Órabérben – az elszámolás szaldója


Hogyan kell értelmezni a gyakorlatban azt a helyzetet, amikor a négy-, illetve hathavi munkaidőkeretben foglalkoztatott órabéres munkavállaló aláírta az Mt. 156. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti "eltérő megállapodást", amely szerint havi átalány helyett csak a ténylegesen teljesített óraszámok után kap munkabért? A munkáltatónak ebben az esetben is kötelező beosztani, illetve ledolgoztatni az összes beosztható óraszámot a munkaidőkeret végéig, és csupán a ténylegesen kifizetett munkabér összege fog havonta ingadozni, de a munkaidőkeret zárásakor, függetlenül a beosztott munkaidő mértékétől, a munkavállaló összességében ugyanannyi munkabért kap, mint az a munkavállaló, aki nem írta alá az eltérő megállapodást, azaz aki havi átalányban részesült? Vagy arról van szó, hogy ilyen esetben a munkáltató az "eltérő megállapodás" alapján mentesül a teljes foglalkoztatási kötelezettség és az esetlegesen felmerülő állásidő megfizetése alól? Szélsőséges esetben (például megrendelés hiánya miatt) megtehető az is (joggal való visszaélés megállapítása nélkül), hogy a munkáltató egy adott hónapban egyáltalán nem osztana be munkaidőt, és ezért a munkavállaló abban a hónapban nem kapna munkabért?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2020. február 25-én (193. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3824

[…] teljesítendő óraszám szorzata alapján kapja meg a munkabérét. Ez az elszámolás azonban csak a felek eltérő megállapodásának hiányában irányadó. A munkáltató és a munkavállaló megállapodhatnak "klasszikus órabérezésben" is, tehát hogy a munkavállaló minden hónapban a ténylegesen teljesített órák után kapja a munkabérét [Mt. 156. § (1) bek. b) pont]. Ez akár azt is jelentheti, hogy ha az adott hónapban egyetlen órára sem osztotta be a munkáltató, akkor nulla forint bérben részesül.Ez a szabály ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a munkáltató választása szerint akár kevesebb órára is beoszthatja az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozó munkavállalót, mint amennyire az szerződött. A munkaidő "ledolgoztatása" ugyanis nemcsak joga, de egyben kötelezettsége is a munkáltatónak. A törvény szerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni [Mt. 51. § (1) bek.]. Ezt nevezzük foglalkoztatási kötelezettségnek. Ebből eredően, ha a munkaidőkeret […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.