11 talált cikk a munkavégzés , munkáltató , vezető , felek megállapodása , munkaviszony kifejezésre

Kérdés: Tudomásunk szerint a versenytilalmi megállapodás több dologra is vonatkozhat: új munkaviszony létesítésének a korlátozására, ügyfelek elcsábításának a tilalmára, és a munkáltató jó hírnevének megsértésének tilalmára. Az Mt. 228. §-a (2) bekezdésének első mondata szerint a 228. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítéséért a munkáltató megfelelő ellenértéket fizet, azonban a második mondata szerint az ellenérték meghatározásakor arra kell tekintettel lenni, hogy milyen mértékben akadályozza a megállapodás a munkavállalót új munkaviszony létesítésében. Amennyiben nem a munkaviszony létesítésének korlátozása (munkaviszony megszűnését követő versenytilalom) a célja a versenytilalmi megállapodásnak, meg lehet-e kötni a megállapodást megfelelő ellenérték kikötése nélkül?

Kérdés: Az Mt. 211. §-ában foglalt, a vezető állású munkavállalókra vonatkozó speciális korlátozással kapcsolatban kérdezzük: kiköthetőek-e ezek a korlátozások olyan munkavállaló vonatkozásában, aki sem a törvény erejénél fogva, sem pedig a felek megállapodása alapján [Mt. 208. § (2) bek.] nem minősül vezető állású munkavállalónak?

Kérdés: Lehet-e vezető állású munkavállalók esetében eltérni a versenytilalmi megállapodás ellenértékére vonatkozó szabályoktól, adott esetben ellenérték nélküli megállapodást kötni?

Kérdés: "A" cég és "B" cég Magyarországon honos, kapcsolt vállalkozások. "X" munkavállaló kizárólag "A" céggel áll munkaviszonyban logisztikai vezető munkakörben, azonban "A" cég és "B" cég vonatkozásában egyaránt ellát logisztikai vezetői feladatokat. Minősítheti-e a bíróság a munkaviszonyt (peres eljárás során) úgy, hogy "X" munkavállalónak "A" céggel, valamint "B" céggel szemben az Mt. 195. §-a szerinti több munkáltató által létesített munkaviszonya áll fenn?

Kérdés: Az ügyvezetőnk kiadott egy utasítást a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatban, amelyben meghatározta, hogy a termelési területen kizárólag az üzemvezető vagy a termelési vezető rendelhet el túlórát. Az utasítást minden faliújságon közzétettük a gyártósorok mellett, illetve csoportos szóbeli tájékoztatót is tartottunk róla a műszakoknak, mivel korábban is sok gondunk volt a túlórákkal. Ennek ellenére több munkavállalónk is a beosztás szerinti munkaidőn túl dolgozott, a műszakvezetők kérésére, ami a hónap végével derült ki, a jelenléti ívekről, illetve azok alapján a munkavállalók elmondásából. A dolgozók szeretnék megkapni a túlóradíjat, viszont nem szeretnénk ezt kifizetni nekik, mivel tudták, hogy milyen utasítások vannak érvényben. Ki kell fizetnünk a túlóradíjat?

Kérdés: A Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál kéthavi munkaidőkeretben, folyamatos, megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott közalkalmazott egyik telephelyről ideiglenesen (felújítási munkálatok végett) átkerült egy másik telephelyre munkavégzés céljából. A jelenléti íven a kéthavi munkaidőkereten felül végeztek munkát, tehát a munkahelyükön rendelkezésre álltak rendkívüli időben úgy, hogy közvetlen vezetőjük nem tudott munkát biztosítani a hirtelen megnövekedett létszámú közalkalmazottak számára, és a beosztást sem tudta úgy kialakítani, hogy ne kerüljön sor a kéthavi munkaidőkereten túli munkavégzésre. A munkaidőkereten felül végzett rendkívüli munkavégzésért járó alapbért és pótlékot részükre nem pénzben kívánják kifizetni – hivatkozva arra, hogy ugyan be voltak osztva, de fizikailag érdemi munkát nem tudtak végezni –, hanem szabadidővel úgy, hogy nyilatkoztatják a dolgozót, hogy lemond a pénzbeli kifizetésről, illetve elfogadja a felajánlott szabadidőt. Tájékoztatást kérnék arról, hogy ez a megoldás jogszerű-e? Ebben az esetben egy munkaügyi ellenőrzés folyamán a jelenléti íven szereplő rendkívüli munkavégzés, amely nem került kifizetésre a dolgozó részére, járhat-e valamilyen következménnyel? Van-e bármilyen mód, amely lehetővé teszi a jelenléti íven szereplő (a közvetlen vezető aláírásával, tehát tudomásával) kereten túli munkavégzés kifizetését, ha a dolgozó hozzájárulásával sem a munkaidőre járó munkabért, sem a pótlékot pénzben nem térítik meg?

Kérdés: Egy közelmúltban alakult zrt. részvényesei az igazgatóság tagjai is egyben, vezető tisztségviselők, de emellett rendelkeznek heti 40 órás munkaviszonnyal is egy másik cégnél. A társaság cégvezetővel is rendelkezik, akinek szintén van 40 órás munkaviszonya, és tevékenységét megbízási jogviszony keretében látja el. A kérdésünk az lenne, hogy az igazgatósági tagoknak milyen jogviszonyban kell állniuk a társasággal? Elláthatják-e vezető tisztségviselői feladatkörüket megbízási jogviszonyban? Van-e lehetőség arra, hogy díjazás nélkül lássák el a feladatot? Végül tudni szeretnénk azt is, hogy a cégvezető megbízása esetében helyesen jártunk-e el?

Kérdés: Az Mt. 208. §-ának (1) bekezdése szabályozza a törvénynél fogva vezetőnek minősülő munkavállalók fogalmát, míg a (2) bekezdés a munkaszerződésnél fogva vezetőnek minősülő munkavállalókét határozza meg. A törvény úgy rendelkezik, hogy a vezető további munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet, továbbá tiltja a különböző vállalkozásokban történő részesedésszerzést is. Ezen rendelkezések ellenére a vezetőnek munkaszerződésben a munkáltató engedélyezheti-e a további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, például abban az esetben, ha a vezetőnek van egy családi betéti társasága, ahol beltag, de a tevékenységi köre nem azonos a munkáltatóéval? Vagy a fenti szabályozás kógensnek tekintendő, és nem lehetséges eltérni tőle?

Kérdés: Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tulajdonosa, aki egyben az ügyvezető is, jelenleg terhes. Az ügyvezető igénybe kívánja venni a TGYÁS-t, illetve a GYES-t, a szülést megelőzően pedig még táppénzes állományba is kerül az egészségi állapota miatt. Mivel a társaság a működését fenn kívánja tartani, helyette egy alkalmazott végezné a munkát. E munkavállaló nem lenne társasági szerződés szerint kinevezett ügyvezető, a munkáltatója pedig továbbra is a jelenlegi ügyvezető lenne. Önök szerint e munkavállaló vonatkozásában a munkáltatói jogkör ügyvezető általi gyakorlása munkavégzésnek minősül?

Kérdés: Egyik telephelyünkön a helyi vezető a munkavállalói késéseket olyan módon kezeli, hogy a késő munkavállaló esetében a késedelmet ledolgoztatja, mégpedig olyan módon, hogy a késéssel érintett minden fél óra után a beosztás szerinti munkaidőt követően fél-fél órát kell ledolgozni; azaz ha a munkavállaló 5 percet késik, akkor 30 percet, ha 35 percet, akkor 1 órát. Az így ledolgozott pluszidőre bért nem kapnak a munkavállalók. Mivel nem vagyunk meggyőződve ennek a megoldásnak a jogszerűségéről, ezért kérjük állásfoglalásukat, hogy milyen módon maradhat fenn ez a rendszer?