Szabadságra való jogosultság és a kiadás – ha felmondtak


Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2020. január 14-én (191. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3782

[…] a gyermek születésének évétől: erre a pótszabadságra tehát 2018-tól jogosult [Mt. 118. § (1) bek. b) pont]. Mindezek alapján a munkavállalónak 2018-ban összesen 27 munkanap szabadság járt. 2019-ben a 27 munkanap időarányos része, számításaink szerint kb. hét munkanap szabadság járt részére.A kérdés megemlíti, hogy a 45 napos felmondási idő – amelynek hossza az Mt. 69. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a munkavállaló ötéves munkaviszonyára tekintettel helyesen került meghatározásra – 2019. október 26-án kezdődött, és december 9-én járt le. Ezzel összefüggésben úgy tűnik, a felmondási idő lejártának – és egyúttal a munkaviszony megszűnésének – az időpontja tévesen került meghatározásra. Ha ugyanis a 45 napos felmondási idő október 26-án, a kiadott szabadság lejártát követő napon vette kezdetét, mivel azt naptári napban (és nem munkanapokban) kell számítani, az már november 29-én lejárt. Így valójában ez az időpont a munkaviszony utolsó napja is. Ebből következően szinte bizonyos, hogy a december 9-ig járó munkanapokra számfejtett járandóság (amelynek összegét értelemszerűen nem tudjuk ellenőrizni) nem helyesen került meghatározásra, hiszen a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díjat csak november 29-ig kellett volna fizetniük. A távolléti díj számítására irányadó rendelkezések pontosan meghatározzák, hogy ezen időszakra azt miképpen kell kiszámítani. Adatok hiányában pontosan nem tudjuk megmondani, hogy mennyi is lenne az irányadó távolléti díj. Érdemes megjegyezni, hogy havibér esetén a távolléti díj "alapbérrészének" meghatározásakor a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával [Mt. 136. § (3) bek., 148. § (1) bek. a) pont, 149. § (1) bek.].Ha a munkáltató a munkavállalót a felmondási idő teljes tartamára mentesíti a munkavégzési kötelezettség alól, erre az időre távolléti díj jár. Egyfelől távolléti díj jár a kötelező felmentési időre is, másfelől a munkáltató egyoldalú döntése alapján történő munkavégzés alóli mentesítés idejére is. Amint azt fentebb írtuk, ha a munkavállaló e jogcímeken mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, ezen időszakok is jogszerző időnek számítanak a szabadságra való jogosultság szempontjából, azaz növelik a 2019-re járó szabadság tartamát. Mivel a felmondási idő felére nem lettek volna kötelesek mentesíteni a munkavégzés alól a munkavállalót, ha maradt még ki nem adott szabadság, azt a felmondási idő kötelező felmentési idővel nem érintett részében is kiadhatták volna. A kérdés szerint 2018. és 2019. évben 22 + 2 + 5, azaz összesen 29 munkanap szabadság került kiadásra. Úgy tűnik, hogy a 2018-ra járó 27 és a 2019-re járó hét (azaz összesen 34) munkanapból öt munkanap kiadására nem került sor a munkaviszony megszűnéséig. Megjegyzendő, a felmondási idő nem hosszabbítható meg a kiadott vagy kiadandó szabadsággal. Így, ha a munkaviszony megszűnésének időpontjában volt olyan szabadságrész, amit ezt megelőzően nem adtak ki, azt Önök kötelesek pénzben megváltani (Mt. 125. §).A kérdésből […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.