Egyenlő bér elve – saját munkavállaló és az iskolaszövetkezeti diák esetében


Sérül-e az egyenlő munkáért egyenlő bér elve az alábbi esetben? Egy kiskereskedelmi hálózatnál, szakképesítést nem igénylő munkakör ugyanazon feladatait párhuzamosan több munkavállaló is ellátja. A munkavállalók között saját alkalmazottak és iskolaszövetkezeteken keresztül foglalkoztatott nappali tagozatos diák hallgatók is megtalálhatók. A munkáltató különbséget tehet-e a saját alkalmazottak órabére, illetve az iskolaszövetkezeten keresztül foglalkoztatottak órabére között? Jelen esetben eltérő (nem homogén) munkavállalói csoportokról beszélhetünk? Amennyiben igen, ez alapot ad a munkabérben való különbségtételre?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2015. november 23-án (125. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2457

[…] szempontjából ún. összehasonlítható csoportot jelentenek, az egyenlő bér elvét tehát a diákszövetkezet munkáltató és a szolgáltatás fogadója egyetemleges felelősséggel köteles alkalmazni a diákmunkások bérének meghatározásánál.Az Mt. 12. §-a szerinti egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elve szempontjából munkabérnek minősül minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás. Az Ebktv. 21. §-ának f) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen – többek között – a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások, ezen belül az Mt. 12. §-ának (2) bekezdésében meghatározott munkabér megállapításában és biztosításában. Tiltott megkülönböztetési feltételként az Ebktv. 8. §-ában felsorolt tényezők közül szóba jöhet az életkor [o) pont], esetleg a foglalkoztatási jogviszony részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama [r) pont], illetőleg az érintettek egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője [t) pont], ez utóbbi körbe értve a diákmunkásként való foglalkoztatást. Az önmagában az említettekre alapított megkülönböztetés tehát tiltott.Nem jelenti ugyanakkor az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés [Ebktv. 22. § (1) bek. a) pont]. Ennek az egyenlő bér elve szempontjából sajátos szempontjait az Mt. 12. §-a részletezi: a munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerőpiaci viszonyokat kell figyelembe venni. Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület (EBTT) 384/2/2008. TT. sz. állásfoglalása szerint akkor is megállapítható két munka egyenlő értéke, […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.