Munkaviszony-létesítés – felmentési idő alatt

Kérdés: Közalkalmazottunk jogviszonya átszervezés miatt 2025. szeptember 2. napján felmentéssel megszűnik. A felmentési idő letelte után öthavi távolléti díjának megfelelő végkielégítésre jogosult. Felmentési ideje 2025. április 3. napján kezdődik, 2025. május 23. napjától munkavégzési kötelezettsége alól mentesíti őt a munkáltató. Létesíthet-e jogviszonyt egy költségvetési szervtől teljesen független cégnél? Ha igen, hány órában van ez maximalizálva? Amennyiben nem lehetséges április 4-től a munkavállalás, mi a legkorábbi dátum, amivel elhelyezkedhet a közalkalmazott?
Részlet a válaszából: […] jogszerűen, ha ahhoz a munkáltató előzetesen írásban hozzájárult. Feltéve, hogy a közalkalmazotti jogviszonyában és az új munkavégzésre irányuló jogviszonyában részben vagy egészében azonos időtartamra esik a munkaideje. Abban az esetben, ha a munkavégzési kötelezettsége már a közalkalmazotti jogviszonyban nem áll fenn, álláspontunk szerint az Mt. – Kjt. tekintetében is alkalmazandó [Kjt. 2. § (3) bek.] – 6. §-ának (4) bekezdése értelmében is köteles a munkáltatónak bejelenteni a jogviszony létesítését, ugyanis a közalkalmazott minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról köteles a munkáltatóját tájékoztatni, amely a jogviszonyából eredő jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges. Ugyanezt erősíti a Kjt. kifejezett szabálya is: a közalkalmazott a munkaidejét nem érintő további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a közérdekű önkéntes tevékenység, az állami projektértékelői jogviszony és az Európai Unió Tanácsa 2024. második félévi magyar elnökségével kapcsolatos feladatok ellátására irányuló jogviszony kivételével – köteles a munkáltatónak előzetesen írásban bejelenteni, amely összeférhetetlenség esetén a további jogviszony létesítését írásban megtiltja. A munkáltatónak a munkavégzésre irányuló további jogviszony létesítését megtiltó intézkedése ellen munkaügyi jogvita kezdeményezhető [Kjt. 44. § (1)–(2) bek.]. Ez utóbbi esetben a közalkalmazott előzetes írásbeli hozzájárulást kérni nem köteles, de – néhány kivétellel – be kell, hogy jelentse a munkáltatónak az új jogviszony létesítését. Ugyanez a szabály irányadó akkor is, ha a közalkalmazottnak a felmentési ideje alatt még fennáll a munkavégzési kötelezettsége, ám a munkaideje egyáltalán nem esik egybe az új jogviszonyban irányadó munkavégzési kötelezettségével. Ezen túlmenően irányadó a Kjt. tekintetében az Mt. 8. §-ának (1) bekezdése is, mely szerint az új jogviszony létesítése a munkáltató jogos gazdasági érdekeit nem veszélyeztetheti. Ezen érdek sérelme esetén jogosult a munkáltató a jogviszony létesítését megtiltani.Megjegyzendő, hogy amennyiben a munkáltató az összeférhetetlenségről nem a közalkalmazott bejelentése alapján szerez tudomást, a tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül írásban felszólítja a közalkalmazottat az összeférhetetlenség megszüntetésére. Ha a közalkalmazott[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. május 13.

Felmentési idő kezdete nyugdíjas pedagógus esetén

Kérdés: Köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban foglalkoztatott óvodapedagógus 2026 márciusában öregségi nyugdíjra való jogosultságot szerez, és nyugdíjba szeretne vonulni. A jogviszony megszüntetésére felmentéssel kerülne sor [Púétv. 49. § (1) bek. e) pont]. A felmentési idő mikor indul a fenti esetben? Az öregségi nyugdíjra való jogosultság napját megelőzően vagy azt követően?
Részlet a válaszából: […] végleges határozatban az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjat állapítottak meg”.Az a) pont szerinti, az általános szabályok szerinti öregségi nyugdíjra alapított felmentés jogszerűen legkorábban akkor közölhető, amikor az érintett betöltötte a 65. életévét (továbbá rendelkezik a szükséges szolgálati idővel), és ennek folytán ezt követően indulhat a felmentési idő. Ebben az esetben nem szükséges, hogy a nyugdíjat a nyugdíjfolyósító hatóság előzetesen határozattal megállapítsa, és a foglalkoztatott ezt a határozatot a munkáltatónak bemutassa, a nyugdíjjogosultság fennállását a munkáltató maga is megállapíthatja.Ha viszont a b) pont szerinti „nők40” nyugdíjról van szó, a munkáltató csak akkor élhet felmentéssel, ha ezt a nyugdíjat az érintett részére a nyugdíjfolyósító hatóság már határozattal meg is állapította; ezt a határozatot viszont csak akkor hozza meg a hatóság, ha a nő ez iránt kérelemmel fordult hozzájuk. Ez esetben tehát a munkáltató a számára bemutatott határozat megismerését követően közölheti a felmentő jognyilatkozatot, továbbá a felmentési idő ettől kezdődően indulhat el.A Púétv. 49. §-ának (2) bekezdése ezen túlmenően így szól: a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a Tny. 18. §-ának (2a) bekezdésében foglalt feltételt (azaz a 40 év jogosító időt) legkésőbb a felmentési idő leteltekor teljesítő és ezt a nyugdíjbiztosítási szerv határozatával igazoló köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló kérelmezi. Ez a szabály a „nők40” nyugdíj miatti felmentésnek arra az esetére vonatkozik, amikor a nő maga is nyugdíjba kíván vonulni (az előző bekezdésben leírtak[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. június 3.

Eseti helyettesítés – díjazási kérdések

Kérdés: A Púétv. 77. §-ának (1) bekezdése, valamint 79. §-a (1)–(4) bekezdéseinek helyes értelmezése-e, hogy a 401/2023. Korm. rendelet 28. §-ának (1) bekezdése által felsorolt, a nevelési-oktatási intézményben a pedagógus munkakörben foglalkoztatott számára a kötött munkaidőnek neveléssel-oktatással le nem kötött részében elrendelhető tevékenységek közül az eseti helyettesítés kizárólag a részben kötetlen munkarendben foglalkoztatott pedagógus számára rendelhető el, a kötetlen munkarendben foglalkoztatott vezető számára nem? Amennyiben a vezető vagy helyettese mégis ellát eseti helyettesítést, mert más munkaszervezéssel a feladat nem látható el, keletkezik-e többlettanításidíj-fizetési kötelezettség? Figyelemmel a 401/2023. Korm. rendelet 89. §-ának (3) bekezdésére, miszerint az iskolában foglalkoztatott vezetői megbízással rendelkező vagy ilyen munkakörben foglalkoztatott pedagógus heti legfeljebb nyolc órában ellátott többlettanításáért az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott mértékű többlettanítási óradíj jár. Többlettanításnak minősül ugyanis az eseti helyettesítés is. Amennyiben a vezető számára az eseti helyettesítésért mint többlettanításért többlettanítási óradíj jár, akkor már az első órától megilleti?
Részlet a válaszából: […] munkaidőre oszlik. A vezető munkaideje a 2. melléklet szerinti neveléssel-oktatással lekötött munkaidőre (amelytől lefelé el lehet térni, tehát lehetséges, hogy a vezető egyáltalán nem tanít vagy nevel), és a vezetői, valamint az egyéb, a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőhöz kötött feladatokra (pl. osztályzás, dolgozatjavítás stb.) fordítandó két munkaidőrészre oszlik.A Púétv. 82. §-ának (1) bekezdése szerint a pedagógus a számára meghatározott neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn (heti 24 órán, vezetők esetében a 2. melléklet szerinti óraszámon) felül további tanórai és egyéb foglalkozást, szakszolgálati közvetlen foglalkozást munkáltatói utasítás vagy megállapodás alapján láthat el (a továbbiakban: többlettanítás). A többlettanítás munkáltatói utasításon alapuló egyik, a 82. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti egyik alesete az eseti helyettesítés, ha a többlettanításra a helyettesített pedagógus betegsége, balesete vagy egyéb ok miatt váratlanul van szükség. Nincs kizáró szabály, amely a pedagógusok közül azokat, akik vezetői megbízással is rendelkeznek, kizárja, és esetükben tiltja az eseti helyettesítés ellátását. Az, hogy a 79. § (3) bekezdése szerint a vezetői megbízással nem rendelkező, kötött munkaidőben dolgozó pedagógusok esetében a kötött munkaidőben rendelhető el az eseti helyettesítés, a vezetőkre nem vonatkozó korlátozás, hiszen nekik nincs kötött munkaidőrészük, csak a neveléssel-oktatással lekötött és az egyéb feladatok ellátására szolgáló munkaidőrész. A vezetők továbbá maguk osztják be a munkaidejüket, ennek során természetesen figyelemmel kell lenniük arra, hogy amikor órát, foglalkozást tartanak – akár a 2. melléklet szerinti óraszámon belül, akár azon felül, többlettanításként –, arra az időre munkaidőt osszanak be saját maguk számára.Második kérdésük a többlettanítás díjazására vonatkozott. Eseti helyettesítésért nem jár többlettanítási óradíj, csak a megállapodáson alapuló tartós[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. április 15.

Visszatérés szülési szabadságról – a munkáltatói felmondás

Kérdés: Szülési szabadságon lévő kismama jelezte a munkáltatója felé, hogy vissza szeretne térni a munkába. A felajánlott munkakört nem tudta elfogadni. A munkaviszony megszüntetésre kell, hogy kerüljön. Tíz év munkaviszonnyal rendelkezik a cégnél. Ebben az esetben jár neki a végkielégítés a munkaviszony megszüntetése esetén? Ebben az esetben munkáltatói felmondásról beszélhetünk?
Részlet a válaszából: […] megszüntetésére.Mivel a munkavállaló tíz éve már a munkáltatónál dolgozik, arra következtetünk, hogy határozatlan idejű munkaviszonyban áll. Ha az anya már nincs szülési szabadságon, illetve nem vesz igénybe gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot, munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése a gyermek hároméves koráig felmondási korlátozás alá esik [Mt. 66. § (4)–(5) bek.]. Ilyen esetben a munkaviszony a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból csak akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál az Mt. 45. §-ának (3) bekezdése szerinti munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja [Mt. 66. § (5) bek.]. Ha a munkakör-felajánlás azért nem valósul meg, mert a munkavállaló a fentieknek megfelelő munkakört nem fogadja el, a munkaviszony felmondható az Mt. felmondásra irányadó rendelkezéseivel összhangban, ám a felmondás indoka önmagában nem lehet az, hogy a munkavállaló nem fogadta el a felajánlott munkakört. Ilyen esetben akár a munkáltató a működésével összefüggő indokból szüntetheti meg a munkaviszonyt (pl. létszámcsökkentést rendel el). A felmondás indokának azonban világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie [Mt. 64. § (2) bek.]. A felmondás valós indoka viszont nem lehet az, hogy a munkavállalót a munkáltató azért nem kívánja alkalmazni, mert kisgyermeke van, ez ugyanis az egyenlő bánásmód követelményébe ütközne [Mt. 12. §], és hátrányos megkülönböztetést valósítana meg, ami a felmondást jogellenessé tenné. Abban az esetben, ha a felmondást a munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolná (bár erre a lehetőségre a kérdésben írottak nem utalnak), a munkaviszony csak akkor szüntethető meg jogszerűen, ha az az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okok valamelyikének megfelel, azaz olyan lenne, amelynél az azonnali hatályú felmondás is megalapozott lenne [Mt. 66. § (4) és (5) bek.]. Ez csak akkor fordulhatna elő, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné.Az Mt. 77. §-ának (1) bekezdése alapján általános szabály szerint a munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató felmondása folytán szűnik meg. Tíz év munkaviszony után a munkáltató háromhavi távolléti[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. április 15.

Munkavállaló halála – bérkifizetési kérdések

Kérdés: Elhunyt munkavállaló esetén a munkáltatónak kell-e az illetékes önkormányzatot értesítenie a halál tényéről és a ki nem fizetett munkabér összegéről, vagy elegendő, ha az ismert hozzátartozót tájékoztatja részletesen a függőben lévő kifizetésről, és annak a törvényes örökösök számára történő kifizetése részletes feltételeiről, azzal, hogy a munkabér hagyatéki leltárban történő feltüntetéséről gondoskodjanak? Amennyiben a munkáltatónak kell az illetékes önkormányzatot értesítenie, azt milyen jogszabály írja elő? Elegendő-e, ha a jogerős hagyatéki végzés bemutatásáig/megérkezéséig a munkáltató elkülönülten kezeli az elhunyt munkavállaló jogán számfejtett munkabért? Mi történik abban az esetben a ki nem fizetett munkabérrel és kilépőigazolásokkal, ha munkáltató nem kapja meg a hagyatéki végzést?
Részlet a válaszából: […] szükséges a kifizetéshez.A munkavállaló halála folytán a munkaviszony megszűnik [Mt. 63. § (1) bek. a) pont], és a munkáltatót terheli a munkaviszony megszűnésével összefüggő elszámolás, bér és egyéb juttatások kifizetésének kötelezettsége [Mt. 80. § (2) bek.]. Ezek a hagyaték részét képezik, és az örököst vagy örökösöket fogják megilletni a hagyatékátadó végzésben [Hetv. 79. §] foglaltak szerint. Amennyiben tehát a munkáltató tudomást szerez a munkavállaló haláláról, azt követően kifizetéseket már csak a hagyatékátadó végzés alapján teljesíthet; egyébként azt kockáztatja, hogy az arra nem jogosult személynek fizet, és tőle utóbb az örökös követelheti a kifizetést még egyszer. Előfordulhat, hogy a hagyatékátadó végzésben nincs tételesen feltüntetve az, hogy a munkabért melyik örökösnek kell kifizetni – ekkor abban az arányban kell az egyes örökösök felé[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. április 15.

Doktoranduszhallgató foglalkoztatása

Kérdés: Az egyetemünkön nappali, illetve levelező tagozaton tanulmányokat folytató doktoranduszokkal szeretnénk munkaszerződést vagy doktoranduszi (hallgatói) munkaszerződést kötni. A szerződéseket elsősorban oktatási tevékenységre, tanársegédi/tudományos segédmunkatársi munkakörben történő foglalkoztatásra, másodsorban adminisztratív feladatok ellátására kötnénk meg. Az Nftv. szerint a doktorandusz által végzett munka ideje – a heti teljes munkaidő húsz százalékának megfelelő időtartammal együtt – egy félév átlagában nem haladhatja meg a heti teljes munkaidő ötven százalékát, továbbá a munkadíj havi összege a teljes munkaidő ötven százalékának megfelelő idejű foglalkoztatás esetén nem lehet kevesebb, mint a legkisebb kötelező munkabér (minimálbér), eltérő idejű foglalkoztatás esetén ennek időarányos része [Nftv. 44. § (5) bek.]. Amennyiben foglalkoztatni szeretnénk PhD-hallgatót, minden esetben doktoranduszi (hallgatói) munkaszerződést szükséges kötni a hallgatóval, függetlenül attól, hogy nappali vagy levelező tagozaton PhD-hallgató egyetemünkön, vagy utóbbi esetében köthető általános munkaszerződés úgy, mint bármely más munkavállalóval? Meghaladhatja-e a munkaidő a heti teljes munkaidő 50%-át? Semmilyen esetben sem, vagy levelezős PhD-hallgató esetében igen, nappali tagozatos hallgató esetében nem? Van-e különbség? Hogyan alakul a díjazás, ha a heti munkaidő 50%-ában végez munkát a doktorandusz? Jól értelmezzük, hogy a hatályos minimálbér 100%-át szükséges kifizetni, ha a heti munkaidő 50%-ában végez csak munkát, vagy a teljes minimálbér munkaidővel arányos részét, vagyis a minimálbér 50%-át? Hogyan járunk el helyesen, ha a korábban egyetemünkön 8 órában adminisztratív területen foglalkoztatott munkavállaló elkezdi doktori tanulmányait egyetemünkön (akár levelezőn, akár nappalin), és ezzel egyidejűleg tanársegédi munkakörbe áthelyezésre kerül? Az óraszámát csökkenteni szükséges, és ezzel egyidejűleg doktoranduszi munkaszerződést kell kötni vele, vagy elég egy munkaszerződés-módosítás, ahol a munkaköre ügyintézőről tanársegédre módosul óraszámának változatlanul hagyása mellett? Azaz van-e jelentősége az események sorrendiségnek? Először munkavállaló, aztán PhD-hallgató, vagy először PhD-hallgató és a hallgatói jogviszonya alatt vállal munkát egyetemünkön oktatási tevékenység ellátására? Lehet-e megbízási szerződéssel foglalkoztatni a nappali vagy levelező tagozaton tanuló doktoranduszt abban az esetben, ha egy tanulmányi félévben maximum 20 órát tart, vagy ilyen esetben is doktoranduszi (hallgatói) munkaszerződést szükséges kötni akár havi 4 óra oktatási tevékenység ellátása esetén is? (Ebben az esetben a megbízási szerződést tartjuk célszerűnek, de nem szeretnénk jogszabályt sérteni.)
Részlet a válaszából: […] Természetesen mindig meg kell felelni az adott jogviszony létesítési feltételeinek. Nincs akadálya, hogy ha a doktorandusz tanulmányai kezdete előtt már az egyetemmel munkaviszonyban állt, akkor e jogviszonya keretén belül végezzen továbbra is munkát, a munkakör módosításával. A szabályozás nem tesz különbséget a doktorandusz képzésének munkarendje szerint, tehát levelező és nappali tagozat esetén is azonos előírások irányadóak. A munkaidő legmagasabb mértékét illetően, a hallgatói munkaszerződés alapján a doktorandusz munkaideje nem haladhatja meg a heti teljes munkaidő ötven százalékát, amit féléves átlagban kell figyelembe venni. Ez irányadó levelező hallgatók esetén is [Nftv. 44. § (3) bek. b) pont]. A díjazás kapcsán, a kérdésben is idézett szabály szerint, a munkadíj havi összege, a teljes munkaidő ötven százalékának megfelelő idejű foglalkoztatás esetén nem lehet kevesebb, mint a legkisebb kötelező munkabér (minimálbér), eltérő idejű foglalkoztatás esetén ennek időarányos[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. május 13.
Kapcsolódó címkék:  

Helyettesítési kérdések – a „GYES-ről” való visszatérés következményei

Kérdés: Felmondhat-e a munkáltató a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságon (gyermekgondozást segítő ellátáson) lévő munkavállaló helyére felvett másik munkavállalónak azzal az indokkal, hogy visszaveszi a korábbi munkavállalóját ugyanabba a munkakörbe, és nincs másik felajánlható munkakör a részére? Kötelező-e visszavenni a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságon lévőt a korábbi munkakörébe, vagy fel lehet ajánlani neki egy másik munkakört? Fel lehet-e mondani neki, ha nem fogadja el a felajánlott másik munkakört? Mit tehet a munkáltató, ha a két személy közül csak egyet kíván foglalkoztatni? Mindkét munkavállalónak határozatlan idejű munkaszerződése van.
Részlet a válaszából: […] munkavállaló a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartama alatt felmondási tilalom alatt áll, ezért a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyát [Mt. 65. § (3) bek. c) pont], addig amennyiben a munkavállaló már nem vesz igénybe a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot, az anya, valamint a gyermekét egyedül nevelő apa munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése a gyermek hároméves koráig felmondási korlátozás alá esik [Mt. 66. § (4)–(5) bek.]. Így ha már nincs fizetés nélküli szabadságon, a munkaviszony a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból csak akkor szüntethető meg a gyermeke hároméves koráig, ha a munkáltatónál az Mt. 45. §-ának (3) bekezdése szerinti munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja [Mt. 66. § (5) bek.]. Ez utóbbi felmondási okok esetén ebből következően munkakör-felajánlási kötelezettsége van a munkáltatónak. A felmondás indoka azonban ekkor sem önmagában az, hogy a munkavállaló nem fogadja el a felajánlott munkakört. Így, amennyiben a munkáltató a működésével összefüggő felmondással kívánná megszüntetni a munkaviszonyt (pl. létszámcsökkentést rendel el, és azt valóban végre is hajtja), nem kizárt a visszatérő munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése, feltéve, hogy a felmondás oka világos, valós és okszerű [Mt. 64. § (2) bek.]. Ha ebben az esetben a gyermek még nincs hároméves, és a munkavállaló már nincs fizetés nélküli szabadságon, a felmondáshoz arra is szükség van, hogy a munkáltató ne tudjon a fentiekben írottaknak megfelelő betöltetlen munkakört számára felajánlani. Értelemszerűen a felmondás valódi indoka nem lehet az, hogy a munkavállalót a munkáltató azért nem kívánja alkalmazni, mert kisgyermeke van, ez ugyanis az egyenlő bánásmód követelményébe ütközne [Mt. 12. §], és hátrányos megkülönböztetést valósítana meg, ami a felmondást jogellenessé teszi.Ha a munkavállaló visszatér a fizetés nélküli szabadságról, a helyére felvett másik munkavállaló felmondásához önmagában nem lesz elegendő az az indok, hogy visszaveszi a korábbi munkavállalóját ugyanabba a munkakörbe, és nincs más felajánlható munkakör számára. Egyfelől a helyettesítő munkavállaló esetében általános szabály szerint nincs munkakör-felajánlási[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. március 25.

Szabadság és rendkívüli munkaidő elszámolása

Kérdés: Hogyan hozható összhangba az, hogy éves szinten 250 vagy akár 400 óra túlmunkája lehet valakinek, ugyanakkor a 30 munkanap szabadságot is ki kell adni éves szinten, de pihenőnapra nem adható ki szabadság, csak a beosztás szerinti munkanapra? Túlmunka tehát a pihenőnapra rendelhető el – de akkor meg a pihenőnap nem lesz kiadva –, vagy a napi 8 órán felül a kilencedik, tizedik órára? Hogyan adhatjuk ki helyesen a bent maradt szabadságokat egyenlőtlen munkaidő-beosztás és kéthavi vagy féléves munkaidőkeret esetén? Olyan hónapban, amikor szabadságon volt, lehet-e többletnapja a dolgozónak a túlmunkából eredően?
Részlet a válaszából: […] pihenőidőben) végzett rendkívüli munkavégzésért csak anyagi kompenzációt vár el, de nem kötelező a munkavégzéssel érintett pihenőnapot újra beosztani [Mt. 143. § (4) bek.].Az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban (függetlenül a munkaidőkeret tartamától) a szabadság kiadása kétféle módon történhet, amely lehetőségek közül a munkáltató jogosult választani. Az első elszámolási lehetőség, hogy a szabadság kiadása és elszámolása munkanapban történik. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot [Mt. 124. § (2) és (4) bek.]. Minden szabadságnapot a munkavállaló szerződés szerinti munkaidejével (általános teljes munkaidő esetén 8 órával) kell elszámolni, és ennyi időre jár a távolléti díj is. Ilyenkor tehát közömbös, hogy a távol töltött napra hány órára volt beosztva a munkavállaló. A másik lehetőség az órákban való elszámolás. Ez alapján a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (3)–(4) bek.]. Ilyenkor egy munkanap szabadság a munkavállaló munkaszerződése szerinti napi munkaidejével egyező óraszámnak[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. április 15.
Kapcsolódó címkék:  

Bérmódosítási kötelezettség közszolgálati jogviszonyban

Kérdés: A GYED/GYES után visszatérő kismama, aki a Kttv. hatálya alá tartozik, joggal tarthat-e igényt az Mt. 59. §-ában szereplő bérkorrekcióra? A visszatérő édesanyák bérét ugyanis a garantált bérminimumig hozzák fel csak, holott gyakran a szülés előtti időszakban nem a garantált bérminimumot kapta, hanem annál nagyobb összeget. Így a visszatérő anyukák bére sose fogja elérni azokét, akik nem szültek gyermeket, vagy a férfi kollégákét. Erre figyelemmel az Mt. – kérdésben idézett – 59. §-át, melynek értelmében a munkáltató köteles az Mt. 127–132. §-ában meghatározott távollét (pl. a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság) megszűnését követően ajánlatot tenni a munkavállaló számára a munkabér módosítására, nem lehet alkalmazni a Kttv. hatálya alá tartozó közszolgálati tisztviselők tekintetében?
Részlet a válaszából: […] kormány által intézményfenntartásra kijelölt szerv kormánytisztviselőjének és kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonyára [Kttv. 1. § (1) bek.].A Kttv. 258. §-ának hatálya kiterjed a közigazgatási szervnél kormánytisztviselőnek, köztisztviselőnek, kormányzati, illetve közszolgálati ügykezelőnek nem minősülő munkavállaló munkaviszonyára [Kttv. 3. § (7) bek.].Ha tehát az érintett kismama közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállaló, rá alkalmazni kell az Mt. 59. §-a szerinti bérkorrekciós szabályt, hiszen munkaviszonyban állóként az Mt. hatálya alá tartozik. Ha pedig köztisztviselő vagy közszolgálati ügykezelő, vagy az előző b)–c) pontok szerinti jogviszonyban álló személy, akkor nem. Az Mt. hatálya e személyekre nem terjed ki. Ezen túlmenően azért sincs az említett korrekció, mivel a Kttv. besorolási osztályokba és fizetési[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. március 25.
Kapcsolódó címkék:    

Helyettesítések – jegyző – aljegyző – köztisztviselő

Kérdés: Van-e jogi akadálya annak, hogy amennyiben a polgármesteri hivatalnál a jegyző tartósan akadályoztatva van (szülési vagy fizetés nélküli szabadság), a korábbi aljegyző legyen határozott időre jegyzőnek, valamint egy másik köztisztviselő aljegyzőnek kinevezve határozott időre szóló vezetői megbízással? Amennyiben nem, a helyettesítési díj esetében az egy naptári évben számított negyvennégy munkanapos megszorítás irányadó-e?
Részlet a válaszából: […] módosításával oldják meg a „helyettesítéseket”. A közszolgálati jogviszony ugyanis általános szabály szerint létrehozható, és ebből következően módosítható is határozott időre tartósan távol lévő köztisztviselő helyettesítésére. Ilyenkor időbeli korlátja nincs a módosítás tartamának. Ez esetben is szükséges, hogy az aljegyzői pozícióba kerülő köztisztviselő megfeleljen a Kttv. 247. §-ába foglalt, e státusszal szemben támasztott követelményeknek.Ha a munkáltató nem kinevezésmódosításokkal, hanem a Kttv. szerinti helyettesítéssel kívánja megoldani a helyettesítést, a Kttv. 52. §-a szerinti átirányítás ugyancsak alkalmazható erre, mivel ezt a rendelkezést sem a köztisztviselők, sem a jegyzők tekintetében nem zárja ki a Kttv. Ez alapján nem minősül a kinevezés módosításának, ha a köztisztviselő – a közigazgatási szerv hatékony működéséhez szükséges munkaszervezési okból, ideiglenesen – a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli utasítása alapján eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás) [Kttv. 52. § (1) bek.]. Ekkor nem kell a kinevezést módosítani, a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli utasítására van szükség csupán. Ha a köztisztviselő a munkáltató intézkedése alapján munkakörébe nem tartozó munkát végez, s az eredeti munkakörét is ellátja, illetményén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. Akkor is jogosult e díjra, ha tartósan távol lévő köztisztviselőt helyettesít, illetve részben vagy egészében többletfeladatként betöltetlen munkakört lát el [Kttv. 52. § (2) és (4) bek.]. A helyettesítési díj általános szabály szerint a tartósan (pl. szülési szabadság, gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélkül szabadság miatt) távol lévő személy helyettesítése esetében is jár. Kivétel a Kttv. 52. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerint, hogy nem jár helyettesítési díj, ha a helyettesítés a köztisztviselő munkaköri kötelezettsége. Ez a tilalom nem vonatkozik arra az esetre, amikor a helyettesítésre azért van szükség, mert a helyettesítésre okot adó munkakör nincs betöltve, feltéve,[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. április 15.
1
2
3
12