"Szabadnap" – a munkajogi megítélés
Kérdés
Munkavállalóink egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgoznak úgy, hogy heti kettőnél több pihenőnapra jogosultak. A két pihenőnapon túli "szabadnapok" minek minősülnek munkajogi szempontból (pihenőnapnak, szabadnapnak)? Hogyan számoljuk el ezeket a napokat például a szabadság szempontjából?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. július 19-én (38. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 742
[…] ún. szabadnapoknak: az Mt. 135. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. Ez a szabály biztosítja, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerint dolgozó munkavállaló a szabadság kiadása során azonos naptári időszakra mentesüljön a munkavégzés alól, mint az a munkavállaló, aki az általános (heti ötnapos) munkarendben dolgozik. Ha tehát a munkavállaló hetente csak négy napon végez munkát, de szabadság jogcímén az egész hétre mentesülni kíván a munkavégzési kötelezettség alól, akkor számára öt munkanap szabadságot kell kiadni. Ebből következően a négy munkanap mellett a szabadnapra is szabadságot kell kiadni a munkavállaló számára. Amennyiben a munkáltató egy hétnél rövidebb időre ad ki szabadságot, szintén figyelemmel kell lenni az Mt. 135. § (2) bekezdésében foglalt szabályra. Ezért szintén nemcsak a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkanapjaira vonatkozóan kell a szabadságot kiadni és elszámolni, hanem – a szabadsággal nem érintett munkanapok kivételével – azokra a "kiegyenlítő" napokra (szabadnapokra) vonatkozóan is, amelyek az adott hétre esnek, és amelyeken a munkavállaló nem végez munkát. "Szabadsággal nem érintett munkanapként" azt […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. július 19-én (38. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 742
[…] ún. szabadnapoknak: az Mt. 135. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. Ez a szabály biztosítja, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerint dolgozó munkavállaló a szabadság kiadása során azonos naptári időszakra mentesüljön a munkavégzés alól, mint az a munkavállaló, aki az általános (heti ötnapos) munkarendben dolgozik. Ha tehát a munkavállaló hetente csak négy napon végez munkát, de szabadság jogcímén az egész hétre mentesülni kíván a munkavégzési kötelezettség alól, akkor számára öt munkanap szabadságot kell kiadni. Ebből következően a négy munkanap mellett a szabadnapra is szabadságot kell kiadni a munkavállaló számára. Amennyiben a munkáltató egy hétnél rövidebb időre ad ki szabadságot, szintén figyelemmel kell lenni az Mt. 135. § (2) bekezdésében foglalt szabályra. Ezért szintén nemcsak a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkanapjaira vonatkozóan kell a szabadságot kiadni és elszámolni, hanem – a szabadsággal nem érintett munkanapok kivételével – azokra a "kiegyenlítő" napokra (szabadnapokra) vonatkozóan is, amelyek az adott hétre esnek, és amelyeken a munkavállaló nem végez munkát. "Szabadsággal nem érintett munkanapként" azt […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
