10 talált cikk a felmondási idő , vezető állású munkavállaló kifejezésre

Kérdés: Az Mt. 209. §-ának (1) bekezdése szerint a vezető munkaszerződése e törvény Második Részében foglalt rendelkezésektől – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – eltérhet, ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat ezt felülírni látszik: a (2) és (3) bekezdésben tiltott eltéréseken felül milyen eltérések lehetőségét zárta ki az ítélkezési gyakorlat az Mt. hatálybalépése óta?

Kérdés: A vezető állású munkavállalónk munkaviszonyát azonnali hatállyal felmondtuk. Ebbe nem törődött bele, keresetet indított a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt. Keresetében vagylagosan kéri megállapítani az Mt. 82. §-ában foglalt jogkövetkezményeket, illetve az Mt. 209. §-ának (6) bekezdésében foglaltakat. Amennyiben a jogellenes megszüntetés iránti keresete megáll a bíróság előtt, jogosult-e a választása szerinti, az Mt. 209. §-ának (6) bekezdése alapján, tizenkét havi távolléti díj megfizetését kérni? Arra hivatkozik, hogy amennyiben ő szüntette volna meg jogellenesen a munkaviszonyát, ez lenne a szankció, ezért ennek az összegnek – legalábbis vagylagos – követelése a részéről azért indokolt, mert ezáltal kerül egyenlő pozícióba a munkáltató és a munkavállaló.

Kérdés: Meg lehet-e állapodni a vezető állású munkavállaló munkaszerződésében úgy, hogy a munkáltató jogosult azonnali hatállyal, indokolás nélkül visszahívni őt a tisztségéből?

Kérdés: Fél éve létesítettem munkaviszonyt a jelenlegi munkahelyemen nem vezető állású munkavállalóként. A munkaszerződésemben kikötésre került, hogy ha a munkaviszonyom bármikor – időkorlátozás nélkül – munkáltatói felmondással szűnik meg, akkor nyolchavi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésre leszek jogosult. A munkáltatóm felszámolás alá került, a felszámoló pedig erre hivatkozva felmondott nekem. Megdöbbenve tapasztaltam azonban, hogy végkielégítést egyáltalán nem fizetett a részemre. Azt mondta, hogy annak ellenére, hogy benne van a szerződésemben, nem illet meg a végkielégítés, csak azok a juttatások, amelyek törvény alapján járnak. Jogszerűen tagadta meg a felszámoló a végkielégítés fizetését?

Kérdés: A munkavállalót vállalatunk cégvezetőként, munkaviszony keretében foglalkoztatja. Határozott idejű munkaszerződése van, amely 2015. augusztus 31-én jár le. Mi azonban munkáltatói felmondással meg akarjuk szüntetni a munkaviszonyát még a határozott idő lejárta előtt. Az illető vezető állású munkavállalónak minősül, hiszen ő a cég első számú vezetője. Ebben az esetben a még hátralévő határozott időre járó munkabérére is jogosult lesz felmondás esetén a munkavállaló?

Kérdés: Egy egyszemélyes kft. tagja a társaságával munkaviszonyt létesített az ügyvezetésre és a társaság tevékenységének ellátására. Nevezett kft. december 6-án felszámolás alá került. A felszámolási eljárás megindításáról december 20-án szerzett tudomást. Az ügyvezető tag december 4-én keresőképtelen állományba került, és jelenleg is munkaképtelen. Jogos-e a felszámoló követelése, miszerint az alapító munkaszerződését december 6-ával meg kell szüntetni, mivel az ügyvezetői megbízatása a törvény erejénél fogva megszűnik? Élvezi-e az Mt. által biztosított felmondási védelmet?

Kérdés: Cégünk csődeljárás alatt áll. Véleményünk szerint a helyzet kialakulásában az ügyvezetőnk hibás döntéseinek is szerepe volt, ezért fel fogunk mondani neki. A munkaszerződése szerint ilyen esetben 12 havi végkielégítés illeti meg, azonban a vagyonfelügyelő nem járul hozzá ekkora összeg kifizetéséhez. Hogyan járunk el jogszerűen, ha a munkaszerződés rendelkezései egyértelműek?

Kérdés: Kft.-nk ügyvezetőjének munkaszerződésébe annak idején belefoglaltuk, hogy bármelyik fél azonnali hatállyal, indokolás nélkül rendes felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt. Most le akarjuk váltani az ügyvezetőt, az egyik tulajdonostárs azonban megkérdőjelezte a munkaszerződés e rendelkezésének alkalmazását. Megalapozott-e üzlettársunk aggodalma, vagy azonnali hatállyal indokolás nélkül közölhetjük a rendes felmondást?

Kérdés: A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló új szabályok szerint cégünk egyik vezető állású munkavállalója négy év múlva, 62. életéve betöltését követő 183. napon válik öregségi nyugdíjra jogosulttá. Vajon a szóban forgó vezető védett korban van-e, vagy pedig továbbra is, indokolási kötelezettség nélkül megszüntethetjük a munkaviszonyát rendes felmondással?

Kérdés: A munkavállalónak hamarosan lejár az egy év folyamatos táppénzes állománya, és azt állítja, hogy a leszázalékolását kérte. A munkáltató nem kívánja tovább foglalkoztatni. Újrakezdhető-e az egyéves "betegállomány", és ha igen, mennyi idővel kerülhet erre sor az első lejártát követően? Jogszerű-e a munkáltató rendes felmondása, ha az a felmondási tilalom lejártát követő naptól szól, de ennél korábban kerül kézbesítésre? Mi történik akkor, ha a munkavállaló azt nem veszi át, vagy az átvételt megtagadja? Megfelelő indok-e a munkáltatói rendes felmondásra az, hogy a munkavállaló álllását – tekintettel arra, hogy rá tartósan nem lehetett számítani – időközben mással töltötték be, és a munkáltató két munkavállaló számára már nem tud elegendő munkát adni? Ha a munkára való alkalmatlanságra hivatkozik a munkáltató, kell-e ezt bizonyítania, vagy elég a táppénzes lapon levő betegségre hivatkoznia (végtagremegéssel járó betegség, mellyel precíz forrasztások, pontos kézi munkát igénylő, műszerész által végzett munkák nem végezhetők)? Mire kell odafigyelni a felmondás indokolásakor, hogy ne lehessen azt megtámadni? A felmondási idő teljes ideje alatt kiadható-e az előző évi és tárgyévi szabadság?