú foglalkoztatás jellemzően a közszférában lehetséges. A Foglalkoztatási Alaprész általában a teljes költségek 70 százalékát állja. Ez azonban a gyakorlatban megyénként más és más. A támogatás mértékét minden évben újraszabályozzák. Alapvetően a szervezőn múlik, hogy a közhasznú munkában részt vevők milyen munkaköröket töltenek be.
Vidéken nehezebb
Az alacsonyan képzett emberek esetében és főként vidéken a kommunális foglalkoztatás a jellemző. Az egyes települések anyagi helyzete meghatározó lehet a közmunka mint foglalkoztatáspolitikai eszköz felhasználásában is. A nemzetközi falufelújítási díjat nyert 240 lakosú Somogydöröcskén például 8 munkanélkülit alkalmaztak közhasznú munkára, és ezzel a munkanélküliség megszűnt a faluban.
Ugyanakkor számos, a munkanélküliség által sújtott és ezért többszörösen hátrányos helyzetű településnek nincsenek olyan forrásai, amelyek révén programok megvalósításába kezdhetnének, s így a támogatástól is elesnek. Ennek ellenére a közhasznú munka sok helyütt az egyik leghatékonyabb eszköz a munkanélküliség csökkentésére. Az egyik legnehezebb helyzetben levő Borsod-Abaúj-Zemplén megyében például tavaly az új munkahelyek túlnyomó többségét a közhasznú foglalkoztatás révén teremtették meg, miközben az ipar csak azok egynegyedét adta.
A nagyobb városokban egyre inkább a közintézményeknél, iskolákban, múzeumokban, gondozási központokban próbálják elhelyezni a közhasznú munkásokat. Vannak persze speciális esetek, például amikor a munkanélküli diplomás. Ilyenkor, ha a foglalkoztató részéről van igény, a munkanélkülit például pedagógiai asszisztensi, könyvtárosi munkakörben is el lehet helyezni. A közhasznú foglalkoztatás alapvetően átmeneti és kisegítő jellegű. Ez a támogatási forma ugyanis egy fő számára legfeljebb egy évig adható. A támogatottak preferenciáit időről időre a regionális munkaügyi tanácsok határozzák meg. A nagyvárosok és főként Budapest tapasztalatai is arra utalnak, hogy e foglalkoztatási forma egyik legnagyobb akadálya az alacsony kereset.
A Fővárosi Munkaügyi Központ 1999. december 31-ig egy szakképzetlen ember esetében – függetlenül attól, hogy milyen munkakörben dolgozik – bruttó 25 ezer forintos maximumot határozott meg. Középfokú végzettségűek esetében, a központ döntése alapján, a plafon bruttó 35 ezer forint. Ennél többet a Fővárosi Munkaügyi Központ közhasznú foglalkoztatott fizetésének támogatására nem ad, függetlenül attól, hogy a dolgozónak milyen gyakorlata van és hány éves. Elvileg a foglalkoztatók ezeket az igen alacsony béreket kiegészíthetik. Ez azonban a gyakorlatban csak ritkán fordul elő.
Alacsony a bér
Kulinyi Márton, a Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat ügyvezető igazgatója szerint nehéz felmérni, hogy a munkanélküliek közül hányan és igazából milyen feltételek mellett szeretnének részt venni a közhasznú munkában a nyomott bérek ellenére. A szolgálat nemrégiben felmérést végzett a közhasznú foglalkoztatók körében. A felmérés során a foglalkoztatók leginkább arról panaszkodtak, hogy az emberek nem akarnak dolgozni.
A regisztrált munkanélkülieknek a tapasztalatok szerint átlagosan 20 százaléka vonható be a közhasznú munkába. Az alacsony arány okaként említhető az is, hogy a munkaügyi intézményi struktúra abszolút alkalmatlan arra, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket személyre szabottan próbálja a munkanélküliséggel szemben használni. A szakértői becslések arról szólnak, hogy a teljes közhasznú foglalkoztatotti kör csak elenyésző részének, mintegy 20-40 százalékának van esélye arra, hogy a legális munkaerőpiacon munkát kapjon. Felmérések szerint a közhasznú foglalkoztatás funkciói közül a munkanélküliek számára az a legfontosabb, hogy van mit csinálniuk, van hova menniük, értelmes munkát végeznek, visszatér az önbecsülésük és bár alacsony, de fix összeget keresnek.
Egy működő rendszer
A Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálatnál jellemzően közhasznú munkások dolgoznak. Pontosabban a rendszer itt úgy működik, hogy valakit felvesznek adott munkakörbe dolgozni mint közhasznú munkást, aztán vagy egy év múlva, vagy még hamarabb átminősítik főállású dolgozóvá. Kulinyi Márton felhívta a figyelmet arra, hogy ennek a támogatási formának az egyik nagyon értékes eredménye a reintegráció. Évente 100-120 olyan ember van, akit ez a szolgálat közvetít ki a fővárosban, és a közhasznú munka révén főállásúvá válik. Közülük 30-40-et az az intézmény vesz át, ahova eredetileg is kiközvetítették közhasznú munkára. Ha a közhasznú munkást az adott intézmény nem minősíti át főállásúvá, akkor gyakran előfordul, hogy a Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat elküldi a dolgozót álláskereső tréningre. A szolgálat vezetője úgy véli, hogy egy-egy ilyen tréning minden szempontból ösztönzően hat, és a munkanélküli sikeresebben talál magának alkalmazást a munkaerőpiacon.
Jogszabály-módosítás várható
Budapesten jelenleg a munkanélküli-járadékra jogosultak nem közvetíthetők ki közhasznú munkára. A szolgálat vezetője szerint ez kényszerítő erővel hat a munkanélküli-járadékra jogosultakra, hogy állást keressenek maguknak. Egyébként a foglalkoztatási törvény aktuális módosítása is ilyen általános megoldást jelöl meg.
A Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási szolgálat vezetője úgy látja, hogy e változtatás mellett és ellen egyaránt vannak érvek. Egyrészt szeretnék megszüntetni azt a gyakorlatot, amely szerint számos munkáltató a közhasznú foglalkoztatást hosszú távú és folyamatos munkaviszonynak tekinti. Ilyen esetekben ugyanis úgy tűnhet, mintha az önkormányzatoknál kettős finanszírozás lenne. Ezt a célt jól szolgálná a jogszabály megváltoztatása. Ugyancsak a módosítás mellett szól, hogy elkényelmesedéshez vezet, ha a dolgozó folyamatosan, több éven keresztül közhasznú foglalkoztatásban vesz részt. Ezzel szemben a tervezett lépés hatékonyságát, célszerűségét megkérdőjelezi, hogy a közhasznú foglalkoztatásban rendszeresen érdekelt kör tagja tartósan általában nem tud elhelyezkedni a legális munkaerőpiacon.
D. D.
