Munkavállalói felmondás munkaadói nyomás hatására


Egyházi intézményben dolgozom 2013 óta. Egészségi állapotom kicsit megromlott, az utóbbi időben sokat voltam táppénzen emiatt. Ezt a főnökség és egyes kollégáim nehezményezték és szóvá is tették. Az intézmény lakói szeretnek, kollégáim nagyobb részével jól kijövök, a munkámat rendesen elvégzem. Az egyik kollegina viselkedése azonban bántó és sértő már egy ideje. A főnökségnek ezt több ízben jeleztem is, de semmi nem történt az ügyben. Eddig sokszor megtörtént már, hogy a főnökség előtt valótlan dolgokat állított mind a lakókkal, mind pedig velem kapcsolatban, ezért jeleztem nekik, hogy így nem szeretnék itt tovább dolgozni, és szeretném beadni a felmondásom, de pontos dátumot nem mondtam. A főnököm már a munkám során is azzal zaklat, hogy "akkor adjam be a felmondásom már holnap", és ne is indokoljam meg, végkielégítést se kérjek, ő eltekint a harminc nap felmondási idő felének letöltésétől. Táppénzre azonban nem mehetek addig, mert az idő alatt is felmondhat nekem, és ő meg is fogja indokolni, hogy miért. Ez számomra nagyon zavaró, illetve kínos. Egyes nővér kollégáim viselkedése mind velem, mind a lakókkal szemben is sok kívánnivalót hagy maga után. Emiatt a lakók sokat panaszkodnak, de a főnökség nem hisz sem nekem, sem a nekik – utóbbiakra ráfogják, hogy demensek (ész, értelem nélküli állapot). Sajnálom őket, nem mernek már szólni sem, mert félnek, hogy csak rosszabb lesz nekik. Én már ezt nem bírom sokszor nézni, és szóvá szoktam tenni, ami miatt haragszik rám négy-öt kolléga. A többi kollégám sem szól, mert féltik a munkahelyüket, így nincs bizonyítékom. Kérem, tájékoztassanak arról, hogy mik a lehetőségeim. Várjam meg, hogy a főnököm mondjon fel? Mit lehet tenni, ha a felmondás indokolásában számomra elfogadhatatlant ír? Köteles vagyok ilyenkor az indokolást elfogadni?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2018. december 17-én (174. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3454

[…] döntés helyességéről teljes mértékben meg van győződve. A munkáltató azon magatartása, mely sürgetőlegesen hat Önre, elvileg nem jogszerű. A munkáltató ugyanis nem tarthatja nyomás alatt a munkavállalót annak érdekében, hogy az adja be a felmondását. Ha a munkaviszonya határozatlan idejű, az Mt. alapján nem kell (és nem is tanácsos) megindokolnia a felmondását. Ha azonban határozott időre szól, azt csak abban az esetben tudja megszüntetni jogszerűen felmondással, ha annak oka olyan körülmény, amely az Ön számára lehetetlenné tenné a munkaviszony fenntartását, vagy a körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna [Mt. 67. § (2) bek.]. Megjegyezzük, ha Ön mond fel, a felmondási idő az Mt. általános szabálya szerint harminc nap, amit le is kell dolgoznia. Azaz, nincs kötelező felmentési idő. A munkáltató azonban dönthet úgy, illetve meg is állapodhatnak arról, hogy a felmondási idő egy részét nem köteles munkavégzéssel tölteni. Szintén érdemes utalni arra, hogy a munkavállaló általi felmondás esetén általános szabály szerint nem illeti meg végkielégítés a munkavállalót, így az, hogy Ön kap-e végkielégítést, nem attól függ, Ön kér-e vagy sem, hiszen erről az Mt. egyértelműen rendelkezik.Azt, […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.