Részmunkaidő – a nyugdíjra jogosító szolgálati idő szempontjából
Kérdés
Hogyan kell figyelembe venni a nyugdíj és a szolgálati idő kiszámításakor annak tényét, hogy a munkavállaló 2008. 09. 01-jétől 2010. 06. 30-ig hatórás részmunkaidőben volt foglalkoztatva? (A nyugdíjjárulék-köteles jövedelme meghaladta a mindenkori minimálbér kétszeresének összegét.) Jelent-e különbséget, ha a részmunkaidős foglalkoztatás négy órában történik?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. augusztus 9-én (39. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 756
[…] bekezdésének, valamint a Tny. 34. § (2) és (4) bekezdésének alkalmazása során – az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében – a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. Tehát a Tny. 39. § (1) bekezdése alapján a részmunkaidős munkavállalók szolgálati idejét a nyugdíjra való jogosultság szempontjából mindenképpen el kell ismerni, vagyis a részmunkaidő minden napja szolgálati időnek minősül. Az arányosítás csak akkor jön szóba, amikor a nyugdíj összegének kiszámításához a szolgálati idő szerinti mértéket kell meghatározni. Amikor legalább a minimálbér alapján történt a járulékfizetés, nem kell arányosítani, egy nap egy nap szolgálati időt jelent a mérték szempontjából is. Ha a minimálbérnél kevesebb a járulékalap, akkor szükséges arányosítani. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. augusztus 9-én (39. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 756
[…] bekezdésének, valamint a Tny. 34. § (2) és (4) bekezdésének alkalmazása során – az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében – a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. Tehát a Tny. 39. § (1) bekezdése alapján a részmunkaidős munkavállalók szolgálati idejét a nyugdíjra való jogosultság szempontjából mindenképpen el kell ismerni, vagyis a részmunkaidő minden napja szolgálati időnek minősül. Az arányosítás csak akkor jön szóba, amikor a nyugdíj összegének kiszámításához a szolgálati idő szerinti mértéket kell meghatározni. Amikor legalább a minimálbér alapján történt a járulékfizetés, nem kell arányosítani, egy nap egy nap szolgálati időt jelent a mérték szempontjából is. Ha a minimálbérnél kevesebb a járulékalap, akkor szükséges arányosítani. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
