10 cikk rendezése:
1. cikk / 10 Végkielégítés – jogszerző idő felmondáskor
Kérdés: Olvastuk, hogy az új Mt. hatálybalépésével a végkielégítésre jogosító munkaviszonyban töltött idő szabályai meg fognak változni, a felmondás közlésekor meg kell lennie a legalább hároméves időtartamnak ahhoz, hogy valaki végkielégítésre legyen jogosult. Valóban nem lesz jogosult a munkavállaló végkielégítésre, ha a felmondás közlésekor – néhány nap híján ugyan, de – nem áll fenn három éve a munkaviszonya?
2. cikk / 10 Nyugdíjas munkavállalása
Kérdés: Milyen korlátai vannak a nyugdíjas munkavállalásának?
3. cikk / 10 Juttatások a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén
Kérdés: GYES-en lévő munkavállaló helyére lettem felvéve határozott időre, míg ő vissza nem tér, de a munkáltató közben bejelentette, hogy jogutód nélkül megszűnik. Nekem, mint helyettesítő munkavállalónak, jár-e a megszűnéskor a felmentési időre járó díjazás? A munkaszerződésemben két hónap felmondási idő van megjelölve!
4. cikk / 10 Nyugdíjasnak minősülés – nő 40 éves szolgálati idővel
Kérdés: Egyik hölgy alkalmazottunknak ebben a hónapban meglett a 40 év szolgálati ideje, így kérte, hogy munkáltatói rendes felmondással szüntessük meg a munkaviszonyát. Helyesen gondoljuk-e, hogy mivel nyugdíjasnak minősül, így nem kell indokolnunk a felmondást?
5. cikk / 10 Végkielégítésre való jogosultság és a gyermekgondozási fizetés nélküli szabadság
Kérdés: Gyermekgondozási szabadságról visszatérő kollégánkat nem tudjuk tovább foglalkoztatni, mert időközben lezártuk azt a projektet, amelyben ő is dolgozott (asszisztens munkakörben). Munkaviszonyát a felmondási védelem letelte után rendes felmondással meg fogjuk szüntetni. Kérem segítségüket abban, hogy a gyermekgondozási fizetés nélküli szabadság idejét hogyan kell figyelembe venni a végkielégítésre jogosító időszak, illetve a felmondási (felmentési) idő hossza kapcsán? A munkavállaló 2006. január 1-je óta dolgozott nálunk, 2008. júliusban ment szülési szabadságra, majd 2011. július 11-én jött vissza dolgozni. Papíron tehát több mint 5 éves jogviszonya van, de ebből jó három évet ténylegesen nem dolgozott.
6. cikk / 10 Emelt összegű végkielégítés és a "védett kor"
Kérdés: Cégünknél munkáltatói rendes felmondással megszüntettük az egyik "védett korban" lévő munkavállalónk munkaviszonyát. Végkielégítést nem fizettünk részére, mert alig több mint egy évig állt fenn a munkaviszonya. A munkavállaló felszólított bennünket, hogy fizessünk ki részére háromhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést, mert őt a "védett korra" tekintettel a törvény alapján ez megilleti. Véleményünk szerint azonban erre nem jogosult, így nem tettünk eleget a felszólításnak. Helyesen jártunk-e el a munkavállalóval szemben, vagy valóban megilleti őt a végkielégítés?
7. cikk / 10 Emelt összegű végkielégítés – ha a védett korú munkavállaló munkaviszonya három évnél rövidebb
Kérdés: Jár-e többlet-végkielégítés azon védett korban lévő alkalmazottunk részére, aki két éven belül jogosulttá válik az öregségi teljes összegű nyugdíjra, azonban még csak másfél éve áll munkaviszonyban? Az alkalmazottunk rendkívüli felmondással élt, és az Mt. alapján plusz háromhavi átlagkeresetet követel. Szeretném megtudni, hogy a többlet-végkielégítésre való jogosultság összefügg-e a végkielégítésre való jogosultsággal, vagy az attól teljesen független jogintézmény?
8. cikk / 10 Végkielégítés számítása határozatlan idejűvé vált munkaviszony esetén
Kérdés: Dolgozóinkat 5 évig folyamatosan határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztattuk (minden évben folyamatosan hosszabbítva), majd az 5 év lejárta után munkaszerződésük határozatlan idejűvé vált. Ebben az esetben mi a felmondási idő és a végkielégítés számításainak alapja? Amikor a cégnél kezdett dolgozni, vagy amikor a munkaszerződése határozatlan idejűvé vált?
9. cikk / 10 Előrehozott öregségi nyugdíj – jogosultsági feltételek és a munkáltatói rendes felmondás
Kérdés: Véleményünk szerint az előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott nyugdíj megállapítására vonatkozó társadalombiztosítási szabályok és az Mt. előírásai között ellentmondás van. Az Mt. 89. § (6) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a munkáltatónak nem kell megindokolnia a rendes felmondást, ha a munkavállaló az Mt. 87/A. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai értelmében nyugdíjasnak minősül. A munkavállaló azonban csak akkor minősül nyugdíjasnak, ha előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban részesül, azaz amennyiben a nyugellátást kérelmére megállapították [Mt. 87/A. § (2) bek.]. A Tny. szerint viszont ahhoz, hogy ez utóbbira sor kerüljön, szükség van arra is, hogy az érintettnek ne álljon fenn munkaviszonya. Az ellentmondást tovább erősíti az Mt. 87/A. § (3) bekezdése, amely a munkavállaló számára tájékoztatási kötelezettséget ír elő arra az esetre, ha a munkavállaló az Mt. 87/A. § (1) bekezdésének hatálya alá esik. Véleményünk szerint e körben nincs értelme előírni a tájékoztatási kötelezettséget, mivel a munkavállaló csak akkor esik az Mt. 87/A. § (1) bekezdésének hatálya alá, ha a munkaviszonya már megszűnt.
10. cikk / 10 Rendkívüli felmondás – az álláskeresési járadékból hátralévő összeg kifizethetősége
Kérdés: 1999 óta folyamatos határozatlan idejű munkaviszonyomat a munkáltatóm rendkívüli felmondással megszüntette. Ezt követően két hónapon belül sikerült elhelyezkednem, napi hatórás munkaviszonyban. Kérdésem: munkaviszonyom alapján jogosulttá váltam-e az álláskeresési járadékra, s ebből mekkora összeg illet meg elhelyezkedésem esetén?