Utazási idő megítélése osztott munkaidő-beosztás esetén


Az egyik munkavállalónknak, akit háromhavi munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztással foglalkoztatunk, minden hétköznap két településen kellene munkát végeznie, az első telephelyen 8:00–12:00, a második telephelyen 14:30–16:30 között. A két munkavégzés között a munkavállalónak nincs ideje hazautazni. A két település között kb. 10 perc az út busszal. Alkalmazható-e erre az esetre az Mt. 100. §-a szerinti osztott napi munkaidő úgy, hogy erről a munkavállalóval megállapodást kötünk, valamint a munkaszerződésben a munkahely mindkét telephelyet tartalmazni fogja? Ekkor csak a két telephelyen beosztott időt számoljuk el munkaidőként, a köztes idő pihenőidő. Vagy a két munkavégzési hely közötti utazásra tekintettel munkaidőként kell elszámolni a 8:00–16:30 közötti teljes időtartamot?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2023. június 6-án (245. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4703

[…] mindkét telephelyet tartalmazza munkavégzési helyként [Mt. 45. § (3) bek.]. Kérdéses ugyanakkor a két telephely közötti utazás minősítése a munkaidő szempontjából. Az idézett szabályból láthatóan, a két munkaidőrész közötti időszak pihenőidő, amely alatt a munkavállalónak rendelkezésre állási vagy munkavégzési kötelezettsége nincs. Emellett nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama [Mt. 86. § (3) bek. b) pont]. Mivel arra nincs és nem is lehet előírás, hogy a két munkaidőrész között a munkavállaló hol tartózkodik, a kérdés szerinti esetben az utazás a munkavállaló első munkavégzési helyéről egy általa választott tartózkodási helyre, majd onnan a második munkavégzési helyre […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.