Keresőképtelenség a szabadságra való jogosultság megállapításakor

Kérdés: A szabadság alapja a munkában töltött idő az Mt. 115. §-ának (1) bekezdése alapján. Az Mt. 115. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján nem minősül munkában töltött időnek a harminc napot meghaladó keresőképtelenség. Ez azt jelenti, hogy a keresőképtelenségek összeadódnak az év során, illetve ebbe a 30 napba beleszámít a munkaszüneti és pihenőnap is, ha ekkor keresőképtelen állományban volt? Hiszen az orvos tól-ig adja meg a keresőképtelen állományról szóló papírt, vagyis a dolgozó pihenőnapon is keresőképtelen. Jól értelmezem?
Részlet a válaszából: […] ...és a munkaszüneti nap – mint munkában nem töltött idő – jogszerzőnek minősül a szabadságra való jogosultság vonatkozásában. A pihenőnapon eleve nem lehet a munkavállalónak beosztott munkaideje, így ha e napon keresőképtelen, azt a napot a szabadság...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. október 28.

Pihenőnapi és hétvégi munkavégzés

Kérdés: Fölmerült a karbantartói munkakörűek készenlétével kapcsolatban, hogy lehet-e egy pihenőnapját töltő karbantartó ugyanakkor készenlétben is? Lehet-e szabadságot kiírni szombati napra, amikor a dolgozónak eredetileg munkavégzési kötelezettsége lett volna, majd szabadságot igényelt?
Részlet a válaszából: […] ...órát nem haladhatja meg, amelyetmunkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni. A munkavállalószámára készenlét a heti pihenőnap (heti pihenő­idő) tartamára havontalegfeljebb négy alkalommal rendelhető el [új Mt. 112. § (1) bek.]....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. július 30.