Osztott munkaidő – kollektív szerződés alapján a közlekedési ágazatban


Az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése alapján a kollektív szerződés a közlekedési ágazatok szinte valamennyi munkaköreiben lehetővé teszi azt, hogy az érintett munkavállaló megkérdezése és beleegyezése nélkül állapítson meg osztott munkaidőt. De vajon az ilyen módon bevezetett osztott munkaidőnek kötelező (alapelvi) előfeltétele-e az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen arra, hogy haza tudjon menni a "kieső" időben, vagyis a tartózkodási helyet ne a munkáltató határozza meg? Mi van akkor, ha a munkavállaló a munkahelyétől távol lakik, és emiatt a munkahelyét nem tudja elhagyni, és ott helyben kénytelen eltölteni a köztes időt? Például a munkavállaló minden harmadik nap reggel 7 és másnap 7 között végez munkát, 22 és 4 óra közé esik az osztott munkaidő munkamentes része. Ebben az esetben a "kieső idő" munkaidőnek minősül, vagy talán ügyeletnek? Ha ez esetleg mégis jogszerűen minősülne ügyeletnek, akkor az évi 250 (300) órás korlát "megkerülése" végett "átnevezhető-e" a kollektív szerződésben ez a konstrukció készenlétnek, ha a munkavállaló tényleg nem tud hazamenni? Ha igen, akkor miért?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2019. október 14-én (187. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3715

[…] munkaidő két elkülönülő részre oszlik. A két munkaidőrész közötti időtartam – ami legalább két óra – pihenőidőnek minősül. Azaz, ilyenkor a munkavállalót nem terheli rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség, illetve díjazás sem jár erre az időszakra. Ebből eredően a munkavállaló a köztes időben el is hagyhatja a munkavégzés helyszínét, természetesen azzal, hogy a második munkaidőrész kezdetére vissza kell érnie, munkára képes állapotban. Ez az időszak azonban nem minősül sem készenlétnek, sem ügyeletnek, hiszen annak tartama alatt nincs szó rendelkezésre állási kötelezettségről (Mt. 110-112. §). Azt viszont nem követeli meg a jogszabály, hogy az osztott munkaidőbe ékelődő pihenőidő alatt a munkavállaló haza tudjon menni. Felhívjuk a figyelmet, hogy a munkavállalót akkor sem terheli rendelkezésre állási kötelezettség, ha a munkavégzés helyét fizikailag nem hagyja el, így például alhat, olvashat.Így, bár a munkavállalónak csak a következő munkaidőrész kezdetén kell rendelkezésre állnia, valóban előfordulhat, hogy a köztes idő rövidsége és/vagy a távoli lakóhelye miatt ezt az időszakot nem tudja otthon tölteni. Ez önmagában […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.