36 cikk rendezése:
1. cikk / 36 Régióvezető - felelősség a jogellenes intézkedés következményeiért
Kérdés: Cégünk egyik régióvezetője - vezető állású munkavállaló - a régión belüli másik telephelyre osztotta be a munkavállalót, akinek a munkaszerződésében csak az eredeti telephely szerepelt mint munkavégzési hely. A munkavállaló két hónap után jelezte, hogy "kiküldetésre" a továbbiakban nincs mód, és hogy jogellenesnek tartja innentől kezdve a foglalkoztatást. A vezető - ügyvéddel történő egyeztetés után - az intézkedését fenntartotta, mire a munkavállaló azonnali hatályú felmondással élt; erről utóbb a bíróság jogerősen meg is állapította, hogy jogszerű volt. A munkáltatónál számottevő kár keletkezett a munkavállalói azonnali hatályú felmondással együtt járó bérelemek kifizetése miatt; felelőssé tehető ezért a régióvezető, akinek a magatartása miatt mondott fel azonnali hatállyal a munkavállaló?
2. cikk / 36 Apák felmondási védelme
Kérdés:
Az apákat védi-e felmondási védelem? A GYED ideje alatt fizetés nélküli szabadságra az apa szeretne elmenni. Ha előre szól, hogy meghatározott hónap múlva el szeretne menni fizetés nélküli szabadságra, felmondhatnak-e neki a fizetés nélküli szabadság (GYED) előtt?
3. cikk / 36 Korábbi foglalkoztatási jogviszonyok igazolása
Kérdés:
Ha felveszünk egy munkavállalót, és a közalkalmazotti besoroláshoz szükségünk van arra, hogy tudjuk az előző jogviszonyait, milyen dokumentumok fogadhatók el ezeknek az igazolására? Ha nem tudja igazolni a jogviszonyait, akkor mi a teendő ebben az esetben? Mi alapján tudom figyelembe venni a jogviszonyait?
4. cikk / 36 Gyermekgondozási szabadságról visszatérő kismama és munkaadói felmondás
Kérdés: GYES-ről visszatérő kismamának felmondhat-e a munkáltató, vagy kötelező visszavenni? A kismama munkaköre már betöltésre került, számára megfelelő másik munkakör nincs a cégnél. Ilyen esetben szükséges-e végkielégítést fizetnünk?
5. cikk / 36 Tanulmányi szerződés megszegése – a várandósság
Kérdés: Egy munkavállalóval tanulmányi szerződést kötöttünk, azonban a képzés időtartama alatt várandós lett. A képzéshez tartozó kötelező gyakorlatot így már – orvosi tilalom okán, mivel várandós személy nem dolgozhat a gyakorlathoz tartozó munkakörülmények között – nem tudja teljesíteni, azaz a tanulmányi szerződésben előírt idő alatt a vállalt végzettséget nem fogja megszerezni. Ez tekinthető szerződésszegésnek?
6. cikk / 36 Tanulmányi szerződés megszegéséből eredő igény
Kérdés: Intézményünk három dolgozójával tanulmányi szerződést kötöttünk. A szükséges végzettséget a tanulmányi szerződésben kitűzött határidőn belül nem szerezték meg, ezért szerződésszegés okán felszólította őket a munkáltató a visszatérítésre. Az intézmény székhelye 2021-ben átadásra került az egyháznak, az egyik dolgozó – aki a tanulmányi szerződéssel érintett – munkáltatója így megváltozott. A másik két dolgozó a régi intézménynél maradt, tehát esetünkben a munkáltató személye nem változott meg. Az egyik dolgozó megkezdte a visszafizetést (ő az egyike azon dolgozóknak, aki a régi intézménynél maradt), a másik kettő nem teljesített. Az a két dolgozó, akinek esetében a munkáltató személye nem változott, mindketten munkában maradtak, állandó létszámhiány miatt a munkáltató nem akart megválni tőlük. 2022-ben ők ketten megszerezték a szükséges végzettséget. Követelheti-e a munkáltató továbbra is a tanulmányi szerződés megszegése miatt a visszatérítést azoktól a dolgozóktól, akik nála maradtak, de az idei évben – késve – megszerezték a végzettséget? Illetve megteheti-e azt, hogy a visszatérítéstől eltekint (amennyiben igen, szükséges-e ehhez egy különmegállapodás stb.)? Azon dolgozó esetében, aki a másik munkáltatóhoz került időközben, ki követelheti a visszatérítést, a régi vagy az új munkáltató (az átadásról szóló megállapodásban a tanulmányi szerződés nem lett külön nevesítve)? Átszállt-e a visszakövetelés joga az új munkáltatóra?
7. cikk / 36 Tanulmányi szerződés – a munkaviszony fenntartása
Kérdés: Mi történik abban az esetben a tanulmányi szerződéssel, ha a tanulmányok eredményeként megszerzett végzettség alapján a munkavállaló új munkakörbe kerül, aminek már feltétele az adott végzettség megléte? Hogyan kell értelmezni ebben a viszonylatban az EBH2013. M.13. döntést?
8. cikk / 36 Munkakör-felajánlás a munkaviszony-megszüntetés előtt
Kérdés: Munkavállalónk egészségi állapota egy közlekedési baleset folytán jelentősen romlott, sajnálatos módon ebből következően már nem tudja ellátni a munkáját. Az így kialakult helyzetben nem tudjuk megoldani az adott munkakörben a foglalkoztatását, ezért kénytelenek vagyunk megfontolni, hogy az egészségi állapotával összefüggő alkalmatlanságára hivatkozva felmondjuk a munkaviszonyát, vagy kezdeményezzük a munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését. Kötelesek vagyunk-e mindezeket megelőzően felajánlani számára olyan munkakört, amit adott esetben az egészségi állapotára tekintettel el tudna látni? Ha igen, köteles-e ezt elfogadni?
9. cikk / 36 Védett korban – munkáltatói felmondás
Kérdés: Ha az ún. védett korban lévő munkavállalónk munkaviszonyát létszámcsökkentésre történő hivatkozással felmondással kívánjuk megszüntetni, és ezért irányadó az esetében az Mt. 66. §-ának (5) bekezdésében szabályozott felmondási korlátozás, kötelesek vagyunk-e a felmondásban kifejezetten utalni arra, hogy nincs számára felajánlható betöltetlen munkakör? Szükséges megjegyezni, hogy a munkaszerződése szerinti munkahelyen valóban nincs az Mt. szerinti kritériumoknak megfelelő munkakör?
10. cikk / 36 Szabadságra való jogosultság és a kiadás – ha felmondtak
Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?