Munkaközi szünet
Kérdés
A Munka Törvénykönyve 122. §-ának értelmezéséről érdeklődnék. Napi 8 óra munkavégzés esetén mennyivel nő meg a munkában töltött idő a munkaközi szünet miatt, 1 órával vagy 1 óra 20 perccel?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. november 2-án (43. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 828
[…] perc munkaközi szünet jár [Mt. 129/A. § (2) bekezdés]. A munkaközi szünetet – eltérő megállapodás hiányában – a munkavégzés megszakításával kell biztosítani. Az Mt. 117. § (1) bekezdés a) pontja szerint azonban a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottnál a munkaközi szünetet a munkavégzés megszakítása nélkül kell kiadni. Az általános szabály szerint tehát – a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók kivételével – a munkaközi szünet nem képezi a munkaidő részét, annak azonban nincs akadálya, hogy a kollektív szerződés vagy akár a felek megállapodása ettől eltérően rendelkezzen. Ilyen eltérő rendelkezés azt jelenti, hogy a munkaközi szünetre is megilleti a munkavállalót a munkabére, továbbá a munkaidőbe is bele kell számítani a szünetet. Mindebből következően a munkaközi szünet kiadásának legáltalánosabb esete a gyakorlatban az, ha a munkavállaló beosztása szerint napi nyolc óra munkát végez, munkaközi szünete nem része a munkaidejének és a munkaközi szünetet a munkáltató részére a munkaideje megszakításával adja ki. Ebben az esetben, ha például reggel nyolc órakor kezdődik a munkavállaló napi munkaideje, és húsz perc munkaközi szünetet biztosít […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. november 2-án (43. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 828
[…] perc munkaközi szünet jár [Mt. 129/A. § (2) bekezdés]. A munkaközi szünetet – eltérő megállapodás hiányában – a munkavégzés megszakításával kell biztosítani. Az Mt. 117. § (1) bekezdés a) pontja szerint azonban a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottnál a munkaközi szünetet a munkavégzés megszakítása nélkül kell kiadni. Az általános szabály szerint tehát – a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók kivételével – a munkaközi szünet nem képezi a munkaidő részét, annak azonban nincs akadálya, hogy a kollektív szerződés vagy akár a felek megállapodása ettől eltérően rendelkezzen. Ilyen eltérő rendelkezés azt jelenti, hogy a munkaközi szünetre is megilleti a munkavállalót a munkabére, továbbá a munkaidőbe is bele kell számítani a szünetet. Mindebből következően a munkaközi szünet kiadásának legáltalánosabb esete a gyakorlatban az, ha a munkavállaló beosztása szerint napi nyolc óra munkát végez, munkaközi szünete nem része a munkaidejének és a munkaközi szünetet a munkáltató részére a munkaideje megszakításával adja ki. Ebben az esetben, ha például reggel nyolc órakor kezdődik a munkavállaló napi munkaideje, és húsz perc munkaközi szünetet biztosít […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
