Részmunkaidő – az "idők" arányosítása


Az Mt. 99. §-ának (2) bekezdése alapján a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje a tizenkét, heti munkaideje a negyvennyolc órát nem haladhatja meg. A beosztás szerinti napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani. A törvény azonban nem rendelkezik a részmunkaidős munkavállaló rendkívüli munkavégzéséről. Mit jelent ebben az esetben a rendkívüli munkaidő? Az ő esetükben is a fenti rendelkezést kell alkalmazni, vagy arányosítani kell? Például egy 4 órás munkavállaló napi munkaideje (rendkívüli munkavégzéssel együtt) maximum napi 6 óra, heti munkaideje 24 óra lehet?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2014. január 6-án (95. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1841

[…] munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje négy óránál rövidebb is lehet [Mt. 99. § (1) bek.].A részmunkaidős foglalkoztatás esetén is az minősül rendkívüli munkavégzésnek, amit az Mt. ilyenként a 107. §-ában felsorol. Például, ha a részmunkaidős munkavállaló hétfőn 4 óra munkavégzésre volt beosztva, de a munkáltató mégis 6 órát foglalkoztatta, akkor ez munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés lesz, és a további 2 órát rendkívüli munkavégzésként kell elszámolni. Nincs azonban akadálya, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabályaira figyelemmel eleve 6 órát osszon be a munkáltató egy munkanapra azzal, hogy egy későbbi munkanapra (munkanapokra) pedig arányosan kevesebb munkaidőt rendel el.A részmunkaidőnek csak ott van jelentősége, hogy a rendkívüli munkaidő 250 órás éves keretét – amelyet kollektív szerződés legfeljebb 300 órára emelhet – arányosan kell alkalmazni [Mt. 109. § (2) bek., 135. § (3) bek.]. A példánkban szereplő napi 4 órás rész­munkaidő […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.