Időarányosnál hosszabb tartamban kiadott szabadság – a távolléti díj visszakövetelhetőségének kérdése


A településünkön lévő óvodában két dajkának közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonya. A szabadságot a nyári szünet miatt kiadták mindenkinek augusztus hónapban, így a munkaviszonyt megszüntető szeptember 4-én kelt iraton derült ki, hogy az időarányos szabadságot túllépték, és most vissza kellene fizetni a kapott bért, ami számukra kedvezőtlen. Úgy értesültem, hogy 2013. január 1-je óta, amennyiben a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig a részére járó szabadságnál többet vett igénybe, az erre az időre kifizetett munkabért a munkáltató már nem követelheti vissza. Sajnos azt nem tudom, hol és milyen jogszabály tartalmazza ezt a változást, így kérem, ha ez igaz, írják meg, hogy ne terheljük a két munkavállalót a visszafizetendő összeggel.


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. október 28-án (92. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1786

[…] vonatkozó rendelkezések azonban hiányoznak az Mt.-ből, és figyelemmel arra, hogy az Mt. 2012. július 1-jén lépett hatályba, még a bírói gyakorlatban sem találhatunk fogódzót.E körben – a szerkesztőségünk által ismert szakirodalmi vélemények közül – jelenleg két eltérő álláspont létezik. Az egyik vélemény szerint a munkavállalónak vissza kell fizetnie a "túladott" szabadságra járó díjazást a munkáltatónak. Az álláspont szerint mindez egyrészt következik az Mt. azon rendelkezéséből, mely szerint a megszerzett jogosultság feletti mértékben igénybe vett szabadságra járó díjazás jogalap nélkül kifizetett munkabérnek minősíthető, amelyet – általános szabályként – a munkáltató 60 napon belül visszakövetelhet a munkavállalótól. Továbbá a megfizetett szabadság jogalap nélküli munkabérként történő kezeléséből következően – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – a kifizetett többletet akár az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja a munkáltató.A másik álláspont szerint nem keletkezik jogalap nélkül kifizetett munkabér. Olyan esetre, amikor a munkavállaló több bért kapott, mint amennyire jogosult lett volna – például azért, mert kevesebb munkaórát dolgozott, mint amennyit kifizettek a részére -, nem keverhető össze a túladott szabadságok kérdésével. Ekkor nem beszélhetünk jogalap nélkül kifizetett munkabérről, már csak azért sem, mert egyrészt a kifizetés szabályosan történt, másrészt a kérdéses szabadságnapok szabályosan kerültek ki­adásra a munkavállalónak. Így azon napokra a munkabér (távolléti díj) is szabályosan került kifizetésre. Nincs olyan jogszabályhely, amely szerint a munkavállaló szabadságait "egyenletesen" kellene kiadni. Az álláspont szerint, ha a munkavállalónak szabályosan szabadságot adtak ki, akkor azon szabadságnap jogcíme végleges. Arra a napra, mint szabályosan kiadott szabadságnapra, távolléti díj jár. Ezt utólag megváltoztatni nem lehet. Amennyiben a munkavállalónak az időarányosan járóhoz képest több szabadságot adtak ki, az még önmagában a konkrét szabadságnapok jogcímét […]
 
Kapcsolódó címkék:    
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.