40 cikk rendezése:
1. cikk / 40 Tanulmányi szabadság
Kérdés: Több munkavállalónk beiratkozott egy kétéves képzésre, amely után érettségizhetnek. Nem mi köteleztük őket a tanulásra, nem is támogatjuk a tanulásukat (nincs tanulmányi szerződés). Kötelező-e az iskolai napokra szabadnapot biztosítani számukra? Ha igen, akkor fizetett vagy nem fizetett távollétről van szó?
2. cikk / 40 Tanulmányokra járó fizetés nélküli szabadság
Kérdés: Egyik munkavállalónk 2011 őszén kezdte meg 5 éves egyetemi tanulmányait másoddiplomájához, de velünk csak 2015. július 1-jétől létesített munkaviszonyt. Nemrég kérdezte, hogy a szeptemberben kezdődő félévével kapcsolatban kinek kell leadnia az órarendjét, hogy a távolléteit be lehessen illeszteni a beosztásba. Valóban elmehet a munkából? Az Mt. szerint csak akkor jár távollét a munkavállalónak tanulmányi célokból, ha a tanulmányokról megállapodott a munkáltatóval; mi pedig nem kívánjuk engedélyezni a tanulmányok folytatását akkor, ha az a munkaidőt is érinti.
3. cikk / 40 Pedagógus szabadsága gyermekgondozási szabadság után
Kérdés: Iskolánk pedagógusa 2005. szeptember 1. óta dolgozik nálunk. Első gyermeke 2008. március 27-én született, második és harmadik gyermeke pedig 2010. március 15-én és 2012. március 31-én. Mivel a pedagógus 2008 óta GYES-en, illetve GYED-en tartózkodik, ezért 2008 óta nem tudtuk kiadni a szabadságát. 2015. március 31-étől szeretne ismét munkába állni. A kérdéses időszakra mennyi nap szabadság illeti meg, és hogyan kell ezt kiszámolni?
4. cikk / 40 Tanulmányi szerződés – a munkáltató által biztosított támogatás jellege
Kérdés: Több munkavállalónk jelezte, hogy képezni szeretné magát, és érdeklődött, hogy ebben munkáltatóként tudnánk-e segítséget nyújtani nekik. Cégünk jelenleg nem engedheti meg, hogy anyagilag támogassa a munkavállalókat, de arra gondoltunk, hogy a képzések idejére fizetett szabadságot biztosítanánk, ahogy a vizsgára és a felkészülésre is, hiszen az nekünk is jó lenne, ha a következő években sokkal képzettebb munkaerő állna rendelkezésünkre. Ilyen feltételekkel köthetünk tanulmányi szerződést a munkavállalókkal?
5. cikk / 40 Munkaviszony megszüntetése kapcsolattartás elmulasztása miatt
Kérdés: Határozatlan idejű szerződéssel rendelkező munkavállalónk gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadságot kért 2003-ban, mivel tartósan beteg gyermekét otthon ápolta. Utolsó fizetés nélküli szabadságra irányuló kérelmét 2011-ben juttatta el munkáltatójához, azzal az igazolással, mely a gyermek tartós betegségét 2012 januárjáig igazolta. A fizetés nélküli szabadságot akkor a munkáltató engedélyezte. Ezt követően a munkavállaló újabb kérelmet nem küldött, a munkáltató pedig nem kereste meg azzal, hogy fizetés nélküli szabadsága lejárt. A munkáltató több ízben kereste levélben más ügyekben, de a leveleket a címzett nem vette át, telefonon elérni nem lehetett. Munkavállalónk 2014 júniusában jelentkezett telefonon azzal, hogy gyermeke már nem minősül tartós betegnek. A munkavállaló a munkaviszonyt végkielégítéssel szeretné megszüntetni. Munkáltatóként a munkaviszonyt szeretnénk végkielégítés fizetése nélkül megszüntetni a bejelentési, értesítési kötelezettség elmulasztása miatt. Kérdés, hogy kellő alap-e erre, hogy a munkavállaló nem jelentkezett és nem volt elérhető (több tértivevény áll rendelkezésre, melyen a posta bejelölte a "nem kereste" rubrikát)?
6. cikk / 40 Kollektív szerződés sorsa a munkáltató személyében történt változás után
Kérdés: Cégünket felvásárolja egy nemzetközi cégcsoport hazai leányvállalata. A változás során a felek tiszteletben tartják a munkavállalók megszerzett jogait, a jogutód munkáltató minden juttatást biztosít. Problémát jelentenek viszont a kollektív szerződésünkben szabályozott pótszabadságok és a képesítési pótlék. Az új munkáltatónál is van kollektív szerződés, de a szabadságról és a pótlékokról szóló részei jóval kedvezőtlenebbek. Meddig kell alkalmaznunk a jogutódlás után a saját korábbi kollektív szerződésünket?
7. cikk / 40 Gyermekgondozási szabadság – mint szabadságra jogosító munkában töltött idő
Kérdés: Gyermekem 2011. június 5-én született, én 2011. május 15-től voltam szülési szabadságon, majd annak letelte után közvetlenül gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot vettem igénybe. 2014 májusában bejelentettem, hogy vissza szeretnék térni dolgozni, de munkáltatóm nem tud visszavenni, így beleegyeztem, hogy közös megegyezést írjunk alá, és úgy szüntessük meg a munkaviszonyom. Azonban a munkáltató szerintem rosszul számolja a nekem járó szabadságot, ezért nem akarom aláírni a dokumentumot. A fizetés nélküli szabadság tartamára csak hat hónap után számít szabadságot, de tudomásom szerint én egy év után vagyok még szabadságra jogosult. Kérem segítségüket, hogy milyen szabályok vonatkoznak rám a szabadság számítása kapcsán!
8. cikk / 40 Szabadságra való jogosultság – az elévülés kezdete
Kérdés: A munkavállalónk 1999 óta van távol gyermek gondozása miatt. Gyermekeit 1999-ben, 2002-ben, majd 2007-ben szülte. Távolléte folyamatos volt, betegszabadság, szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság jogcímeken. 2002-ben született gyermeke betegnek minősült, úgyhogy rá tekintettel 3 éves koránál tovább vett igénybe fizetés nélküli szabadságot. Most visszajönne dolgozni, így meg kell határoznunk a részére járó szabadságot 1999-től kezdődően. Ezt hogyan számítsuk? Nem évültek-e el a régi szabadságai?
9. cikk / 40 Munkavállaló képzésre kötelezése
Kérdés: A régi Mt. 103. §-ának (4) bekezdése kimondta: "A munkavállaló – munkabérének és költségeinek megtérítése mellett – köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az előírt vizsgákat letenni, kivéve ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes." Az új Mt.-ben ilyen szabályt nem találtam, jelent ez tényleges változást?
10. cikk / 40 Időarányosnál hosszabb tartamban kiadott szabadság – a távolléti díj visszakövetelhetőségének kérdése
Kérdés: A településünkön lévő óvodában két dajkának közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonya. A szabadságot a nyári szünet miatt kiadták mindenkinek augusztus hónapban, így a munkaviszonyt megszüntető szeptember 4-én kelt iraton derült ki, hogy az időarányos szabadságot túllépték, és most vissza kellene fizetni a kapott bért, ami számukra kedvezőtlen. Úgy értesültem, hogy 2013. január 1-je óta, amennyiben a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig a részére járó szabadságnál többet vett igénybe, az erre az időre kifizetett munkabért a munkáltató már nem követelheti vissza. Sajnos azt nem tudom, hol és milyen jogszabály tartalmazza ezt a változást, így kérem, ha ez igaz, írják meg, hogy ne terheljük a két munkavállalót a visszafizetendő összeggel.