8 talált cikk az utazó munkavállaló , pihenőidő kifejezésre

Kérdés: A munkáltató rendeltetése folytán az év minden napján működő komp- és révhajózási tevékenységet folytat. A komp- és révhajózás két településrész között bonyolódik, a Duna folyamon. A munkavállalók háromhavi munkaidőkeretben, készenléti jellegű munkakörben dolgoznak. Értelmezésünk szerint a Vktv. hatálya alá tartozik, ezért az ezen ágazatban dolgozók munka- és pihenőidejére annak szabályai irányadóak. Ennek alapján hány óra lehet a napi munkaidő, illetve hány nap pihenőnapot kell kiadni, és milyen módon kell beosztani?

Kérdés: Cégünk tevékenysége közúti áruszállítás. Telephellyel rendelkezünk Hajdú-Bihar megyében és Budapesten is. A budapesti telephelyre naponta egy kamion viszi fel az árut, melyet az átpakolás után gépjárművezetőink "leterítenek". A gépjárművezetők saját gépjárművel a környező városokból először beutaznak a Hajdú-Bihar megyei telephelyünkre, majd négyen egy gépjárművel utaznak fel Budapestre, és onnan terítés után vissza. Az Szja-tv. alapján a két telephely közötti utazás véleményem szerint kiküldetésnek tekintendő, melynek költségét kiküldetési rendelvény alapján fizeti ki cégünk a gépjárművét használó munkavállalónak, valamint minden munkavállaló megkapja az 500 forint napidíjat. A gépjárművezetők munkaszerződésében a Kt.-vel egyezően a munkahely változóként van megjelölve. Az Mt. szerinti kiküldetés szerintem nem értelmezhető, mivel nem munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzésről van szó, de a munkába járás kritériumának sem felel meg, mivel nem a lakó- vagy tartózkodási helyről indul az utazás. Munkaügyi szempontból kiküldetésnek minősül-e a két telephely közötti utazás, beleszámít-e a munkaidőbe, milyen térítés jár ezen időre, vonatkozik-e rá az évi 44 munkanap korlátozás?

Kérdés: Az Mt. 135. §-a (4) bekezdésének b) pontja értelmében, a belföldi és nemzetközi közúti személyszállítás és árufuvarozás körében, forgalmi utazó munkavállaló tekintetében a kollektív szerződés az Mt. 101-109. §-ában foglaltaktól eltérhet. Az Mt. a forgalmi utazó munkavállaló fogalmát nem definiálja. Ki minősül a belföldi és nemzetközi közúti személyszállítás és árufuvarozás körében forgalmi utazó munkavállalónak?

Kérdés: A Kkt. 18/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmezésével kapcsolatban az alábbi kérdéseink vannak. Egy cégnél gépjárművezető munkakörben ("céges sofőr") kívánnak alkalmazni egy munkavállalót. A munkavállaló feladatai az alábbiak lesznek: a cég belső működésével kapcsolatos személyszállítási feladatok (a cég vezetőségének, tulajdonosainak szállítása); szintén a cég belső működésével kapcsolatos áruszállítási feladatok (kisebb alkatrészek szállítása). Sem a személyszállítás, sem az áruszállítás nem harmadik személy részére és nem díj ellenében történne. A személyszállítás főként Magyarország területére korlátozódna, de esetenként szükség lesz külföldre történő, de az Európai Unión belüli személyszállításra is. Az áruszállításra Magyarország területén kerülne sor. A munkavállaló mind a személyszállítási, mind az áruszállítási feladatait ugyanazon, egy 5 személy szállítására alkalmas személygépjárművel végezné majd, amely gépjármű össztömege a 3,5 tonnát nem haladja meg. Kiterjed-e a fenti tényállás szerinti, gépjárművezető munkakörben alkalmazandó munkavállaló munkaviszonyára (munkavégzésére) a Kkt. utazó munkavállalók munkaidejére vonatkozó rendelkezéseinek (Kkt. 18/A-18/L. §) hatálya, különös figyelemmel a Kkt. 18/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt, "a vezetési idő, a megszakítás és pihenőidő tekintetében e törvény hatálya alá tartozó munkavégzés" kitételre? Amennyiben a fenti tényállás szerinti munkavállalóra ("céges sofőr") a Kkt. utazó munkavállalók munkaidejére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók, akkor a munkavállaló munkarendjére, munkaidejére, pihenőidejére, vezetési idejére mely jogszabály(ok) előírásai vonatkoznak? A munkavállaló munkaviszonyára kizárólagosan az Mt. vonatkozik?

Kérdés: A munkáltató az OEP-pel szerződésben levő gazdasági társaság, amely keretében betegszállítói tevékenységet végez: időpontra beszállítja a betegeket a gyógyintézetbe, átadja a szakrendelőnek, és várakozik, majd több óra múlva a betegeket visszaszállítja lakóhelyükre. A gépjárművezetők B kategóriás jogosítvány és PAV I és PAV II-es vizsgával rendelkeznek. A gépkocsik GPS nyomkövetős rendszere alapján objektíve megállapíthatók a vezetési és a várakozási időszakok. A napi munkaidő elszámolásakor jogszerűen jár-e el a munkáltató, ha a várakozási időszakokat rendelkezésre állási időnek minősíti (a Kktv. 18/A. §-a, az utazó munkavállalók munkaideje fejezete alapján), azaz nem munkaidőnek, és erre 40%-os díjat számol el? Vagy alkalmazhatja a munkáltató az osztott napi munkaidőt is, amikor a gépkocsivezető hazamegy, és szabadon rendelkezik az idejével, majd visszamegy a betegekért, felveszi és hazaszállítja őket? Alkalmazhatja-e a munkáltató a rendelkezésre állást a teljes munkaidőre alkalmazott betegkísérő esetében is? A betegkísérő kora reggel beszáll a gépkocsiba, és a gyógyintézménybe érkezésig rendelkezésre állási időt számolunk el, tehát az ő napi munkaideje a gyógyintézménybe érkezéskor kezdődik, majd a betegek visszaszállításától ismét rendelkezésre állási időt teljesít, amikor is csak ül az autóban, egészen a telephelyre beállás időpontjáig, azzal a kitétellel, hogy reggel és a délutáni időszakra 1-1 órát munkaidőnek számol el a munkáltató a betegek be- és kiszállása segítésére, bekísérésére fordított időszakra.

Kérdés: Az utazó munkavállaló esetében a törvény meghatároz a munkaidőn felül rendelkezésre állási időt (pl. határátkelésnél várakozás, váltósofőr alszik stb.). Egy kocsikísérő esetében, aki nem váltósofőr, hanem azért utazik a sofőrrel, hogy a célhelyen munkát végezzen, abban az esetben a kocsikísérő gépjárműben töltött ideje is rendelkezésre állási időnek számít? Valamint erre az időre a munkabér 50%-át kell fizetni?

Kérdés: Korábban volt lehetőség túlórapótlék-átalány meghatározására. Mi lett a sorsa? Az új Mt. szerint is van-e, vagy ha nincs, akkor mit lehet helyette alkalmazni? (Például a gépkocsivezetők és a pihenőidő viszonylatában.) Az utazó munkavállalókra még mindig a közúti közlekedésről szóló törvény vonatkozik?

Kérdés: Gépjárművezető (személygépkocsi-vezető) munkavállalónk munkaideje napi 8, heti 40 óra. Jellemző azonban, hogy sokszor csupán rendelkezésre áll, várakozik a tényleges munkavégzésre. Így általában munkaideje is hosszabb, átlagosan napi 10 óra munkavégzést rendelünk el részére. Ezzel azonban közel fél év alatt teljesen kimerítjük az éves szinten elrendelhető túlóra keretét (200 óra évente). Milyen jogszerű lehetőségeink vannak a munkaideje mértékének esetleges megemelésére?