Kiküldött munkavállalók – a munkaügyi dokumentumok megőrzése


Az Mt. 297. §-ának (3) bekezdése előírja a jogosult (azaz a fogadó munkáltató) számára azt a kötelezettséget, hogy az ugyanezen szakasz szerint meghatározott dokumentumok a kiküldetés befejezésétől további 3 évig a küldő munkáltató székhelyén vagy telephelyén hozzáférhetők és ellenőrizhetők legyenek. Ezen kötelezettség teljesítése nem egyszerű, erre az Mt. kommentárja is utal. Felmerült lehetséges megoldásként az, hogy az iratokat mi magunk mint jogosultak őrizzük meg. Ehhez az iratokat lemásolnánk, és ha a külföldi munkáltatónak egy ellenőrzés során szüksége van rá, akkor minket megkeres, és mi a rendelkezésére bocsátjuk, így eleget téve annak a követelménynek, hogy a dokumentumok "a küldő munkáltató székhelyén vagy telephelyén hozzáférhető és ellenőrizhető legyen". Amennyiben ezt a megoldást választjuk, akkor az iratok – és ezzel együtt értelemszerűen a személyes adatok – kezeléséhez megfelelő jogalapot jelent-e a jogosult, azaz a fogadó munkáltató számára önmagában az Mt. 297. §-ának (3) bekezdésében előírt gondoskodási kötelezettség, vagy ez esetben egyéb jogcímet kellene biztosítanunk mind a dokumentumok megőrzésére, mind a dokumentumoknak szükség esetén a küldő külföldi munkáltatóhoz történő továbbítására? A kérdést kissé máshonnan megközelítve: felmerült az a megoldás is, hogy jogosultként felhívjuk a küldő munkáltató figyelmét a 3 éves megőrzési kötelezettségére. Ilyen esetben, ha a magyar hatóság azt tapasztalja, hogy a küldő munkáltató nem tudja a részére biztosítani a dokumentumokat, akkor minket, fogadó munkáltatót milyen jogkövetkezménnyel sújthat? A Met. alapján szankcionálható-e bármi módon a fogadó munkáltató, ha a küldő munkáltató a kiküldetés befejezését követően nem tudja a hatóság rendelkezésére bocsátani az iratokat, annak ellenére, hogy például a kiküldetést megelőzően a fogadó munkáltató ezen kötelezettségre igazolhatóan felhívta a figyelmét?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2020. december 15-én (206. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4051

[…] székhelyén vagy telephelyén hozzáférhető és ellenőrizhető legyen [Mt. 297. § (3) bek.]. A dokumentumok megőrzésének kötelezettsége tehát a kiküldött munkavállalókat fogadó felet terheli. A kiküldetés befejezését követő 3 év tekintetében a törvényszöveg szerint a "munkáltató székhelyén vagy telephelyén" kell hozzáférhetőnek lennie a felsorolt munkaügyi dokumentumoknak. Véleményünk szerint itt "munkáltató" alatt nem a külföldi (kiküldő) munkáltatót, hanem a fogadó munkáltatót (a jogosultat) kell érteni. A szabály célja ugyanis az, hogy a fogadó állam hatóságai számára megkönnyítsék a kiküldetések ellen­őrzését, ez pedig nem valósulna meg akkor, ha a kiküldetés befejezését követően a dokumentumok külföldön, a kiküldő munkáltatónál lennének fellelhetőek. Ezt erősíti meg, hogy a szabály alapját adó uniós irányelv szerint a tagállamok a munkaügyi dokumentumok megőrzésére, elérhetővé tételére vonatkozó kötelezettséget csak a saját területükön lévő, hozzáférhető […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.