Munkaközi szünet – eltérő feltételek egyes munkavállalói csoportoknál
Kérdés
A munkáltatónál jelenleg kétfajta munkaidő-szabályozás létezik. A fizikai állománynak a fél óra munkaközi szünetet fizeti a munkáltató, a szellemi állomány részére a 20 perc munkaközi szünetet viszont nem. Tehát a fizikai állomány 7,5 óra munkavégzésért 8 órára járó bért kap, míg a szellemi állomány 8:20 perc munkavégzésért 8 órát. A szellemi állománynál további intézkedést kíván bevezetni a munkáltató, a bekártyázásnál, illetve a kikártyázásnál egy úgynevezett időeltolást szeretne alkalmazni, amely öt perc lenne. Tehát a bekártyázást követően csak öt perc elteltével indulna a munkaidő, a kikártyázásnál pedig öt perccel előbb telne le a munkaidő. Ezáltal további 10 perccel többet kellene benn tartózkodni egy szellemi munkavállalónak, vagyis 8,5 óra munkavégzésért kapna 8 órányi bért. Szabályos-e, hogy a munkáltató a munkavállalók bizonyos csoportjára eltérő munkaközi szünet elszámolását alkalmazza, kötelezheti-e a szellemi állományban lévő munkavállalókat arra, hogy további 10 perccel többet dolgozzanak, mint egy fizikai munkavállaló? A munkajogi szabályozás mellett sérti-e mindez az egyenlő bánásmód elvét?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2021. április 20-án (211. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4125
[…] munkavállalók esetében a 30 perces munkaközi szünetet a munkaidő részének tekinti, míg a szellemi munkakörben dolgozók esetében a 20 perces szünet nem része a munkaidőnek.Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme csak akkor merül fel, ha a különbségtétel oka valamely védett tulajdonság, azaz lényegi személyiségjegy (pl. nem, életkor, vallás, etnikai származás [Mt. 12. §]). Ha erről nincsen szó, hanem a munkavállalók tevékenységének jellege, a munkaszervezés igényei indokolják a munkaközi szünet eltérő kezelését, az nem jogellenes különbségtétel. Fontos viszont, hogy a munkaközi szünetben a munkavállalót nem terheli rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség, hiszen a szünet rendeltetése éppen az, hogy a munkavállaló a munkavégzés megszakításával pihenhessen, illetve személyes szükségleteivel foglalkozzon (pl. mosdóhasználat, étkezés, telefonálás). Ezért a szellemi munkavállalók esetén a kérdés szerinti esetben nem a munkavégzés ideje 8 óra 20 perc naponta, hanem ez csak a napi munkaidő kezdetétől a napi munkaidő végéig tartó időtartam, amelyből 8 órát kell rendelkezésre állni és munkát végezni.Ami a be- és kilépéssel kapcsolatos eljárást illeti, ez a kérdésben leírt formában nem szabályos. Egyáltalán nem tűnik megalapozottnak ugyanis, hogy a munkaidő valóban mindennap öt perccel a belépés után kezdődik, és mindennap éppen öt perccel a kilépés előtt érne véget. A be- és kilépés időpontja csak a munkahelyre érkezést, illetve az onnan való távozás pillanatát mutatja, de ez teljesen eltérő is lehet a munkaidő kezdetétől és […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2021. április 20-án (211. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4125
[…] munkavállalók esetében a 30 perces munkaközi szünetet a munkaidő részének tekinti, míg a szellemi munkakörben dolgozók esetében a 20 perces szünet nem része a munkaidőnek.Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme csak akkor merül fel, ha a különbségtétel oka valamely védett tulajdonság, azaz lényegi személyiségjegy (pl. nem, életkor, vallás, etnikai származás [Mt. 12. §]). Ha erről nincsen szó, hanem a munkavállalók tevékenységének jellege, a munkaszervezés igényei indokolják a munkaközi szünet eltérő kezelését, az nem jogellenes különbségtétel. Fontos viszont, hogy a munkaközi szünetben a munkavállalót nem terheli rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség, hiszen a szünet rendeltetése éppen az, hogy a munkavállaló a munkavégzés megszakításával pihenhessen, illetve személyes szükségleteivel foglalkozzon (pl. mosdóhasználat, étkezés, telefonálás). Ezért a szellemi munkavállalók esetén a kérdés szerinti esetben nem a munkavégzés ideje 8 óra 20 perc naponta, hanem ez csak a napi munkaidő kezdetétől a napi munkaidő végéig tartó időtartam, amelyből 8 órát kell rendelkezésre állni és munkát végezni.Ami a be- és kilépéssel kapcsolatos eljárást illeti, ez a kérdésben leírt formában nem szabályos. Egyáltalán nem tűnik megalapozottnak ugyanis, hogy a munkaidő valóban mindennap öt perccel a belépés után kezdődik, és mindennap éppen öt perccel a kilépés előtt érne véget. A be- és kilépés időpontja csak a munkahelyre érkezést, illetve az onnan való távozás pillanatát mutatja, de ez teljesen eltérő is lehet a munkaidő kezdetétől és […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
