Fizetés nélküli szabadság otthoni ápolásra – döntés mérlegelési jogkörben?!


A héten egyik közalkalmazottunk egy év fizetés nélküli szabadságot kérelmezett nővére, illetve külföldön élő fia ápolása céljából. Nővére vidéken, a közalkalmazott többi rokonával azonos városban él, míg a fia Németországban. Az ápolást a közalkalmazott Németországban, a fia lakcímén oldaná meg. A közalkalmazott orvosi igazolást is hozott, amely felsorolja egyrészt a nővér krónikus betegségeit, másrészt tartalmazza, hogy az asszony folyamatos ápolást és felügyeletet igényel. Az igazolást kiállító orvossal történő megbeszélés során kiderült, a közalkalmazott nővére nem fekvőbeteg (ellátja magát), és a közalkalmazott ápolási díjat sem igényelt. Kell-e alkalmaznunk az Mt. 139. § (1) bekezdését, vagy az ismertetett körülmények okán dönthet-e a vezető mérlegelési jogkörében a fizetés nélküli szabadság engedélyezéséről?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. szeptember 20-án (41. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 805

[…] arra, hogy az ápolásra nem kerülhet sor az ilyen céllal működő intézményben. Annak nincsen akadálya, hogy a közalkalmazott és a közeli hozzátartozó lakóhelyétől eltérő, más helyen valósuljon meg az ápolás, és ez lehet akár egy külföldi lakóhely is, mivel a szabályozás nem korlátozódik a Magyarországon élő közeli hozzátartozók ápolására. A tartós otthoni ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja. Ez azt jelenti, hogy a közalkalmazott a nővére vagy a fia orvosának igazolása esetén veheti igénybe a fizetés nélküli szabadságot. Kérdésük szerint a közalkalmazott nővérének orvosa állította ki az igazolást arról, hogy az asszony tartós otthoni gondozásra és ápolásra szorul, a fizetés nélküli szabadság igénylése esetén nem releváns, hogy a közalkalmazott egyébként a Németországban élő fiát is gondozni szeretné (ehhez ugyanis a fiú kezelőorvosa által kiállított igazolásra lenne szükség). Az igazolást kiállító orvos véleménye – miszerint a nővér nem fekvőbeteg, és el tudja látni magát – véleményünk szerint nem szolgál kellő alapul ahhoz, hogy a munkáltató megtagadja a fizetés nélküli szabadság kiadását. Megjegyezzük, hogy nem csak a fekvőbetegek szorulhatnak tartós otthoni ápolásra és felügyeletre, gondoljunk csak például a fizikailag teljesen ép, ám szellemileg sérült betegekre. Hasonlóképpen, az a körülmény sem mérv­adó, hogy a közalkalmazott nem igényelte az Sztv. 40-44. §-aiban szabályozott ápolási díjat, hiszen ez nem automatikusan, a fizetés nélküli szabadság időtartamára, hanem a közalkalmazott igénylése alapján jár. A munkáltatónak nincsen mérlegelési lehetősége, hogy az igazolással alátámasztott kérelem bemutatását követően engedélyezi-e a fizetés nélküli […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.