Rendkívüli munkavégzés és a munkavállaló vezető állása
Kérdés
Egyik munkavállalónk keresetlevelet nyújtott be ellenünk a munkaügyi bíróságra, annak érdekében, hogy térítsük meg számára a nálunk eltöltött 3 hónapban teljesített összes rendkívüli munkája ellenértékét. A helyzet sajátossága, hogy a munkavállaló munkaszerződésébe ugyan nem foglaltuk bele, hogy az Mt. szerint vezető állású, de véleményünk alapján ez már önmagából a munkaköre elnevezéséből (üzletágvezető-helyettes) nyilvánvaló kellett, hogy legyen, ezért nem formálhat jogot a rendkívüli munka ellenértékére. Ő arra hivatkozik, hogy maga az üzletágvezető folyamatosan "pihenőidőt és éjszakát" nem kímélve foglalkoztatta, meglátásunk szerint azonban éppen azért kapott kiemelkedő alapdíjazást, hogy bármikor elérhető és felkészült legyen. Szerintünk a munkavállaló a betöltött munkakörből és a körülményekből tudta, hogy vezető, és egyedül az, hogy erről írásban nem tájékoztattuk, még nem teremt jogalapot számára a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés ellenértékére. Van esélyünk a pernyertességre?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2011. április 4-én (50. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 961
[…] helyettesek feladat- és hatáskörüknél fogva milyen befolyással rendelkeznek a munkáltató működésére, és a vezető távollétében mennyiben jogosultak annak helyettesítésére. A bírói gyakorlat szerint a helyettes akkor minősül vezetőnek az Mt. 188. § (1) bekezdése alapján, ha az első számú vezető távolléte és akadályoztatása esetén ő rendelkezik befolyással a munkáltató működése terén (BH 2002. 414., BH2005. 76.). Más a helyzet azonban a tulajdonos által vezetőnek minősített munkavállalók esetében. Az Mt. 188/A. § (1) bekezdése szerint a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségű munkakör tekintetében előírhatja, hogy az ilyen munkakört betöltő munkavállaló – az Mt. által meghatározott rendelkezések vonatkozásában – vezetőnek minősül. Ez utóbbi körülményről a munkavállalót a munkaviszony létesítésekor írásban tájékoztatni kell, vagyis a tulajdonos egyoldalú nyilatkozatával jogosult az érintett munkavállaló munkakörét vezetőnek minősíteni, de csakis írásban. Amennyiben az írásbeli tájékoztatást a munkáltató elmulasztja, akkor a következetes bírói gyakorlat szerint az érintett munkavállaló nem tekinthető az Mt. 188/A. § szerinti vezetőnek minősülő munkavállalónak. A jogszabály kötelező előírására figyelemmel így az a munkavállaló, aki csupán az ellátott tevékenység jellegéből következtethetett arra, hogy a munkáltató szándéka arra irányult, hogy ő vezetőnek minősüljön, gyakorlatilag mégsem tekinthető vezetőnek. Összefoglalva: javasoljuk, elsőként alaposan vizsgálják meg a munkáltató szervezeti felépítését, ha azonban abból nem vezethető le, hogy az érintett személy valóban az első számú vezető általános helyettese volt, akkor őt csupán az Mt. 188/A. §-a alapján tekinthették volna az vezetőnek. Itt pedig az írásbeli tájékoztatás […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2011. április 4-én (50. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 961
[…] helyettesek feladat- és hatáskörüknél fogva milyen befolyással rendelkeznek a munkáltató működésére, és a vezető távollétében mennyiben jogosultak annak helyettesítésére. A bírói gyakorlat szerint a helyettes akkor minősül vezetőnek az Mt. 188. § (1) bekezdése alapján, ha az első számú vezető távolléte és akadályoztatása esetén ő rendelkezik befolyással a munkáltató működése terén (BH 2002. 414., BH2005. 76.). Más a helyzet azonban a tulajdonos által vezetőnek minősített munkavállalók esetében. Az Mt. 188/A. § (1) bekezdése szerint a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségű munkakör tekintetében előírhatja, hogy az ilyen munkakört betöltő munkavállaló – az Mt. által meghatározott rendelkezések vonatkozásában – vezetőnek minősül. Ez utóbbi körülményről a munkavállalót a munkaviszony létesítésekor írásban tájékoztatni kell, vagyis a tulajdonos egyoldalú nyilatkozatával jogosult az érintett munkavállaló munkakörét vezetőnek minősíteni, de csakis írásban. Amennyiben az írásbeli tájékoztatást a munkáltató elmulasztja, akkor a következetes bírói gyakorlat szerint az érintett munkavállaló nem tekinthető az Mt. 188/A. § szerinti vezetőnek minősülő munkavállalónak. A jogszabály kötelező előírására figyelemmel így az a munkavállaló, aki csupán az ellátott tevékenység jellegéből következtethetett arra, hogy a munkáltató szándéka arra irányult, hogy ő vezetőnek minősüljön, gyakorlatilag mégsem tekinthető vezetőnek. Összefoglalva: javasoljuk, elsőként alaposan vizsgálják meg a munkáltató szervezeti felépítését, ha azonban abból nem vezethető le, hogy az érintett személy valóban az első számú vezető általános helyettese volt, akkor őt csupán az Mt. 188/A. §-a alapján tekinthették volna az vezetőnek. Itt pedig az írásbeli tájékoztatás […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
