7 cikk rendezése:
1. cikk / 7 Rendkívüli munkavégzés tiltás ellenére
Kérdés: Az ügyvezetőnk kiadott egy utasítást a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatban, amelyben meghatározta, hogy a termelési területen kizárólag az üzemvezető vagy a termelési vezető rendelhet el túlórát. Az utasítást minden faliújságon közzétettük a gyártósorok mellett, illetve csoportos szóbeli tájékoztatót is tartottunk róla a műszakoknak, mivel korábban is sok gondunk volt a túlórákkal. Ennek ellenére több munkavállalónk is a beosztás szerinti munkaidőn túl dolgozott, a műszakvezetők kérésére, ami a hónap végével derült ki, a jelenléti ívekről, illetve azok alapján a munkavállalók elmondásából. A dolgozók szeretnék megkapni a túlóradíjat, viszont nem szeretnénk ezt kifizetni nekik, mivel tudták, hogy milyen utasítások vannak érvényben. Ki kell fizetnünk a túlóradíjat?
2. cikk / 7 Rendkívüli munkáért szabadidő
Kérdés: A Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál kéthavi munkaidőkeretben, folyamatos, megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott közalkalmazott egyik telephelyről ideiglenesen (felújítási munkálatok végett) átkerült egy másik telephelyre munkavégzés céljából. A jelenléti íven a kéthavi munkaidőkereten felül végeztek munkát, tehát a munkahelyükön rendelkezésre álltak rendkívüli időben úgy, hogy közvetlen vezetőjük nem tudott munkát biztosítani a hirtelen megnövekedett létszámú közalkalmazottak számára, és a beosztást sem tudta úgy kialakítani, hogy ne kerüljön sor a kéthavi munkaidőkereten túli munkavégzésre. A munkaidőkereten felül végzett rendkívüli munkavégzésért járó alapbért és pótlékot részükre nem pénzben kívánják kifizetni – hivatkozva arra, hogy ugyan be voltak osztva, de fizikailag érdemi munkát nem tudtak végezni –, hanem szabadidővel úgy, hogy nyilatkoztatják a dolgozót, hogy lemond a pénzbeli kifizetésről, illetve elfogadja a felajánlott szabadidőt. Tájékoztatást kérnék arról, hogy ez a megoldás jogszerű-e? Ebben az esetben egy munkaügyi ellenőrzés folyamán a jelenléti íven szereplő rendkívüli munkavégzés, amely nem került kifizetésre a dolgozó részére, járhat-e valamilyen következménnyel? Van-e bármilyen mód, amely lehetővé teszi a jelenléti íven szereplő (a közvetlen vezető aláírásával, tehát tudomásával) kereten túli munkavégzés kifizetését, ha a dolgozó hozzájárulásával sem a munkaidőre járó munkabért, sem a pótlékot pénzben nem térítik meg?
3. cikk / 7 Munkaórák elszámolása munkaidőkeretben
Kérdés: Munkaidőkeretben történő elszámolásnál a tárgyhavi jelenléti ívek zárásakor olykor kétség merült fel, hogy a munkavállaló az elrendelt órákon felül bent töltött időt valóban munkával töltötte-e. Előírhatjuk, hogy a beosztástól eltérő túlórákra csak akkor fizetünk bért, ha azt a közvetlen munkahelyi vezető a tárgyhónap végén elismeri mint munkaidőt? Ha a keret végén a munkavállalónak mínuszórája van (azaz nem teljesítette a ledolgozandó munkaidőt), ezt a hiányzó óraszámot átvihetjük a következő keretébe?
4. cikk / 7 Gépjárművezetők munkaközi szünete és munkaidő-nyilvántartása
Kérdés: A gépjárművezetők esetében elfogadható-e, hogy a munkaközi szünet naponta akár 2-3,5 óra között van, mert a gépjárműre szerelt tachográf szerint a gépjármű ezen időszak alatt nem volt mozgásban? Például reggel 4 órakor kezd a dolgozó, 10 órakor végez, és a tachográf adatai szerint 2 óra munkaközi szünet volt. Ezt a két órát le kell (lehet) vonni a munkaidőből? Vagyis a munkaidőkeret elszámolásakor csak 4 órát számolunk el munkavégzés címén? Jelenléti ívként elfogadható-e a tachográf adataiból nyert nyilvántartás?
5. cikk / 7 Munkaidő – a késéssel érintett ledolgoztatása
Kérdés: Egyik telephelyünkön a helyi vezető a munkavállalói késéseket olyan módon kezeli, hogy a késő munkavállaló esetében a késedelmet ledolgoztatja, mégpedig olyan módon, hogy a késéssel érintett minden fél óra után a beosztás szerinti munkaidőt követően fél-fél órát kell ledolgozni; azaz ha a munkavállaló 5 percet késik, akkor 30 percet, ha 35 percet, akkor 1 órát. Az így ledolgozott pluszidőre bért nem kapnak a munkavállalók. Mivel nem vagyunk meggyőződve ennek a megoldásnak a jogszerűségéről, ezért kérjük állásfoglalásukat, hogy milyen módon maradhat fenn ez a rendszer?
6. cikk / 7 Készenléti jellegű munkakör – a gépjárművezető
Kérdés: Gépjárművezető (személygépkocsi-vezető) munkavállalónk munkaideje napi 8, heti 40 óra. Jellemző azonban, hogy sokszor csupán rendelkezésre áll, várakozik a tényleges munkavégzésre. Így általában munkaideje is hosszabb, átlagosan napi 10 óra munkavégzést rendelünk el részére. Ezzel azonban közel fél év alatt teljesen kimerítjük az éves szinten elrendelhető túlóra keretét (200 óra évente). Milyen jogszerű lehetőségeink vannak a munkaideje mértékének esetleges megemelésére?
7. cikk / 7 Munkavégzés otthon – hogyan számolják a túlórákat?
Kérdés: Heti 40 órás munkarendben dolgozó szoftvert forgalmazó és bevezető cég vagyunk. Partnereinkhez alkalmazkodva előfordul, hogy alkalmazottaink a normál munkaidőn kívül, este/éjjel vagy hétvégén (is) dolgoznak. Hogyan kell ezt munkajogilag helyesen kezelni? Rendkívüli munkavégzés-e ez? Hogyan kell díjazni? Hogyan kell dokumentálni? Mi illeti meg a munkavállalót? Nincs szoftveres munkaidő-nyilvántartásunk, és nem dolgozunk munkaidőkerettel sem. Az ilyen munkavégzés nem a telephelyen/központban történik.